Csodálatos animáció készült a legnagyobb feltárt Árpád-kori faluról, Kánáról, ahol a hangok és a grafika teljes átélhetőséget biztosítanak – magas szakmai szinten. A vezető régésszel is beszéltünk!
Nyitókép: Így nézhetett ki az egykori Kána falu
Interjúalanyunk Terei György régész, a Budapesti Történeti Múzeum főosztályvezetője, aki a feltáráson ásatásvezető régészként dolgozott.
*
Mitől olyan különleges a mai Budapest területén fekvő, egykori Árpád-kori Kána falu, amelyről csodálatosan korhű, szakmailag kifogástalan, csupán szűk körben ismert animációt készült pár éve?
Először is elmondanám, hogy 2003 és 2005 között tárták fel a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai a lakópark építését megelőzően az egykori Kána falut. Különlegessége abban rejlik, hogy máig ez a legnagyobb feltárt Árpád-kori falu hazánkban. Nagyjából 16 hektáros alapterületen volt lehetőségünk feltárást végezni:
előkerült a templom, körülötte 1100 sír, 198 földbemélyített ház, négy nagyméretű tárolóhelyiség, ezenkívül több száz árok, szabadon álló kemence, tárológödör.
A templom kváderkövekből épült, ami ebben a korszakban nem volt gyakori a falusi plébániatemplomoknál. A sírok esetén a temetkezési mód volt egyedülálló, hiszen közel 300 esetben figyelhettünk meg kőkeretes temetkezést, ami azt jelentette, hogy a sírgödröket kibélelték téglatestre megfaragott kövekkel. Maga a temetkezési mód ismert hazánkban, de általában a legfontosabb személyek kaptak ilyen temetkezést, ilyen nagy számban eddig nem fordult elő.
A leletanyagról mit lehet elmondani?
Mindenekelőtt azt, hogy nagyon bőséges! Az előkerült kerámiák – fazekak, palackok, cserépbográcsok, poharak – lefedik a 12-13. századi falusi anyagi kultúrában megismert edénytípusokat. A viseleti tárgyak: az S-végű hajkarikák,
gyűrűk, csatok a gazdagságot, jómódú környezetet támasztják alá.
Ugyanez mondható el az üvegleletekről. 12-13. századi falusi környezetből nem jellemző, hogy hogy efféle, akkor még importárunak számító termék előkerüljön. A vas ugyancsak komoly értéknek számított az Árpád-koriban, és rengeteg vasból készült tárgy is napvilágot látott.
Mi lehet tudni az animáció keletkezéséről?
Egy középkori épület – még akkor is, ha alapfalakban marad meg – jobban értelmezhető a nagyközönség számára, mint azoknak a gödröknek, beásásoknak a halmaza, ami a látogatót fogadja egy Árpád-kori falu feltárásánál. A cél az volt, hogy
a feltárt gödrök alapján megmutassuk, jobban elképzelhetővé, láthatóvá tegyük, hogyan nézhetett ki az egykori falu.
Itt jegyezném meg: az Iceteam Design Kft-vel és a Kána Alapítvánnyal hosszú ideje dolgozunk együtt, és közös munkával minél több embernek szeretnénk megmutatni ezt a fantasztikus régészeti leletegyüttest.
Hogy nézett ki egy 12. századi magyar falu a páratlan jelentőségű feltárások alapján?
Nehéz pontos választ adni. Az mindenképpen látszik, hogy a pataktól, észak felé enyhén emelkedett a terület: a templom egy magas, de nem a legmagasabb ponton állt. Fontos tudni, hogy a feltárt objektumok nem egy időpillanatból valók: ha csupán a középkori jelenséget nézzük, akkor is
egymás mellett találjuk meg száz év minden emberi bolygatását.
Világosan látszik, hogy vannak olyan „Árpád-kori objektumoktól mentes” sávok, amelyek egyrészt a templom felé, másrészt a patak felé futnak. Ezeket utcaként értelmezhetjük.
Az egyes telkeket árkok választották el,
mélységük a feltárás során 30-50 centi volt. Mai szemmel az árkok nem számítanak jelentősnek, de eredetileg az egy méteres mélységet is elérhették – a mellé kidobott földhalmot is beleszámítva meghatározó elemei lehettek a falunak.
Milyen házakban éltek az emberek Kánán?
Veremházakban, amelyeket
csak alvásra használtak.
A gödrök átlagos mérete 3,5×2,5 méter volt, ám a tetőszerkezet jóval túlnyúlt ezen, így akár egy méter széles padkát is használhattak pluszban. A bejárattal szemben kemence volt, és néhány gödör, amiben élelmiszereiket, értékeiket tárolták.
Hányan voltak a faluban? Hogyan telhetett egy napjuk?
A falu létszámára a temetőben fellelt sírszámból lehet a legjobban következtetni. Úgy tűnik, néhány tucat fő lakott az egykori Kánán és kimondhatjuk azt is, hogy az átlagéletkor sokkal alacsonyabb volt, mint ma.
A mindennapi betevő megszerzése, termelése, a megélhetéshez szükséges napi feladatok elvégzése minden bizonnyal kitöltötte napjaikat.
Találtunk földműveléshez kapcsolódó eszközöket, de termeltek szőlőt is, erről tanúskodnak a szőlőmetsző kések. Túlnyomórészt a ma is velünk élő háziállatok bukkannak még föl a csontok között.
Fontos hozzátenni, hogy
nem csak dolgoztak! Találtuk két, kőbe vésett malomjátékot is,
ahol valószínűleg kavicsok lehettek a bábuk. Ezen a honlapon egyébként virtuális kiállítás keretében még több információ olvasható el.
Íme, a videó:
A sci-fi-szerzők szinte mindig pontosabban jósolnak a tudósoknál. Szerintük a jövő legfőbb technikai készsége a manipuláció lesz, s bár a világ „fejlettebbé” válik, sivárabb és cinikusabb is lesz a mainál. Mindennapi küzdelmeink tárgya az identitásunk és a szabad akaratunk megőrzése lehet.
A budapesti ukrán nagykövet történelmileg erősen megkérdőjelezhető állításokat fogalmazott meg a magyar-ukrán közös múltról.
Az etnikai identitás kulturális jelenség, így se nyelvészeti, se régészeti, se archeogenetikai módszerekkel nem vizsgálható, vallja Somfai Kara Dávid, aki nyelvek és népek kapcsolatáról is beszélt.
„A helyes kérdés nem az, hogy Ukrajna elvesztette-e a háborút, hanem az, hogy mennyit fog veszíteni” – mondta el a Le Figarónak Stéphane Audoin-Rouzeau.
Nincs nyoma annak, hogy Cillei személyes okokból gyűlölte a Hunyadiakat, és Hunyadi Lászlót sem Cillei megölése miatt végezték ki, de a sztori végérvényesen beleivódott a történelmi emlékezetbe.
Közhely, de a történelem így vagy úgy ismétli önmagát, és ha egy véres ideológiát nem tudnak megfelelően kordában tartani vagy lefojtani, akkor az egyszer a felszínre tör.
A jelenlegi trendek szerint a vevők többsége nem építkezni akar, hanem minél előbb költözni.
Júliusban a kormány felfüggesztette a migránsok menedékkérelmeinek befogadását.
