Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közösségi oldalán emlékezett meg a katyńi mészárlás áldozatairól. Ezzel önmagában nincs is semmi gond. A Mandineren is beszámoltunk arról, hogy április 13-án volt nyolcvan éve annak, hogy a szovjet-orosz fél által elkövetett vérengzés tényét a világ elé tárták a németek.
Katyń tragédiája
Dióhéjban: 1939 szeptemberében, a Molotov-Ribbentrop-paktum (azaz a nácik és szovjetek között kötött megegyezés) keretén belül először a németek vonultak be Lengyelországba szeptember elsején, majd szeptember 17-én a szovjetek támadták meg a lengyeleket.
A megszállást követően, 1940 májusában mintegy 22 ezer lengyel hadifoglyot – tartalékos tiszteket, határőröket, rendőröket és polgári személyeket – a legfelső szovjet vezetés és Joszif Sztálin utasítására a szovjet belügyi rendőrség, az NKVD (a KGB elődje) Katyńban, Harkovban és Kalinyinben (a mai Tverben)
agyonlőtt, majd tömegsírokba temetett.
A vérengzésről a Hadi Krónika beszámolója szerint 1942 tavaszán lengyel szemtanúk kezdtek először beszélni, az exhumálások azonban csak 1943. március 29-én kezdődtek meg, s 1943 április 13-án a berlini rádió hivatalosan is hírt adott a katyńi sírok felfedezéséről. Ugyanezen év novemberében a szovjetek visszafoglalták Katyń környékét, majd saját „vizsgálóbizottságot” hoztak létre. Nem meglepő módon ők a nácikat tették felelőssé a vérengzésért.
A vérengzéssel kapcsolatosan rendkívül nehéz az oroszok felelősségének relativizálása és mosdatása, ha számításba vesszük, hogy a teljes szocialista blokkban (melyet Moszkva irányított, nem pedig Kijev, vagy Groznij, vagy az NDK)
nem hogy tabunak számított, de egyenesen tilos volt beszélni a katyńi vérengzés tényéről.
Katyń ügyében csak 50 évvel később, a Szovjetunióban lezajlott változások hoztak némi fordulatot, a TASSZ hírügynökség 1990. április 13-án az alábbi nyilatkozatot tette közzé:
„A nyilvánosságra került levéltári anyagok egyértelműen bizonyítják Berija, Merkulov és segítőik közvetlen felelősségét a katyńi erdőben elkövetett gaztettekért. A szovjet fél mélységes sajnálatát fejezve ki a katyńi tragédiáért, kijelenti, hogy az a sztálinizmus súlyos bűnei közé tartozik”.