„Vári Gyuri higgadt és (talán túlságosan is) finom cikke csak a felszínt kapargatja. Párhuzamként pedig az NKA-t és a Móricz Ösztöndíjat említi. De hát nem ezekről van szó! Ha én lennék a József Attila Kör meg a Fiatal Írók Szövetsége, nagyon gyorsan elkezdenék tiltakozni, összefogni, lobbizni ez ellen, ugyanis itt az ő pozícióikra tör ez az új brancs. Csak gondoljunk bele, hogy 150 millából mi mindenre lenne képes a két fiatal szervezet, akik ennek a pénznek a töredékéből dolgozzák ki a belüket. Bevált módszer lett az utóbbi években a fizetésekről való lemondás, az ingyenmunka, az állandósult önkénteskedés, mert a fogyó állami támogatások és eleve gyér magánmecenatúra mellett nem volt már fenntartható az a programstruktúra, amit a fiatal szervezetek a fiatal szerzők számára előremutatónak és minimálisan elégségesnek láttak. (…)
Ráadásul itt egy érdekkör, egy ízlésvilág kerül kizárólagos helyzetbe. A JAK és a FISZ ereje, hogy egyszerre képvisel többféle fiatal irodalmat, többféle ízlés- és véleménykört. Amikor Orbán János Dénes azt mondja, hogy az Előretolt Helyőrség ebben mennyire járatos, épp az irodalom sokszínűségéből űz gúnyt, és a JAK és a FISZ munkáját alázza le.
Ennyi erővel miért nem kap 150 milliót (plusz még a többit, ugye) a Sárkányfű köre, a Telep, az Előszezon, a Műút Szöveggyár, a Gömbhalmaz, meg még a többi, szintén bizonyított irodalmi csoport?!
Látható, hogy valami hasonló történik itt kicsiben, mint az MMA betörésével nagyobban pár éve. A két »klasszikus« szervezet helyett egy harmadikba folynak be a pénzek, és hamarosan majd jön az a retorika is, hogy de hát ők mindenkit szívesen látnak, arról nem is beszélve, hogy ilyen méretű bürokráciához, amit egy ilyen szervezetnek vinnie kell, iroda, irodák – ha nem egyenesen székház is – dukálna.”