Csodálatos animáció készült a legnagyobb feltárt Árpád-kori faluról, Kánáról, ahol a hangok és a grafika teljes átélhetőséget biztosítanak – magas szakmai szinten. A vezető régésszel is beszéltünk!
Nyitókép: Így nézhetett ki az egykori Kána falu
Interjúalanyunk Terei György régész, a Budapesti Történeti Múzeum főosztályvezetője, aki a feltáráson ásatásvezető régészként dolgozott.
*
Mitől olyan különleges a mai Budapest területén fekvő, egykori Árpád-kori Kána falu, amelyről csodálatosan korhű, szakmailag kifogástalan, csupán szűk körben ismert animációt készült pár éve?
Először is elmondanám, hogy 2003 és 2005 között tárták fel a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai a lakópark építését megelőzően az egykori Kána falut. Különlegessége abban rejlik, hogy máig ez a legnagyobb feltárt Árpád-kori falu hazánkban. Nagyjából 16 hektáros alapterületen volt lehetőségünk feltárást végezni:
előkerült a templom, körülötte 1100 sír, 198 földbemélyített ház, négy nagyméretű tárolóhelyiség, ezenkívül több száz árok, szabadon álló kemence, tárológödör.
A templom kváderkövekből épült, ami ebben a korszakban nem volt gyakori a falusi plébániatemplomoknál. A sírok esetén a temetkezési mód volt egyedülálló, hiszen közel 300 esetben figyelhettünk meg kőkeretes temetkezést, ami azt jelentette, hogy a sírgödröket kibélelték téglatestre megfaragott kövekkel. Maga a temetkezési mód ismert hazánkban, de általában a legfontosabb személyek kaptak ilyen temetkezést, ilyen nagy számban eddig nem fordult elő.
A leletanyagról mit lehet elmondani?
Mindenekelőtt azt, hogy nagyon bőséges! Az előkerült kerámiák – fazekak, palackok, cserépbográcsok, poharak – lefedik a 12-13. századi falusi anyagi kultúrában megismert edénytípusokat. A viseleti tárgyak: az S-végű hajkarikák,
gyűrűk, csatok a gazdagságot, jómódú környezetet támasztják alá.
Ugyanez mondható el az üvegleletekről. 12-13. századi falusi környezetből nem jellemző, hogy hogy efféle, akkor még importárunak számító termék előkerüljön. A vas ugyancsak komoly értéknek számított az Árpád-koriban, és rengeteg vasból készült tárgy is napvilágot látott.
Mi lehet tudni az animáció keletkezéséről?
Egy középkori épület – még akkor is, ha alapfalakban marad meg – jobban értelmezhető a nagyközönség számára, mint azoknak a gödröknek, beásásoknak a halmaza, ami a látogatót fogadja egy Árpád-kori falu feltárásánál. A cél az volt, hogy
a feltárt gödrök alapján megmutassuk, jobban elképzelhetővé, láthatóvá tegyük, hogyan nézhetett ki az egykori falu.
Itt jegyezném meg: az Iceteam Design Kft-vel és a Kána Alapítvánnyal hosszú ideje dolgozunk együtt, és közös munkával minél több embernek szeretnénk megmutatni ezt a fantasztikus régészeti leletegyüttest.
Hogy nézett ki egy 12. századi magyar falu a páratlan jelentőségű feltárások alapján?
Nehéz pontos választ adni. Az mindenképpen látszik, hogy a pataktól, észak felé enyhén emelkedett a terület: a templom egy magas, de nem a legmagasabb ponton állt. Fontos tudni, hogy a feltárt objektumok nem egy időpillanatból valók: ha csupán a középkori jelenséget nézzük, akkor is
egymás mellett találjuk meg száz év minden emberi bolygatását.
Világosan látszik, hogy vannak olyan „Árpád-kori objektumoktól mentes” sávok, amelyek egyrészt a templom felé, másrészt a patak felé futnak. Ezeket utcaként értelmezhetjük.
Az egyes telkeket árkok választották el,
mélységük a feltárás során 30-50 centi volt. Mai szemmel az árkok nem számítanak jelentősnek, de eredetileg az egy méteres mélységet is elérhették – a mellé kidobott földhalmot is beleszámítva meghatározó elemei lehettek a falunak.
Milyen házakban éltek az emberek Kánán?
Veremházakban, amelyeket
csak alvásra használtak.
A gödrök átlagos mérete 3,5×2,5 méter volt, ám a tetőszerkezet jóval túlnyúlt ezen, így akár egy méter széles padkát is használhattak pluszban. A bejárattal szemben kemence volt, és néhány gödör, amiben élelmiszereiket, értékeiket tárolták.
Hányan voltak a faluban? Hogyan telhetett egy napjuk?
A falu létszámára a temetőben fellelt sírszámból lehet a legjobban következtetni. Úgy tűnik, néhány tucat fő lakott az egykori Kánán és kimondhatjuk azt is, hogy az átlagéletkor sokkal alacsonyabb volt, mint ma.
A mindennapi betevő megszerzése, termelése, a megélhetéshez szükséges napi feladatok elvégzése minden bizonnyal kitöltötte napjaikat.
Találtunk földműveléshez kapcsolódó eszközöket, de termeltek szőlőt is, erről tanúskodnak a szőlőmetsző kések. Túlnyomórészt a ma is velünk élő háziállatok bukkannak még föl a csontok között.
Fontos hozzátenni, hogy
nem csak dolgoztak! Találtuk két, kőbe vésett malomjátékot is,
ahol valószínűleg kavicsok lehettek a bábuk. Ezen a honlapon egyébként virtuális kiállítás keretében még több információ olvasható el.
Íme, a videó:
A kutató szenzációs szintézisben veszi sorra őstörténetünk lezáratlan aktáit saját eredményeit fölhasználva. Őshazáról, honfoglalásról, identitás kialakulásáról és a periférialétről is beszélgettünk.
Töltse ki kvízünket!
Amikor a Partium fővárosa választhatott: megtört vörös brigantiként, vagy méltóságát megőrizve megy román rabságba. Dr. vitéz Jánossy Gyula és a nemzeti érzelmű polgárság, ha csak rövid időre is, de visszaadta a Körös menti település becsületét, és megmentette a várost a megszállók bosszújától.
Már nemcsak azt keressük a legmodernebb módszerekkel, hol állt és hol csapott össze a magyar és a török sereg, hanem azt is, hogyan mozogtak az akkori terepviszonyok között.
Egy biztos, ahogyan a kő, és a magyarság, úgy a bocskai is megmarad.
A nézők megértését kérik.
Két hónappal a választások után a bankár Kármán András megbízatásának első pontját teljesítette is.
