Mit csinálna a válságkezelésért felelős uniós biztos válsághelyzetben? Kapribogyós paradicsomos tésztát, a konyhában.
Egy hét is eltelt már, amióta az Európai Bizottság közzétette figyelemfelkeltő videóját, melyben az egyenlőségért, felkészültségért és válságkezelésért felelős európai biztos, Hadja Lahbib (kék nadrágkosztüm, sárgás edzőcipő) lazulós zongoraszó mellett mutatja be nekünk vicceskedve, mit is kell a táskánkba tennünk, hogy túléljük egy válság első 72 óráját.
És mivel a kisfilm máig is ott figyel az Európai Unió hivatalos csatornáin, mostanra világossá vált:
nem előrehozott áprilisi tréfáról volt szó, nem euroszkeptikus vagy orosz hekkerek ejtették túszul a kommunikációs stábot,
mesterséges intelligenciával generálva deep fake paródiát – nem, valóban maga az egyenlőségért, felkészültségért és válságkezelésért felelős európai biztos az, aki ezt a tartalmat legyártotta, újságírói diplomával a zsebében és húszéves televíziós tapasztalattal a háta mögött, gondosan kiválasztott szakemberek segítségével és útmutatásai alapján.
Reméljük, még pont időben végigfutottak a világban a belga liberális biztos instrukciói,
így a mianmari földrengés áldozatainál már volt fejenként egy csomag franciakártya, hogy tudjanak pasziánszozni a romok alatt.
De most, hogy bizonyítást nyert a videó eredetisége, nézzünk rá közelebbről is, a konstruktív kritika jegyében – újabb példát adva arra, hogy nincs ma Európa-pártibb és feministább annál, aki ezt a szerencsétlen kvótamániás vezetést bírálja.
Először is, a szűk három éve politizáló (de rögtön külügyminiszterként debütált) Madame Lahbib az egyenlőségért felelős biztos. Ehhez képest nőként odaül, és oktatóvideójának legelső pontjában a lelkünkre köti, hogy
a szemüveges ember vész esetére tartsa magánál a szemüvegét („szuperfontos!!!”).
Ezzel a cél vajon azon előítélet alátámasztása, hogy a nők képtelenek a logikus gondolkodásra? Aki szemüveg nélkül nem lát, annak a szemüveg bekészítése miért lenne különös vészhelyzeti intézkedés? Egy jelzősíp, esetleg egy izolációs fólia talán érdekesebb lenne (az ő kis aranyszínű zseblámpácskájával szemben pedig akár egy fejlámpa), ezeket viszont a politikus még véletlenül sem említi meg, ahogy a kézfertőtlenítőt se (ki emlékszik már a Covidra! maszk, haha!), hanem inkább
bénázik egy sort, amikor a svájci bicskát próbálja kinyitni, majd ügyetlenül kipottyantja kezéből a konzervet.
Ha férfi lenne, vajon akkor is így lett volna megírva a forgatókönyv? A biztosjelölti meghallgatásakor agyonbírált Várhelyi Olivértől el tudnánk képzelni egy olyan videót, amelyben egészségügyért és élelmiszer-biztonságért felelős biztosként Mr. Bean 2.0 módjára tanít minket vágódeszkát mosogatni vagy újraéleszteni? (Jó kis móka az – vigyorogván.) Ha nem, akkor
egy vezető pozícióban lévő nőnek miért muszáj bohócot csinálnia magából?
Vagy az a cél, hogy a mából visszatekintve már az Örömódát dudorászva kezet mosó Ursula von der Leyen is megnemesüljön?
Tényleg el kellene dönteni, hogy van-e háborús veszély, és akkor érdemes lenne azonnali hatállyal kipenderíteni azt, aki efféle röhögcsélős videókkal erodálja tovább a kvótanős Európa mint ellenfél tekintélyét – vagy nincs háborús veszély, mert akkor pedig azt lehetne minden további mérlegelés nélkül elbocsátani, aki a kényelmes brüsszeli jólétben élve
csajos viccet csinál mások kőkemény élet-halál harcából.
De a felkészültségért felelős biztos (aki egyebek mellett szeptemberben – még külügyminiszterként – általános meghökkenést kiváltva rossz szöveget kezdett felolvasni a Külügyek Tanácsának ülésén, míg a tanácsadója közbe nem lépett, Bóka János pedig fel nem oldotta a helyzetet egy lovagias dicsérettel) nemcsak azzal példázza felkészületlenségét, hogy a kamerák előtt szerencsétlenkedik egy bicskával. Videójában „a” szemüvegét és személyazonosító okmányainak eredetijét csomagolja be jól a táskájába (vízálló tasakba, tekintettel a brüsszeli időjárásra) – teljesen összezavarva a nézőt, hogy akkor itt most egy külön rohamcsomag összeállítását tanuljuk épp, vagy ezeket a normál napi felszerelésünkbe kéne integrálnunk. Azért se mindegy, mert
ott a svájci bicska, amely több tagállamban, köztük Németországban ma már se a tömegközlekedésben, se nyilvános rendezvényeken nem lapulhat a táskában
(kivéve néhány kivételes esetet, de akkor is csak olyan gondosan elzárva, hogy minimum négy kézmozdulatra legyen szükség az előbányászásához). A rendőrök bárhol és bármikor ellenőrizhetik a szabályok betartását – az észak-német köztévé be is mutatta, ahogy a kieli vasútállomáson elkobozzák egy német családapa szimpla bicskáját, amellyel a gyerekeinek szokta (volt) felvágni a gyümölcsöt. Az, hogy Madame Lahbib belenyúl a táskájába és már a kezében is tartja a 18 funkciós svájci szerszámot, egy német vonaton csúnya szabálysértésnek minősülne, és 10 ezer euróig terjedő pénzbüntetést vonhat maga után – ha ez egy észszerű ellenintézkedés, a „feminista” kül- és belpolitika szükségszerű eleme mintegy, akkor
inkább ne gondoljunk bele, milyen andalítóan mulatságos is lenne a helyzet totális összeomlás idején,
amikor a túlélésért megy a küzdelem, és minden lakosnál kés van.
Válságkezelési biztosként pedig azt se lett volna butaság végiggondolni, hogy amennyiben a kis videó célja az uniós polgárok hasznos tájékoztatása,
miért csak angol nyelven érhető el az EU oldalain, és miért nincs beállítva hozzá felirat.
A vonatkozó 2023-as felmérés szerint az európaiak nem egész fele tud angolul (és összesen kettő százalék beszéli anyanyelvként) – a többség tehát csak a képekből tájékozódhat, amelyekből nagyjából annyit szűrhet le, hogy egy ismeretlen komika mindenféle tűzgyújtó eszközöket, bicskát és müzliszeleteket varázsol elő a retiküljéből. Ettől nem leszünk sokkal beljebb, ha jön egy földrengés. Cserébe az angol nyelvnek köszönhetően a nagyhatalmak vezetői és a külföldi befektetők mind pontosan követhetik, hogyan is fest 2025-ben az uniós stratégiai reagálás.
Az viszont kétségtelen, hogy kis videójával a belga biztos asszony esélyessé válhat az európai egység különös előmozdításáért adományozott Nagy Károly-díjra:
tán nincs még egy tartalom az interneten, amely ennyire egységbe forrasztaná a befogadókat.
A különböző online felületeken Páfosztól és Palermótól kezdve Debrecenen, Leuvenen és Írország nyugati partvidékén át portugál falvakig és Segoviáig, társadalmi osztályokon átívelően egy emberként háborognak a polgárok a háborús hangulatkeltés, valamint a rémisztő idiotizmus miatt. Mivel feltételezhetjük, hogy az Európai Bizottság nem törli következetesen a dicsérő, köszönő és egyetértő hozzászólásokat, megállapítható, hogy
kétszázból 199 felhasználó békét és komolyan vehető uniós vezetőket kér, infantilis röhögcsélés helyett.
Valóságos nemzetközi konzultációnak tekinthető tehát ez itt, „a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló” térségben, és akár demokratikusan figyelembe is lehetne venni az eredményt – de úgy tűnik, Hadja Lahbib van annyira reziliens, hogy ne hagyja magát kizökkenteni a flow-ból: a videójával kapcsolatos sajtótájékoztatón lelkesen számolt be arról, hogy otthon neki komoly készletei vannak, és
bármelyik pillanatban el tud készíteni egy „pasta alla puttanescát”. (Tésztát utcalány módra, magyarul.)
Tészta, paradicsom, kapribogyó, olajbogyó, nagyszerű recept – magyarázza.
Ha bekövetkezik az Európai Bizottság által felsorolt valamely fenyegetés, azaz tombol az erdőtűz, reng a föld, érkezik a villámárvíz, beüt egy monstre áramszünet vagy fegyveres konfliktus törne ki (olyan meglepően és véletlenül, ahogyan egy illegálisan tartózkodó, büntetett előéletű migráns kapja elő a kést Európa közepén), nálunk pedig pont nincs egy pakli kártya, hogy eltereljük figyelmünket a bajról:
csak gondoljunk a válságkezelési biztos asszonyra, aki rendíthetetlenül áll a konyhában,
és szemüvegben, arany zseblámpával a kezében reszeli a kapribogyós száraztésztára a parmezánt.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Növekedés a nyugati egészségügyben: nőnek a járulékok, nő a várakozási idő, nő az erőszak. Aminek a magyarokra nézve is van egy tanulsága. Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: AFP)
Ezt is ajánljuk a témában
Ugyanakkor jobb hely lett Magyarország, mióta Cseh Katalin beült az Országgyűlésbe. Egy uniós mennyiségi mutatót tekintve mindenképp. Francesca Rivafinoli írása.
Szkeptikusak Brüsszelben a német kancellár Ukrajnára vonatkozó tervei kapcsán.
„Egy demokratikus rendszerben a törvényeket nem lehet egy konkrét politikai szereplő közéletből való kiszorításának szándékával megalkotni, különösen nem visszamenőleges hatállyal.”
Egyre nagyobb a káosz Strasbourgban: a tagállamok és az EP képviselői sem tudnak megegyezni a washingtoni tárgyalások részleteiről.
Az uniós pénzből brüsszeli és strasbourgi munkára alkalmazott asszisztens mit keresett munkaidőben folyton Budapesten? Francesca Rivafinoli írása.
A miniszterelnök és az EU vezetése is a magyar kisebbségi jogok fontosságáról beszél, ám eddig a kárpátaljai magyarságot senki sem kereste meg hivatalosan.
Már Keir Starmer kormányfő pozíciójáért és a Munkáspárt vezetéséért megy az öldöklő harc. A potenciális kihívók pedig új irányt szabnának a szigetországnak.
Halálos kimenetelű robbanás és tűz keletkezett a Mol tiszaújvárosi üzemében.
Berlinben tavaly 2197 zsidóellenes incidenst regisztráltak.
