- Miért nem ön lett az oktatásért felelős államtitkár, vagy - egy más struktúrában - miniszter?
- Minden miniszterelnök maga alakítja ki a kormányzati struktúrát, ami jelenleg csúcsminisztériumokra épül. Nem illik ezt elvitatni. Én jó előre láttam, hogy egy ilyen csúcsminisztériumban nem tudok szerepet vállalni. Miniszterként azért, mert nem jó olyanért felelősnek lenni, amihez az ember nem ért. Én nem értek a sporthoz, az egészségügyhöz, a szociális kérdésekhez, és a kultúrpolitika terén is idegenül mozgok. Egy területen van tapasztalatom, ez az oktatás. Az integrált minisztérium egyik beosztott politikusaként sokat lehet tenni a területért, de az államtitkári poszt sem nekem való. Nem utolsósorban, itt a XII. kerület.Életem legjobb döntése volt, amikor elvállaltam a polgármesterséget. Egy városrész irányítása sokkal közelebb van a hétköznapi valósághoz, mint az absztrakt jogalkotói munka.(...)
- A lehetőségek tehát behatároltak. Mégis e területen dúl ma az egyik leghangosabb vita. Az új felsőoktatási törvény tervezetét - az ellenzék, a hallgatók, számos szakember mellett - ön is bírálta, és a múlt héten a sajtón keresztül üzengettek egymásnak Hoffmann Rózsával. Pénteken arról írt a Népszabadság, hogy ez nem az ön magánakciója volt, hanem tudatosan felépített pártstratégia, ami a KDNP kormányon belüli meggyengítésére irányul. Tényleg nem magánakció volt? Egyeztetett a Fideszen belül valakivel?
- Az újságolvasás egyfajta intellektuális kaland mostanában. Olvashattuk azt is, hogy az ördögien ravasz kormány ezzel a trükkel vitte be a címoldalakra a felsőoktatási program kommunikációját. Azt is, hogy a Fidesz és a KDNP mélyben folyó öldöklő küzdelmének ez a vita csak egy eleme. Egyik sem igaz. A két párt nagyon összetartóan, konzisztensen képvisel különböző politikákat, ezért nyilván nagyon izgalmasnak tűnik, ha valahol vita alakul ki. Tény, hogy máshogy gondolom bizonyos területeken az oktatás megújítását, mint Hoffmann Rózsa. Úgy gondoltam, helyes, ha az aggodalmaimat elmondom, és az lenne helytelen, ha eltagadnám, hogy amit leírtak, az nem fog működni. Persze, általában illik az ilyen vitákat a koncepciókészítés szakaszában, pártszövetségen belül megoldani. Erre nem került sor. A Magyar Köztársaság egyik államtitkára azzal dolgozik, akivel akar, akikben megbízik. De az is igaz, hogy mi ugyanazon kormány támogatói vagyunk, le kell ülnünk, meg kell beszélnünk a problémákat. Én azt kértem, hogy ez lehetőség szerint még a koncepció nyilvánosságra hozatala előtt történjen meg. Ez nem jött össze. Nincs ezzel baj, megvitatjuk a nyilvánosság szeme előtt. Ha nem válik a diskurzus személyeskedővé (eddig nem vált azzá), akkor tulajdonképpen építő dolog lehet ez a szakmai vita. Van még időnk, tudjuk formálni a tervezetet. Valamikor télre kell lezárni a koncepcionális vitákat, tavasszal kell a parlament elé tárni a korrigált változatot. Ez feszes menetrend, de tartható.”