A gázai háború statisztikái, a kemény izraeli háborús gyakorlat, most Irán megtámadása jelentősen rontott a zsidó állam nemzetközi megítélésén. Bár Izrael az önvédelem jogára apellál, szerte a világon felerősödött az antiszemitizmus; ennek új dimenzióját Izrael felismerte, ezért kezdett új szövetségeseket keresni. Magyarországot már megtalálta.
2023. október 7-e nemcsak Izrael biztonsági helyzetében hozott változást, de az antiszemitizmus érzékelésében, definíciójában is. A Hamász terrorakciója az ártatlanul lemészárolt és elrabolt zsidók miatt rövid időre együttérzést váltott ki Izrael iránt a nemzetközi közösség nagy részében, Izrael válaszlépése,
a gázai bombázások, a több tízezer palesztin polgári személy halála, most pedig az iráni atomlétesítmények megtámadása lélektani fordulatot hozott, az inga visszalengett.
Izrael a gázai katasztrófa nyomán világszerte megjelenő palesztinpárti tüntetések narratíváit nemcsak Izrael-, hanem zsidóellenesnek is érzékelte. A demonstrációk kedvenc rigmusa, a „folyótól a tengerig” szlogen nemcsak az önálló palesztin állam Izrael területének rovására történő megteremtését, sok esetben még csak azt sem, hogy Izraelt töröljék el a színről, hanem magának a zsidó népnek az eliminálását idézte fel a zsidó fejekben. Izrael hivatalos értelmezése mára az lett, hogy a tüntetéseken megjelenő indulatban nemcsak anticionista (vagyis Izrael állam legitimitásának megkérdőjelezésére irányuló) szándékot lát, hanem magának a zsidó népnek mint etnikumnak a gyűlöletét, amelyet a bírálók nyíltan nem vállalnak fel, ehelyett burkoltan, a gázai hadművelet elítélését mint ürügyet felhasználva Izrael verbális támadásával teszik ezt meg.
Izrael egyik érve ennek a vélelemnek alátámasztására az, hogy ha valóban Izrael feltételezett gázai humanitárius, háborús bűncselekményei lennének a kiváltó okok, akkor Európa-szerte nem érne egyre növekvő fenyegetés, fizikai erőszak a helyi társadalmakba asszimilálódott zsidó származású embereket, akiknek vajmi kevés közük van Izrael államához. Mégis, zsidóságuk miatt éri őket támadás saját hazájukban – névlegesen Izrael miatt.
Az érem másik oldala az, hogy az Izrael gázai tetteit bírálók nemtelen módszernek tartják azt, hogy Izrael a bírálatokat az antiszemitizmus bélyegével látja el, ugyanis ezzel esetlegesen valós bűncselekmények felhánytorgatását is ellehetetlenítik, illetve összemossák a valódi antiszemitizmust a palesztin ügy támogatását végző, Izraelt esetleg jogosan bíráló hangokkal, ezzel pedig éppen a woke-hoz hasonló hatást érnek el: lehetetlenné teszik a párbeszédet, a valós sérelmek tabuktól mentes, tényszerű megvitatását.
A fenti antiszemitizmus-értelmezést egyébként már a Hamász által kiváltott folyamatok előtt magáévá tette a zsidó állam, a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) 2016-ban határozta meg a jelenséget ilyen értelmezésben. Definíciójuk szerint antiszemitizmus, ha Izrael államot mint zsidó közösséget támadják, de nem az, ha Izraelt valamely tettéért, politikájáért bírálják – vagyis a zsidó államot ugyanúgy lehet bírálni, mint mondjuk Svédországot, de ha a bírálat azért tesz szóvá valamit, mert azt a zsidók követik el, az már antiszemitizmus.
„Az antiszemitizmus a zsidók olyan megítélése, amely a velük szembeni gyűlölet kifejezéseként nyilvánulhat meg.
Az antiszemitizmus verbális és fizikai megnyilvánulásai zsidó vagy nem zsidó személyekre és/vagy e személyek vagyonára, a zsidó közösségi intézményekre és vallási létesítményekre irányulnak” – egészen konkrétan ez a 2016-os keltezésű meghatározás.
Az elmúlt években meredeken nőtt a zsidók elleni támadások, az antiszemita indítékú incidensek száma szerte a világon – erre sok adatsor áll rendelkezésre. Közülük egyet, a Rágalmazásellenes Liga (Anti-Defamation League) 2025-ös antiszemitizmus felmérését alapul véve a tendencia a következő, a világ legnagyobb zsidó közösségeivel rendelkező hét államban 2021 óta így nőtt a zsidók veszélyeztetettsége: Ausztráliában 11, Argentínában 23, Németországban 75,
az Egyesült Királyságban 82, Kanadában 83, Franciaországban 185, míg az Egyesült Államokban 227 százalékkal nőtt meg a támadások száma.
Az ADL adatai mögött olyan bizonyított események állnak, amikor zsidó személyeket, üzleteket, zsinagógákat, iskolákat, intézményeket ért támadás, akár fizikailag, akár verbálisan, az online rágalmazásoktól egyenesen a durva fizikai erőszakig. A jelentés megállapítja azt is, hogy ezen államokban többnyire deklarált kisebbségvédelmi jogszabályok vannak érvényben, mégis, a statisztika alapján a zsidó származású állampolgárok biztonságérzete jelentősen romlott – vagyis az „antiszemitizmus-cunamit” (ahogy a dokumentum fogalmaz) az állami törvények nem képesek megakadályozni.
A nyugati zsidó szervezetek és az izraeli hatóságok ezért az új statisztikák alapján megértették az új realitást, és arról döntöttek, hogy az új „hullám” ellen már nem a régi módszerekkel veszik fel a harcot, hanem új formátumot keresnek. Ennek a kerete adott volt, a már említett Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) egy olyan nemzetközi szervezet, amely 1998-as alapítása óta 35 tagállamot és nyolc megfigyelő államot tudhat a tagjai sorában, és amelynek küldetése egyrészt az, hogy a holokauszt emlékét ápolja, másrészt, hogy szakértők, nemzeti kormányzatok közreműködésével módszereket dolgozzon ki az antiszemitizmus társadalmi térnyerésének visszaszorítására.
A módszereknek pedig sokkal komplexebbeknek kell lenniük ahhoz, hogy valós társadalmi (mentalitásbeli) hatásuk lehessen. Megállapították, hogy minél több országban olyan társadalmi stratégiákat kellene bevezetni, amelyek a kormányzat és a közigazgatás több szintjén, a civil szervezetek bevonásával, és a közösségi média minél nagyobb nyilvánosságát felhasználva tudnak eljutni az emberekhez. Ez nemcsak az antiszemitizmus jogszabályi elítélését, a zsidóellenes bűncselekmények hatósági megbüntetését, a gyűlölet-bűncselekmények szankcionálását és a zsidó intézmények rendőri biztosítását jelenti, hanem oktatási programokat, a zsidósággal, a történelemmel, a holokauszttal kapcsolatos tényszerű adatok ismertetését, a társadalmi előítéleteket tompító rendezvények szervezését is.
Izrael az antiszemitizmus elleni új küzdelemben tehát a világ államainak mintegy hatodát tudja maga mellett, ezen országok is különböző szinteken állnak a tekintetben, hogy milyen mértékben biztosítottak joghatóságuk alatt megfelelő jogi védelmet zsidó állampolgáraik számára.
Magyarország az éllovasok közé tartozik: a kormány 2024-ben Antiszemitizmus Elleni Nemzeti Stratégiát fogadott el,
amelyben elfogadta az IHRA antiszemitizmus-definícióját, újra leszögezte a zéró tolerancia elvét minden antiszemita jelenséggel szemben, összegezte a zsidó élet védelme érdekében hozott jogszabályokat, köztük az antiszemita gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépést, illetve az állam részéről a zsidó szervezetek számára biztosított hitéleti, kulturális és oktatási támogatásokat.
A magyar kormány elmúlt másfél évtizedben tett intézkedéseit Izrael látta, és nagyra értékelte. Ezen gesztusértékű lépések közül kiemelkedett a legutóbbi, amikor Benjamin Netanjahu miniszterelnök április eleji budapesti hivatalos látogatására időzítve Orbán Viktor bejelentette, hogy Magyarország kilép az izraeli kormányfő ellen háborús bűncselekmények gyanúja miatt nemzetközi elfogatóparancsot kiadó Nemzetközi Büntetőbíróságból (ICC).
Ezt a magyar lépést emelte ki az izraeli külügyminisztérium és az IHRA május végén Jeruzsálemben megrendezett nemzetközi antiszemitizmus-konferenciáján a magyar külgazdasági és külügyminiszter is. Szijjártó Péter felszólalása azért volt figyelemreméltó, mert az előtte beszélő miniszterek, állami delegáltak elvekről, célokról értekeztek, míg a magyar kormány képviselője tettekről – ezt hangsúlyozta is, felhívva a nemzetközi hallgatóság figyelmét, hogy Magyarország Izrael tevőleges stratégiai szövetségese, amely akkor, amikor a nemzetközi szervezetek, az ENSZ, az EU vagy az ICC ellenséges nyilatkozatokat tesznek Izraellel kapcsolatban, a magyar kormány szavaival és tetteivel is a zsidó állam pártján marad: nem szavazza meg az Izraelt elítélő határozatokat, illetve
amikor az ICC pártos döntéseivel kvázi politikai testületté vált, Magyarország konkrét lépésre szánta el magát: kilépett a testületből.
A házigazda izraeli külügyminiszter a konferencia keretében a meghívott országok közül csupán féltucat kollégájával tartott kétoldalú találkozót, köztük volt a magyar külügyminiszter is. A megbeszélés előtt Szijjártó Péter lapunknak elmondta: Nyugat-Európában új típusú antiszemitizmus terjed, ami összefüggésben áll az illegális migráció megengedésével, és mivel Magyarországon nincsenek illegális migránsok, így ez a fajta „modernkori” antiszemitizmus sincs jelen, ráadásul zéró tolerancia van érvényben ellene. Hozzátette azt is, hogy Magyarország ellenzi az EU-ban tervezett Izrael-ellenes lépéseket is, például azt a kezdeményezést, hogy Brüsszel függessze fel az Izrael és az EU közötti Társulási Tanács működését, vagy az izraeli telepesek szankcionálását.
A kétoldalú találkozó után pedig az izraeli külügyminiszter, Gideon Sa’ar a sajtónak nyilatkozva kiemelte Magyarország elkötelezettségét az Izraellel való szövetség mellett, és ő is az ICC-ből való kilépést említette mint megdönthetetlen bizonyítékot erre, majd köszönetet mondott azért, hogy
Izraelnek Magyarország révén „barátja van Európában, jó és rossz időben egyaránt”.
Szijjártó Péter reflektálásában megerősítette, hogy Magyarország stratégiai szövetségesének tekinti Izrael államát, és elutasítja az EU-n belüli törekvéseket Izrael elítélésére, megbüntetésére. A miniszter végül üdvözölte, hogy a két ország között ígéretes hadiipari együttműködés alakul, majd hozzátette: Izrael mindig számíthat Magyarország támogatására.
A jeruzsálemi konferencia célja az volt, hogy a résztvevők megvitassák az antiszemitizmus új megjelenési formáit, és megerősítsék az ellene való fellépés érdekében létrejött globális kormányközi együttműködéseket.
Gideon Sa’ar megnyitó beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai antiszemitizmus Izraelt veszi célba. A jelenlegi háborút kirobbantó terrortámadás elkövetője, a Hamász alapító okirataként nemcsak egy anticionista, de egy antiszemita okmányt tisztel, amely a „cionista entitás” elpusztítását nevezi meg a csoport fő céljaként.
„Ez egy újabb holokauszt lenne, ezúttal a saját földünkön” – értelmezte ezt az összefüggést az izraeli külügyminiszter,
hozzátéve, hogy ez a konferencia egyúttal annak az elhatározásnak a kifejezése, hogy küzdeni fognak az antiszemitizmus ellen, már csak azért is, mert a legutóbbi zsidó katasztrófa, a holokauszt túlélői lassan távoznak az élők sorából, így az egyszer már megtörtént tragédia emlékét, figyelmeztetését át kell örökíteni a következő nemzedékek számára is.
Ephraim Mirvis, az Egyesült Királyság főrabbija személyes történetekkel megspékelt beszédében figyelmeztetett: „az anticionizmus az új antiszemitizmus” – aki Izrael állam létjogosultságát elvitatja, az magát a zsidó nép létjogosultságát is megkérdőjelezi, hiszen az Írások szerint Isten választotta ezt a lakóhelyet Izrael számára, és Izrael földje a zsidó vallás központja mindmáig.
Az est főszónoka az izraeli miniszterelnök volt, aki megerősített biztonsági intézkedések közepette, négy testőr gyűrűjében mozogva lépett színpadra a külügyminisztérium épületének udvarán felhúzott monumentális sátorban.
Benjamin Netanjahu azzal kezdte, hogy felidézte: apja, aki történész volt, Hitler hatalomra jutásakor azt mondta, az antiszemitizmus nemcsak a zsidókat fenyegeti, hanem az egész világot – ezzel párhuzamosan most ő is azt gondolja, hogy a Hamász által október 7-én elkövetett „antiszemita barbárság” nemcsak a zsidók, de a nyugati szabad társadalmak és maga a nyugati civilizációja elleni támadás volt.
A mostani háború ezért értelmezése szerint nemcsak egy többfrontos hagyományos háború, hanem a civilizáció és a barbárság között dúló küzdelem.
Emberek megsemmisítése előtt mindig zajlik egy kampány a „dehumanizálásukra” – figyelmeztetett a kormányfő, hozzátéve, hogy ez történt a náci Németországban is a holokauszt előtt, és ezt teszi a zsidókkal az Irán által finanszírozott propaganda is mostanság. Hamenei ajatollah a Közel-Kelet „rákos daganatának” nevezi Izraelt, amelyet el kell távolítani – idézte fel a szónok, majd azzal folytatta, hogy amióta Izrael visszatámadott Gázában, kritikusai úgy bírálják, hogy igazából meg akarják fosztani a védekezéshez való jogától.
Azzal vádolják Izraelt, hogy a civil lakosságot mészárolja le, miközben előre bejelentett módon Hamász-célpontokra lő, és biztonsági zónákat alakít ki a polgári lakosság számára az oda való menekülésre; ugyanakkor a Hamász szándékosan civil célpontokra lövet, ráadásul palesztin civilek által lakott épületekből, a polgári lakosságot élő pajzsként használva – „ez kettős háborús bűncselekmény” – fogalmazott Netanjahu, aki úgy vélte: akik a nyugati országokban Izrael-ellenes tüntetéseken azt kiabálják, hogy „Szabad Palesztinát!”, nem értik, hogy valójában amellett demonstrálnak, hogy „pusztítsák el Izraelt, pusztítsák el a zsidókat”.
Az izraeli miniszterelnök beszéde végén leszögezte: a gázai háborúban Izrael kettős cél elérését tűzte ki maga elé, a túszok kiszabadítását és a Hamász felszámolását – úgy vélte, ez akkor lehetséges, ha minél gyorsabban és hatékonyabban végig viszik a hadműveleteket. A nyugati világot pedig figyelmeztette:
ez a háború nemcsak a zsidó állam fizikai túléléséről szól, de a nyugati szabad társadalmak biztonságáról is
– ha a nyugatiak beveszik az Izrael-ellenes propagandát, ha nem veszik fel a harcot az antiszemitizmus ellen, a végén maguk is bajba kerülhetnek.
Az iráni atomlétesítmények megtámadásával Izrael feladta a leckét, szövetségesei nélkül, egyoldalúan lépett, nem egy terrorszervezet, hanem egy állam ellen, így a szövetségesek várhatóan árnyalják majd állásfoglalásaikat: az antiszemitizmus elleni harc egyértelmű, Izrael egyéb geopolitika-biztonsági indítékú katonai lépései már kétarcúak.
--
A riport a Hungarian Conservative és a Mandiner együttműködésében jött létre, az angol nyelvű írást itt olvashatja el.
Fotó: Maráczi Tamás
Nyitókép: A Hamász által meggyilkolt lakosok fotói Be'eri kibucban
Ezt is ajánljuk a témában
Milyen alapon kötött Izrael tűzszüneti egyezséget a Hamasszal? Mit vár a zsidó állam Donald Trump második elnökségétől? És milyen szövetségesnek bizonyul Magyarország? Gideon Saart kérdeztük.
--
Több EU-s tagállam is a szankciók, illetve a kemény a fellépés pártján áll.
„Az európai vezetőknek újra kellene gondolniuk az energiastratégiát” – írja a Brussels Signal.
Egyesek úgy gondolják, hogy 65-ig számolni a propaganda egyik formája.
Szijjártó Péter azt írta: a hét magyar rövidesen megérkezik Ciprusra, ahol magyar konzulok várják őket.
Bízzunk a legjobban, de számítsunk a legrosszabbra.
„Az illegálisan megszerzett és kiszivárogtatott adatok nem a Tisza szerveréről kerültek ki, azok tartalmáról önkénteseink értesítettek minket” – írta a párt sajtóosztálya.
Könnyen lehet, hogy rosszul sül el a brüsszeli terv.
Az átlagbér áprilisban több mint 700 000 forint volt.
