A tudományos főmunkatársként cikket író miniszter szerint az EB elnökének erejét alapvetően három tényező befolyásolhatja: legitimációja, az intézményközi viszonyok, illetve a tagállamok támogatása.
Nyitókép: MTI/EPA/Julien Warnand
Egy héttel el kellett halasztania Ursula von der Leyennek az új Bizottságának előzetes bemutatását – írja a Ludovika.hu-n Navracsics Tibor, és azzal folytatja, hogy a kényszerű halasztás erősíti azokat a vélekedéseket, amelyek szerint az eredetileg tervezett határidőre, azaz november elsejére nem ér véget az új Európai Bizottság megválasztási folyamata, a testület legkevesebb egy hónap késéssel tud csak hivatalba lépni.
A miniszter a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos platformjára írt cikkét az Európa Stratégia Kutatóintézet főmunkatársaként jegyzi, és emlékeztet, önmagában a késlekedés akár szokásosnak is tekinthető: a Lisszaboni Szerződés óta eltelt időszakban mindössze egyetlen Bizottságnak sikerült az előre meghatározott időben megkezdenie működését. Ez 2014-ben volt, amikor a Jean-Claude Juncker vezette a biztosi testületet hozzá tudott fogni a munkához. A most leköszönő – szintén Ursula von der Leyen elnökségével dolgozó – Bizottság is kénytelen volt egy hónapot várni, mert az Európai Parlament meghallgatásai elhúzódtak.
Navracsics úgy véli, az újabb csúszás nem jó jel.
Első pillantásra úgy tűnik, mintha a régi-új elnök nem lenne ura a folyamatoknak, pedig a bemutatás elhalasztása éppen a politikai erejét mutatja. A nemi egyenlőség megteremtésével küszködő politikus ugyanis el tudta érni, hogy Szlovénia végül visszavonta eredeti biztosjelölt-javaslatát, és egy női jelöltet nevezett meg von der Leyen ráhatására. Az új jelöltet azonban még jóvá kell hagynia a szlovén parlamentnek is.
A nyomásgyakorlás sikere azt is jelezheti a tudományos főmunkatárs szerint, hogy a Bizottság eddigi és következő elnöke az előttünk álló öt évben erősebb lesz, mint a most véget érő intézményi ciklusban. Árnyalja ezt a képet ugyanakkor, hogy ezelőtt egy hónappal a tagállamok minden eddiginél nagyobb arányban látványosan negligálták az elnök azon kérését, hogy az új Bizottság tagjelöltjeként lehetőleg két jelöltet – egy férfit és egy nőt – nevezzenek meg, amely lehetővé tette volna, hogy az elnök válasszon a jelöltek között.
„Erős elnök lesz-e Ursula von der Leyen a második hivatali ciklusában?” – teszi fel a kérdést Navracsics, majd igyekszik meg is válaszolni. Szerinte a Bizottság elnökének erejét alapvetően három tényező befolyásolhatja:
legitimációja, az intézményközi viszonyok, illetve a tagállamok támogatása.
2019-ben Ursula von der Leyen legitimációját a kezdeti időszakban két körülmény tette erőssé. Az egyik, hogy az Európai Unió egyik meghatározó tagállamából származó kormánypárti politikus volt, a másik pedig az, hogy a tagállamok állam- és kormányfői éppen az Európai Parlament által preferált csúcsjelöltekkel szemben támogatták von der Leyent.
Ez utóbbi körülmény később a Bizottság elnöke ellen fordult. Ugyanis kezdettől fogva kompenzációs kényszert érzett az Európai Parlament irányába, ugyanakkor az a tény, hogy a soron következő német választásokon pártja, a CDU veszített és így ellenzékbe vonult, pártpolitikai hátterét is jelentősen gyengébbé tette, így a kezdeti erős legitimáció is gyengévé vált – írja a cikkében.
Majd arra tér ki Navracsics, hogy ellentétben az öt évvel ezelőtti időszakkal, 2024-ben már induláskor is gyenge a Bizottság volt és leendő elnökének legitimációja. Most ugyan csúcsjelölt, hiszen az Európai Néppárt listavezetőjeként vett részt az európai parlamenti választáson, a tagállamok vezetőinek támogatása azonban sokkal lanyhább. „Németországban ellenzéki politikusnak számít, így nem kedvence, hanem inkább kényszerválasztása a kormánykoalíciónak. Franciaország elnöke nyíltan is fenntartásokkal fogadta von der Leyen újbóli jelölését.
Mindez nem jelent túl jó kezdetet a következő öt évre”
– fogalmazott.
A tudományos főmunkatárs úgy gondolja, a csillagok állása nem túl kedvező az intézményközi kapcsolatok tekintetében sem. Bár a várakozásoknál erősebb bizalmat kapott a jelölése az Európai Parlamentben, Ursula von der Leyen mégsem dőlhet hátra nyugodtan. A mostani, az eddigieknél fragmentáltabb és polarizáltabb összetételű testület a következő öt évben a szokásosnál labilisabb többségből adódóan nehezebb és szeszélyesebb partnere lesz vélhetően az új Európai Bizottságnak, mint a megelőző időszakokban.
Végül a tagállami támogatás tekintetében is nehezebb helyzetben lesz az új EB, és annak elnöke is, mint az öt évvel ezelőtti intézményi megújuláskor – vélekedik Navracsics. Önmagában a tény, hogy az egyik meghatározó tagállamból származik az elnök, akár komoly politikai erőt is adhatna, ám ellenzéki politikusként Németországot sem tudja feltétlenül felsorakoztatni. Ráadásul a rendkívül instabillá vált német belpolitika és a törékeny német kormánykoalíció sem tudja erősebbé tenni európai politikai hátországát.
S most a nagy szövetséges Franciaország sem tud a politikus segítségére sietni.
Emmanuel Macron megrendült belpolitikai helyzete, valamint a francia belpolitikai helyzet ma inkább gyengesége, mintsem erőssége az európai belpolitikának.
Összességében tehát Ursula von der Leyen gyengébb pozícióban lesz az elkövetkező öt évben, mint az előző időszakban volt. A tagállamok belpolitikai problémái, az uniós intézmények sérülékenységei nehezebbé teszik a támogató politikai környezet kialakítását és a Bizottság vezetői szerepének felvállalását – vonta le a konzekvenciát Navracsics Tibor.
Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője szerint „ami most történik, az olyan, mintha elkoboznák a nemzeti hatásköröket az európai értékekre való hivatkozással”.
Már a Politico is aggódik az Európai Bizottság elnökéért.
Az Európai Parlament korábbi elnöke szerint Orbán olyan miniszterelnök, aki mindig a borotvaélen táncolta a politikai játékát, de nem hiszi, hogy ez valaha is az európai rendszer felbomlását okozza.
Nem véletlenül van velük vitája a magyar kormányfőnek.
Egyértelmű szövetség köttetett a brüsszeli füstös szobákban.
Az EU úgy alakította át a pénzmosás elleni szabályozást, hogy az kedvezzen Didier Reyndersnek.
Nem ellenzékellenes narratívát képviselünk többen az ÖT-ben, hanem ellenzékkritikusat.
Az ABC News egy „elnöki alapítvány és múzeum” számára pengethet ki Trumpnak 15 millió dollárt.
