A feltételezett magyar táborhely is kezd kirajzolódni Mohácsnál – vezető kutatók a Mandinernek
2024. június 02. 06:03
Óriási, 2009 óta zajló terepi munka és műszeres vizsgálat áll a mohácsi csatatér azonosítása mögött – így foglalható össze a sikersztori háttere régészek, történészek elmondása alapján.
Interjúalanyaink Bertók Gábor régész, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója és a múzeum Mohács 500 kutatóprogramjának vezetője, Haramza Márk történész, a kutatási program koordinátora és Győrffy-Villám Zsombor régész, a tervásatások vezetője.
*
A legutóbbi cikkünkben arról beszéltünk, hogy az Önök kutatásai alapján egyetlen lehetőség maradt, amire azt lehet mondani, az ütközet helyszíne volt: a mai Majs község határa. Akkor elhangzott: lényegében az egész kutatás, így a csatahely beazonosítása is pénzkérdéssé vált, hiszen fémkeresősök alkalmazásával, akik csakis ezzel foglalkoznak, megoldódna a probléma. A pénz azóta megérkezett, és úgy tudom, a további új, komoly eredmények sem maradtak el.Mi a helyzet a mohácsi csatatér kutatásával a legfrissebb információk alapján?
Bertók Gábor: Számos újdonságot hozott a csatatérkutatás az elmúlt fél évben.
Tavaly ősz óta bő 3,5 négyzetkilométert sikerült bejárnunk, és több mint kétezer fémtárgyat gyűjtöttünk fel,
amelynek természetesen csak töredéke hozható összefüggésbe a mohácsi csatával. Ugyanakkor a leletek típusából és eloszlásából
már nemcsak az összecsapás helyszíne, de egy feltételezett magyar táborhely is kezd kirajzolódni.
Fontos szemponttá vált, hogy a késő középkori és korai hódoltságkori lelőhelyeken belül lehatárolt területekről végezzünk lehetőség szerint teljes fémkeresős leletgyűjtést, ami lehetőséget ad a korszak településstruktúrájának tanulmányozására és a lelőhelyek konfliktusrégészeti érintettségének összehasonlítására. Megelőző és tervásatások keretében lehetőségünk nyílt több régészeti jelenség feltárására is.
Tudományos szenzáció, hogy 2023-ban Antwerpenben előkerült egy Magyarországról elrabolt Biblia: ennek üres oldalán oszmán-török szövegek olvashatóak, melyet Fodor Pál turkológus fordított le, és mint kiderült, a szövegek a mohácsi csatához kapcsolódnak. Milyen új, az Önök kutatásaiba is beépíthető adatokat tartalmaznak a török mondatok?
Haramza Márk: Fodor Pál és Mércz András tanulmánya rendkívül értékes munka, amelyre több ponton is támaszkodhatunk.
A veszteségi adatok pontos ismerete mentén árnyaltabb képet kaphatunk az 1526-os hadjárat kiterjedtségéről és helyszíneiről.
Ez előrevetíti annak lehetőségét, hogy több potenciális konfliktusrégészeti lelőhely együttes vizsgálatával kutathatóvá váljon a hadjárat régészeti horizontja. Külön öröm számunkra, hogy egy közelmúltban megjelent cikkben nemcsak az antwerpeni biblia jelentőségére hívták fel a figyelmet, hanem a csatatér műszeres vizsgálatának szükségességére, hiszen
a Janus Pannonius Múzeum csapata már 2009 óta alkalmaz geofizikai és távérzékeléses módszereket a mohácsi csatatér kutatásához.
Pontosan milyen módszerekkel kutatják a csatateret?
Győrffy-Villám Zsombor: A csatatér környezetét műholdas és LIDAR felvételeken is vizsgáltuk, összevetve az írott források tájleírásaival. A fémkeresőműszeres terepbejárások helyszíneinek meghatározását e két forráscsoport együttes tanulmányozására alapozzuk.
Magnetométeres méréseket szintén 2009 óta végzünk,
de tavaly adódott először lehetőségünk arra, hogy négyzetkilométeres kiterjedésben mérjünk fel területet a csatatér környezetében. A mérések során tapasztalt anomáliák helyén tervásatásokat végeztünk. Továbbá egy, a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen folytatott megelőző feltárás során egy koponyatöredékre bukkantunk, amelyen hasonló sérülések voltak megfigyelhetők, mint a III. sz. tömegsír csontvázain.
A továbbiakban a méréseket a Mohács 500 program keretében beszerzett nagy teljesítményű magnetométerrel folytatjuk, amelynek első célterülete az idei aratás után a feltételezett táborhelyszín lesz.
Egy fémkeresős kutatónap zárása
Ön és csapata azonosította a csatateret, hosszú évek terepmunkájával, fémkeresőzéssel, a tömegsírok feltárásával, a sírokban és a csatatéren talált bizonyítékok – ólomgolyók, korabeli fegyverrészek – tágabb, európai kontextusba helyezésével. Hogyan tovább? Mi van még hátra, milyen lehetőségek és célok vannak még 2026-ig, a mohácsi csata 500. évfordulójáig?
Bertók Gábor: Az eddigi munka folytatásával sikerülhet a Mohácsi-sík főbb lelőhelyeinek, és az eddigi csata-elméletek helyszíneinek magnetométeres és fémkeresőműszeres kutatása, amiből láthatóvá válhat, mely területeken és milyen mértékben fordulnak elő hadirégészeti leletek. Mindebből
kirajzolódhat a csata centruma és kiterjedtsége,
ugyanakkor számolnunk kell azzal is, hogy az egyes fegyvernemek más-más régészeti nyomot hagytak maguk után.
További helyszíneken is tervezünk ásatásokat végezni, többek között a Majsnál található középkori falu nyomvonalán. A feldolgozott leletanyagot a közeljövőben több kiállításban is bemutatjuk, jelenleg a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban tekinthető meg egy kisebb válogatás, egészen augusztus végéig.
A Mohács 500 Csatatér- és Hadszíntérkutató Egyesülettel együttműködésben több alkalommal is szerveztünk ismeretterjesztő előadásokat és hagyományőrző napokat.
*
További érdekes fotók:
Magnetométeres mérések a csatatér környezetébenFotó az új ásatásokrólMagnetométeres mérések a csatatér környezetében
Az etnikai identitás kulturális jelenség, így se nyelvészeti, se régészeti, se archeogenetikai módszerekkel nem vizsgálható, vallja Somfai Kara Dávid, aki nyelvek és népek kapcsolatáról is beszélt.
Az Abák és Árpád-házi királyaink közös őshazából, az ázsiai hun birodalom területéről származnak, Aba Sámuel felesége pedig Szent István testvére lehetett – tudjuk meg a tanulmány szerzőitől.
A Mohács 1526–2026 – Rekonstrukció és Emlékezet program egyik vezetőjét a 2018-ban indult, az eddigi Mohács-képet alaposan átírni látszó kutatás legújabb eredményeiről kérdeztük.
Rácz Zsófia vezető régész elmondta: létrejött egy közel száz egyénből álló hálózat Mongóliától a Kárpát-medencéig, és közvetlen bizonyítékot találtak az európai hunok ázsiai hun eredetére.
Külföldi szakvélemény is megerősíti a Magyarságkutató Intézet egyik munkatársának azon sejtését, hogy Székesfehérváron azonosították Hunyadi Mátyás királyunk csontvázát – tudta meg a Mandiner. Reagált a Magyarságkutató Intézet!
Magyarország még feltűnőbbé válik az amerikai turisták számára azzal, hogy jövő májustól ismét közvetlen járat indul majd Budapest és Philadelphia között.
A 2030-as évekre felborulhat a rendszer egyensúlya a demográfiai folyamatok miatt.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 109 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
excel007
2024. június 03. 17:27
Az egész cikk (a válaszok) egy mellébeszélés, uborka-szezoni semmi. Nincsenek 10 ezres tömegsírok, még ezresek se. Az egész kutatás egy fabatkát sem ér. Be kellene már látni, hogy a vereség nem azt jelenti, hogy a magyar sereg fele odalett. Szerintem a magyar és a török sereg vesztesége nagyságrendileg összemérhető.