Izomzatunk állapota alapvetően két fehérjeféleség hatásának az egyensúlya”
A biológiai jelenség megértésében fontos szerepet játszott a miosztatingén felfedezése 1997-ben. Kiderült, hogy a versenyzésre tenyésztett agarak mindegyike hordozza e gén ép, valamint mutáns változatát is. A miosztatin egy olyan fehérjehormon-féleség, amely hatására elsorvadnak az izmok. A szervezet ezt az izombontó hatást egy másik hormon,a follisztatin révén próbálja gátolni. A fizikai munka, a sport és a testedzés például fokozza a follisztatin termelődését és így az izomképződést. Izomzatunk állapota tehát alapvetően két fehérjeféleség hatásának az egyensúlya: az egyik az építő follisztatin, a másik a romboló miosztatin – magyarázza a professzor. Az egyensúly megbomlása kihat az izomzat kialakulására és állapotára is: a miosztatin koncentrációjának csökkenése nyomán gyarapszik az izomzat, a túltermelése viszont izomsorvadáshoz vezet.
A miosztatin szerepének megismerése nyomán kézenfekvő volt különféle izomzatgyarapító eljárások kidolgozása, újabb lehetőségek nyíltak az izomsorvadásos betegségek gyógyítására – a sport terén pedig a doppingolásra is. Nem kell mást tenni, mint a miosztatin aktivitását megakadályozni ahhoz, hogy óriási izomzatú egyedek fejlődjenek.
Az utóbbi években megjelentek a génszerkesztett izompacsirtákkal kapcsolatos kutatások is. A miosztatin molekuláris biológiai funkciójának ismerete kínálta a lehetőséget olyan mutáns állatok „készítésére” – kevésbé tudományos céllal, sokkal inkább a haszonszerzés reményében –, amelyek miosztatingénje elvesztette funkcióját. E törekvés gazdaságilag tulajdonképpen érthető, hiszen a miosztatin nélküli állatok ugyanannyi táplálékból építenek sokkal több izmot, húst. Egymás után jelennek meg hírek különféle fajok mesterségesen generált mutánsairól és jellemzőikről. A teljesség igénye nélkül Szabad János kiemeli: 2016-ban és 2022-ben adtak hírt génszerkesztett csupa izom nyulakról, kecskékről és juhokról, 2017-ben harcsáról, 2020-ban és 2022-ben házi tyúkról, 2021-ben sertésről. 2020-ban két olyan állattal is bővült a lista, amely a fentieknek meglehetősen távoli rokona: az osztriga és a garnélarák. Ám a 20-40 százalékkal nagyobb izomtömeg mellé nemkívánatos mellékhatások társultak: a nyulaknak megnagyobbodott a nyelvük, utódaik gyakran halva születnek, de a többieknek is rövid az élettartamuk; a hasonlóan „előállított” sertések nehezen fialnak, a megszokottnál kevesebb malacuk születik, s néhányuk élete légszomj miatt órákon belül véget is ér.
A szakemberek most arra törekszenek, hogy a genetikai háttér hagyományos változtatásával, keresztezések sokaságával csökkentsék a kellemetlen mellékhatásokat anélkül, hogy az értékesnek tartott izomgyarapodás eltűnne.