Miért érdemes meghalnia egy európai polgárnak? Az Eurovízióért?

„Mi a receptem, válaszom a jelen helyzetre, kérdezték többen kommentekben – nos, egy erősebb, a haderőket komolyabban vevő, az ideológiai becsípődéseket elengedő EU. Ez a recept. Ezen az úton indult el Európa? Nem...Ukrajna sorsára meg egyáltalán nincsen receptem, nem látok olyan kimenetelt, ami egyszerre «jó» és «valószínű» ukrán szempontból. Az EU meg micsoda is ma – mit tanult a leckéből? Európai magországai talán komoly haderőfejlesztésbe kezdtek? Hát, a lengyelek kivételével csak a szöveg van.

A Bundeswehrnek, a briteknek, a franciáknak, olaszoknak aktív szolgálatban 200-as nagyságrendű harckocsija van. Mi ez? Egy jól fejlett díszszemle az ukrán háború méreteihez képest. Ezek a kis profi haderők nem az új kihívásokra készültek – pontosabban arra készültek, amit 15 éve új kihívásnak neveztek – terror, távoli békemissziók. Akkor is ostobaságnak tartottam, amikor ilyen szövegeket kellett fordítanom a HM-ben 2004-5 körül. Persze az akkori Magyarország sztahanovistakként követte a «könnyű és telepíthető haderő» bölcs útmutatást – mert amit Nyugatról tanácsolnak, az csak jó lehet. Istenem...

Elégtelenek tehát az európai haderők a valódi kihívásokra. Ideológiailag meg mi van? A félig szétvert európai nemzetek helyén mi van? Miért érdemes meghalnia egy európai polgárnak? A liberális demokráciáért? Az Eurovízióért? Nem. Történelem és nemzeti büszkeség nélkül nincs erő, nincs honvédelem. Na ezért tartom visszásnak, amikor azok lesznek nagy háborús megmondók, akik mindent megtettek a hadseregek és a nemzeti büszkeség leépítéséért. Itthon is, meg Európában is. Egy erős Európa kellene – de nem szövegben erős, hanem fejben és vasban. Ja igen, és ami képes megvédeni a déli határait is, meg a keletit is.”

Nyitókép: AFp/Diego Herrera Carcedo