„Úgy érezzük, talán Istennek is kedves, amit csinálunk és szeretne használni bennünket” – Első Lépés lemezkritika

Nyitókép: Mincsor Szabolcs/Első Lépés

A Mandiner szerkesztőségébe érkezett az a levél, amely az Első Lépés zenekartól jött, a csapat első lemezének megjelenése alkalmából. Az írottak alapján a banda különlegessége, hogy bár a református itthon a második legnagyobb egyház, az egyházon belül nincsenek igazán önállóan alkotó zenekarok, akik időt, energiát, pénzt fektetnének abba, hogy minőségi eredményt produkáljanak. 

A zenekar az ötödik születésnapja alkalmából idén osztotta meg hallgatóival az első albumát, amelyre 5 új dal mellett 5 már ismertebb szám újragondolását vették fel. Ezek a zenék nem kifejezetten dicsőítő, templomi zenék, hanem egyszerűen keresztyén pop-rock dalok, miközben a csapat tagjai így vallanak magukról: 

Ő az a kar, kit sokszor ellöktem, most mégis átkarol

Bár nem szeretnék a dalokon egyesével végigmenni, inkább egy általános bemutatást nyújtok, a Szárnyalok című album első dala tökéletes példaként szolgál, hiszen kellemes és laza pop-rock, viszont ahogy párommal beszéltük, inkább igazi örömzene, mintsem a nagyobb közönségnek szóló produkció. Tudod, az a fajta, amit nagyon jólesik elkészíteni és felvenni, egy tavaszi, nyári fesztiválon is odagyűlnek rá az emberek, de a többség önmagában nem hallgatná, aminek oka van.

Pedig egyébként látszik, hogy több is van a bandában. A rockosabb vonalon A Te országod például nagyon jól indul, tipikus fesztivál/koncertdal, éppen úgy, mint a Szabadság, ami viszont sokkal slágeresebb. De a Világosságra vágysz indítása is kifejezetten erős. 

De úgy érzem, hogy mellé mindenképpen érdemes felhívnom a figyelmet a Nagytemplomban 2021-ben előadott A sötétség szűnni kezd már-feldolgozásra, ami zeneileg és stílusában szintén előremutató.

Első Lépés, hogy a sötétség szűnjön

Bertha Zoltán, intézményi lelkész, énekes és gitáros szerint sosem volt még ennyire egységben a zenekar (zeneileg, emberileg, mindenhogy), amennyire most, az aktuális irányvonal pedig inkább a teljesen saját dalok készítése. Én mégis azt gondolom, hogy érdemes ellensúlyként pakolnom egy kicsit a mérlegre: 

De annyi biztos, hogy a zenekarnak jelenleg az áll a legjobban, amikor nemcsak bulizni akarnak egy jót, hanem lelassulnak és valami speciális érzés-, érzelemvilágot próbálnak átadni.

Ez szerintem a két kiemelt dalnál is érezhető. És nyugodtan lehet az örömzene mellett egy kicsit befelé fordulni, technikásabb megoldásokat keresni, pszichedelikusabb irányba menni, esetleg a szövegvilágon annyiban változtatni, hogy ne legyen minden ennyire direkt és egyértelmű. Van, amikor szükség van rá, hogy kereken kimondjunk valamit, megnyilatkozzunk, de ha van egy 10 nótás album, abból minimum 3-nál 

Van jövője

Persze mindez egyéni vélemény, amivel a zenekart sem akarom kiforgatni önmagából, hiszen akkor működik jól, ha magát és belső értékeit ügyesen bemutatja, önmagához és elveihez, saját stílusához hű. Annyit azonban látok, hogy a jelenlegi nemes egyszerűségével inkább csak egy hobbizenekar, ezzel együtt pedig célját is kevésbé éri el, hiszen nem szólítja meg azokat az embereket, akiket szeretne, legalábbis abban a mennyiségben, amelyben szeretné.

Például a Te országod utolsó negyedében is egyből izgalmasabbá teszi az összhatást az a kis torzított ének, ezzel kimozdulva a komfortzónából. És természetesen nem kell Mike Pattonná válni, aki köztudottan sportot űz abból, hogy lehet a hanggal játszani, akár a legextrémebb módokon, de szükség van némi extra fantáziára, új ötletre, néhány izgalmasabb megoldásra. 

Már csak a zenekarnak is meg kell tennie az Első Lépést ahhoz, hogy ne csak az Egyházmegyei koncerten és 200 fős református ifi táborban váljon ismertté a zenéje, hanem a teljes országban.