Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Sok apróbb mellékszál van tehát, amik miatt a központi történet kicsit haloványabb. Mindez azonban az elsőtől az utolsó percig roppant szórakoztató, rekeszizom edzésre tökéletesen ajánlott filmet láthatunk.
„Ezzel egyébként mindent le is írtam a második epizódról: továbbra is vicces, de lényegében semmit nem ad hozzá az elődhöz. Az első rész elkészítése egy nagyon bátor húzás volt a Marvel részéről – a második felvonás viszont már inkább egy biztonsági játék. Ha jól működött a recept, akkor ne változtass rajta, így is kajálni fogja a nép. Én vagyok Groot.
Ha újdonságértéke nincs is a filmnek, attól még persze el is lehetett volna cseszni – de James Gunn, ahogy korábban is, most is remek érzékkel adagolja a hozzávalókat. Csipetnyi dráma, egy-egy jól elhelyezett, kissé beteg dialógus, néhány meglepő és mulatságos akciójelenet… meg olyan karakterek, akik meglepő módon valami miatt működnek.
A fő történetszál emiatt egy picit el is sikkad, holott pedig nagyon is fontos – az első rész egyik lényeges kérdésére ad választ. Méghozzá, hogy kicsoda is Star-Lord apja, és miért is tudta az első rész fináléjában használni a Végtelen Követ. Mégis, hangsúlyosabbak a szereplők egyéb problémái, például az, hogy Gamora és Nebula végre lerendezzék a viszonyukat.”