A NATO képtelen volt átlépni a saját árnyékát, és ezzel csak a háború folytatására bátorítja Oroszországot

Nyitókép: AFP/SAMUEL CORUM

„Két kérdés van, amivel kapcsolatban komoly hiányérzeteim vannak.

Egyrészt azt gondolom, hogy

A KÖZEL-KELETI KONFLIKTUSNAK AZ AFRIKAI KONFLIKTUSOKKAL EGY SZINTEN KEZELÉSE ÓRIÁSI HIBA.

Bármilyen szörnyűek is azok az események, amelyek több afrikai országban történnek, jelentőségük és veszélyességük nem hasonlítható össze a közel-keleti konfliktussal. Utóbbinak nemcsak katonai jelentősége összehasonlíthatatlan nagyobb, hanem elvi-ideológiai jelentősége is: nem kevesebbről van szó véleményünk szerint, mint a Samuel P. Huntington által leírt »civilizációk összecsapásáról«, amelynek egyik elkerülhetetlen velejárója a terrorizmus. És sem a civilizációs konfliktus, sem a terrorizmus nem korlátozódik a közel-keleti térségre, hanem egyre nagyobb mértékben túlterjed azon, beleértve Európát is. Nem is beszélve arról, hogy

EBBEN A KONFLIKTUSBAN MINDEN MÁSIKNÁL JOBBAN BENNE VAN KITERJEDÉSÉNEK ÉS NUKLEÁRISSÁ VÁLÁSÁNAK A LEHETŐSÉGE ÉS VESZÉLYE.

A másik hiányérzetem Ukrajnával kapcsolatos. El kell ismerni, hogy számos területen komoly előrelépés történt, különösen az Ukrajnának nyújtandó segítség területén, mind szervezetileg, mind a segítség volumenét és minőségét tekintve: lásd például az Ukrajnának juttatott fegyverek felhasználhatóságát, területi korlátozásának enyhítését és potenciálisan feloldását. Fontos, hogy ebben hosszú távú és institucionális elkötelezettség is bekerült a NATO politikájába. Mégis hiányérzetünk lehet ezen a területen is, hiszen

AZ „UGYANAZT CSINÁLJUK TOVÁBB, CSAK JOBBAN” BIZTOSAN NEM FOGJA MEGOLDANI A PROBLÉMÁT, ÉS MAXIMUM ARRA LESZ KÉPES, HOGY BEFAGYASSZA A KONFLIKTUST, MIND KATONAI, MIND PEDIG POLITIKAI TERÜLETEN.

De a legnagyobb probléma az, hogy Ukrajna NATO-tagságával kapcsolatban továbbra is megmaradtak a közhelyeknél. Igen, lehet és kell is értékelni, hogy »a folyamat véglegességéről és visszafordíthatatlanságáról« beszélnek, de ennél képtelenek voltak továbblépni, és olyan közhelyek megismétlésére szorítkoztak, mint hogy Ukrajna majd akkor lesz NATO-tag, ha valamennyi tagország egyetért ezzel, és Ukrajna maga készen áll erre.

NYOMA SINCS ANNAK, HOGY FELISMERNÉK, HOGY OROSZORSZÁGOT ILYEN FÉLSZÍVVEL HOZOTT FELEMÁS INTÉZKEDÉSEKKEL NEM LEHET MEGGYŐZNI. SŐT: EZZEL CSAK A KATONAI MŰVELETEK FOLYTATÁSÁRA BÁTORÍTJUK ŐKET.

És akkor még nem is beszéltem a Trump-jelenségről és annak veszélyeiről. El kell mondanom itt is, hogy személy szerint nem vagyok meggyőződve, hogy Donald Trump politikájának az egyetlen lehetséges alakulása az, amit majdnem mindenki előrejelez, és amelytől majdnem mindenki fél. Van ennek egy másik olvasata is, ismerve Trump kiszámíthatatlanságát és a hatalmasnál is nagyobb egóját.”