A számos folyóirat, könyvkiadó és internetes felület révén a fiatal szerzők ma már könnyen publikálási lehetőséghez juthatnak, az irodalmi élet főáramába azonban az igazán rangos műhelyeken át vezet az út – állapították meg az ötnapos írótábor csütörtök esti beszélgetésének résztvevői.
Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője emlékeztetett arra, hogy az általuk gondozott Szép Versek és Körkép antológiákban az utóbbi években megnőtt a fiatal szerzők száma, azonban nemcsak a tehetséges ifjú írók, hanem a fiatal olvasók felé is szeretnének nyitni. Egy kezdő író első egy-két kötetének kiadása szinte mindig veszteséges, a fiatal szerzőkbe azonban invesztálni kell, fel kell őket építeni – értett egyet kollégájával Illés Andrea, a Scolar szerkesztője.
Elekes Dóra, a mostanáig elsősorban a fordításokra koncentráló Európa Könyvkiadó szerkesztőjének beszámolója szerint a nemzetközi piacon nem a kor, hanem a siker számít. Az Európa ezért a tehetséggondozás terén inkább a fiatal műfordítókra fordít figyelmet, mert a közhiedelemmel ellentétben ritka a jó fordító. Virág Gábor, a vajdasági Fórum Kiadó főszerkesztője elmondta: folyamatosan várják a 35 év alatti tehetséges magyar szerzők kéziratait, és a jelek szerint a kilencvenes évek hiátusa után ismét egy tehetséges vajdasági írógeneráció van felnövőben.
Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó főszerkesztője más oldalról közelítette meg a kérdést: véleménye szerint kevés már az olyan könyves műhely, amely évtizedeken át együttműködik egy-egy szerzővel, és tanácsaival támogatja annak pályáját, segítséget nyújtva akár újabb munkáinak témái, műfaja megválasztásában is. Babits például hihetetlen sok energiát pazarolt el a prózájára, és senki nem mert rászólni – hozott korábbi példát, hozzátéve: létezik a sikertelenség kudarca, de a „siker drogja” is, amely könnyen önismétlésre késztethet.
Kukorelly Endre író, a Kalligram folyóirat szerkesztője a fiatalokat attól óvta, hogy elsiessék az első megjelenést. Tanácsa szerint „jobb visszafogni a lovakat, hogy aztán annál erősebb legyen a berobbanás”. A könyves szakemberek egyetértettek abban, hogy magánkiadásban ugyan bárki gyorsan megjelentetheti műveit, de ezek a kötetek csak a legritkább esetben jutnak el a könyvesboltokba és a kritikusokhoz.