A világűrben tartózkodás nemcsak életre szóló élmény, hanem genetikai szinten is megváltoztatja az űrhajósokat. A NASA a Nemzetközi Űrállomáson 340 napot eltöltött Scott Kelley-n és ikertestvérén, a közben a Földön tartózkodó szintén asztronauta Markon végzett vizsgálatokat. Tökéletes alanynak bizonyultak, hiszen genomjuk szinte teljesen azonos, és mivel ugyanazt a munkát végzik, nagyjából hasonló élettapasztalatokon esnek keresztül.
Az ikrek adatait elemezve különféle biológiai markerek, például a bélbaktériumok, de még a kromoszómák is döbbenetes különbséget mutattak. A kromoszómát alkotó DNS-szál két végén lévő többszörösen ismétlődő rövid szakasz, a telomer Scottnál hosszabb volt, a Földre visszatérve viszont ugyanakkorának mérték, mint a küldetés előtt. További űrhajósokkal végzendő kutatások hivatottak eldönteni, hogy mindegyikükre jellemző közös mintázatról van szó, vagy sem.
Scottnál az űrben csökkent a DNS metilációs (kémiai módosulásának a) szintje, Marké viszont növekedett ugyanabban az időszakban. Scotté a Földön visszatért az eredeti állapotba. A kutatók nem biztosak, mit jelenthetnek a változások.
A NASA szerint a test űrbeli viselkedésével kapcsolatos más vizsgálatok a térbeli tájékozódásban, csontok tömörségében, izomerőben, szív- és érrendszeri állapotban szintén egyértelmű különbségeket mutattak ki – a világűrben csökkentek a földi értékek.
Az adatok annyira frissek, hogy egyelőre nem vonhatók le messzemenő következtetések belőlük. Részletes elemzésük évekig eltarthat. A Mars-utazás közeledtével, és (még inkább) az űrturizmus beindulásával viszont egyre nagyobb jelentőségük lesz.