Őrjöngenek a közösségi oldalakon, miután Kamala Harris alelnökjelöltje melegnek titulálta Elon Muskot
Áll a bál Amerikában: Tim Walztól nem idegenek a hasonló kijelentések, korábban Orbán Viktort is „diktátornak” titulálta.
Elmondhatjuk tehát, hogy nem csak Indiana Jones magyar megfelelőjét, vagy Kittenberger kaladjainak képregényesített változatát kaptuk meg, hanem annál sokkal többet.
„Valóság és fantázia találkozik tehát, ahol egyaránt helyet kap a Kitty ujjának elvesztésére való utalás és egy felhők között lebegő város. Hogy a más irodalmi alkotásokból »kölcsönzött« alakokat mennyire tekinthetjük egyedinek azt ki-ki döntse el maga, az én véleményem szerint ezek tiszteletteljes kikacsintások és a szereplők egyáltalán nem hírnevük miatt kerültek bele a sztoriba, hanem mert ténylegesen hozzáilleszkednek a cselekményhez. A huszadik század eleji politika világától Afrika természetrajzáig sok mindent hitelesen mutat be a mű, igaz ezekből csak apró információkat kapunk a történet mesélése során, de a kitűnő jegyzetek a füzet végén ezeket pompásan kiegészítik. A kaland elsőrangú, tényleg csak az ifjúsági/ponyva regények tempójához, atmoszférájához tudnám hasonlítani a vagány, de emberbarát kalandorok utazását. Kell is ez a dimenzió ahhoz, hogy a cselekmény magával ragadjon minket: mire a vonatukat baleset éri nem sokkal az előjáték után, már tudunk azonosulni mind Kittenbergerrel, mind Áts-csal és Bakával, mert alapvető tulajdonságaikat már az elején megismertük és megkedveltük. A kaland lezáró képsorai utánra szerkesztett fekete-fehér részleten pedig megjelenik már Budapest is, ami a két Pál utcainak hazai terep, és talán jobban is foglalkoztathatja a magyar olvasót, hogy ott hogyan jelennek meg a steampunk világ óriási gőzgép monstrumai. Nem tudom, kapunk-e ebből többet a következő füzetben, de én örülnék neki.
A rajzechnikáról érdemesnek tartom megjegyezni, hogy itt is egy kicsit a múlt köszön vissza, ugyanis a hetvenes-nyolcvanas évek ifjúságának szánt francia-belga képregények stílusát juttatja eszembe. Véleményem szerint a színezés kelti leginkább életre az emberalakokat, a ceruzavonalak pedig a bonyolult gépezetek megrajzolásánál érik el legszebb formájukat. Mind a rajz, mind a színezés Tebeli Szabolcs munkája és szerintem derekasan megállja a helyét, talán csak egy-két apróbb hiba zavarta a szememet.”