Tovább dörgő háború, megoldatlan migráció, formálódó új világrend – erre tartunk 2023-ban

Írta: Somkuti Bálint hadtörténész, biztonságpolitikai szakértő

2023-ben sok új dolog vár ránk –

Először történt például, hogy a hidegháború lezárulta óta valamely nagyhatalom katonailag ment szembe az Egyesült Államok akaratával. És ötven éve először az USA maga rúgta a fél évszázadig következetesen követett Egy Kína-politikáját, és ez akkor is így van, ha eredetileg nem ez volt a szándéka. És végül, de nem utolsósorban az Európai Unióban olyan nyílt vagy kevéssé egyértelmű válságok és botrányok rázták meg, amelyek történelme során először az alapjaiig megremegtették a szervezetet.

Jelen írásomban elsősorban olyan jelenségekről, földrajzi területekről lesz szó, amelyek érintenek minket, mind az Európai Uniót, mind Magyarországot. Bár fontos, mi történik Latin-Amerikában, nehezen tudok olyan eseményt elképzelni, amely onnan kiindulva jelentős nemzetközi hatással járna. Ugyanez a helyzet Afrikával is. A migrációs mozgások fő kiindulópontjában nem látni olyan trendeket, amelyek jelentősen csökkentenék a népvándorlás mértékét, ahogy nem előrelátható egy világszerte érezhető hatással járó ausztrál vagy éppen közép-ázsiai változás sem.

A tovább tartó háború

De kezdjünk is bele! Biztonságpolitikai szempontból számunkra egyértelműen a legfontosabb az orosz-ukrán háború.

rögtön a kirobbanás tényétől kezdve a Moszkva cirkáló elsüllyedésén át az orosz haderő renoméját súlyosan megtépázó harkivi és herszoni visszavonulásig.

Nagyobb összefüggéseiben nézve a fejleményeket, a felek békével kapcsolatos elképzelései továbbra is elég messze vannak egymástól. Mindössze az tűnik bizonyosnak, hogy a végső megállapodás a csatamezőn kivívott helyzeten fog alapulni.

Fentiek miatt valószínű, hogy mindkét fél további offenzívákra készül. Ukrán részről a fő hadszíntérnek számító Donbasz mellett egy a Fekete-tenger irányába mért támadás valószínű, a Krím-félsziget szárazföldi kapcsolatának elvágására Melitopol és Bergyanszk irányába. Orosz részről a jelenleg is hevesen támadott Bahmut-Szoledar vonal mellett nem kizárható egy meglepetésszerű támadás Belorussziából akár Ukrajna nyugati határszakasza ellen, vagy egy Zaporizzsja irányába mért csapás sem.

Ez utóbbi kettőt ugyan a felderítő műholdak korában nehéz elrejteni, de ha igazak a hírek a Belorussziába szállított orosz tartalékosokról, akkor a még mindig gyenge lábakon álló Lukasenka-rezsim közvetlen katonai támogatása nélkül is

Zaporizzsja környékén állomásoznak a hírek szerint a Herszonból kivont elit ejtőernyős alakulatok, így onnan jelentős átcsoportosítás nélkül indulhatna támadás.

Bár a szankciók a jelek szerint a vártnál kevésbé rengették meg az orosz gazdaságot, és jelen sorok szerzője is rövid háborút várt, az nehezen elképzelhető, hogy a háború 2024-re is áthúzódjon. De hogy a háborút lezáró béke miként fog kinézni, az egyelőre megjósolhatatlan.

Nem áll le a migráció

A második meghatározó folyamat nem egy földrajzi területhez köthető, hanem egy jelenség, a migráció, amely jelentős hatást fog gyakorolni a most kezdődő évünkre. A háború és a nyomában járó gazdasági válság eseményei által elhomályosított módon, csak egy-egy migránsokkal kapcsolatos nagyobb probléma jelent meg a sajtóban.

Ettől függetlenül a kiváltó okok kezeletlensége miatt

Ez pedig már biztonságpolitikai szinten is kérdéseket vet fel, lévén a klasszikus öt biztonsági szempont (politikai, gazdasági, társadalmi, katonai és környezeti) többségében már érezhető hatásokkal járnak.

Svéd- és Olaszország után sorra várhatóak a jelentős politikai változások Európában, amelyeket nem kis részben maga a migráció okozta kezeletlen problémahalmaz okoz. Ezen a területen is nehéz bármit határozottan állítani, hiszen egy rendkívül összetett, sok szereplős folyamatról van szó, egy dolog azonban biztos: ha a döntéshozók el akarják kerülni az amúgy is feszült helyzet robbanással fenyegető eszkalálódását, valami határozottat lépniük kell. Lehet ez a kiváltó okok kezelése, az útvonalak elvágása vagy éppen a beérkezők szűrése, illetve a migránsok – jócskán megkésett – határozott és következetes integrálása, de a jelenlegi folyamatok több okból fenntarthatatlanok 2023-ban.

Az alternatív energiahordozók kérdése

Harmadik meghatározó szempont az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók miatt az alternatív energiahordozók ügye.

Nemcsak az emírségben az összes hagyományt felrúgó módon megrendezett futball világbajnokság, a gázszállítási szerződések, illetve a kapcsolódó emberi jogi viták okán, hanem az év végén kirobbant korrupciós botrányból rávetülő, kétséges szerepe miatt is.

Fentiek kitűnően mutatják az energiaigényes modern gazdaságok kitettségét az energiahordozóknak, valamint a fő beszállító gyors lecserélésének nehézségeit is.

Szinte felesleges is megjegyezni: ez utóbbi lépés problematikája felelős vezetők számára nem okozhatna gondot. Egyébiránt a jelentős sikerként beharangozott megállapodás kevéssé ismertetett módon nem 2023-ban, hanem csak később fogja kifejteni hatását, így további alternatív forrásokra is szükség van. Erre közelségük, valamint termelési kapacitásaik miatt a Perzsa-öbölbeli országok kitűnő lehetőséget nyújtanak, és a térséget évtizedek óta terhelő arab-izraeli konfliktus enyhülése mindenképpen biztató körülmény. Nem hagyható figyelmen kívül azonban, hogy az Irán atomprogramjával kapcsolatos megállapodás összeomlásán, illetve a jemeni proxy háborún túl fennálló egyéb nézeteltérések továbbra is kockázatossá teszik a térségből kiinduló szállításokat.

Ide kapcsolódik negyedikként egy olyan régió, amely hagyományosan nincs az európai érdeklődés középpontjában, pedig az energiahordozók alternatív forrásai közül szintén jelentős fontossággal bírhat. Ez pedig a Kaukázus, ahol a lassan kilencvenmilliós, középhatalom Irán, illetve a hasonló lakosságú Törökország feszül egymásnak, valamint a térség hagyományos hegemónjának Oroszországnak.

Akár a magyar-román-grúz-azeri áramvásárlási megállapodásra, akár a Transz-anatóliai vezetékre gondolunk,

Sajnos azonban itt is érezhető a világban fokozódó káosz. Egyesek annak ellenére beszélnek Észak- és Dél-Azerbajdzsán egyesüléséről, hogy az utóbbi régió Irán része, és többen élnek ott, mint magában a független északi részben. Bár vannak pozitív jelek, egy fellángoló és elhúzódó kaukázusi konfliktus nemcsak Európa energiaellátási, hanem migrációs problémáin is súlyosbítana.

Formálódik az új világrend

Ötödikként a formálódó új nemzetközi rendszert emelném ki a számunkra 2023-at meghatározó tényezők közül. Az érték alapú világrendnek is nevezett koncepció egyik legfőbb kihívása Kína Tajvannal kapcsolatos viselkedése lesz. Az idén várhatóan mindössze 3%-os gazdasági növekedést felmutató, és a jelek szerint a koronavírus jelentette kihívásokat nem kifejezetten jól kezelő Kína hosszú idő óta először fog ilyen alacsony növekedést elérni.

A korábbi, részben presztízs okokból két számjegyű értéken tartott fejlődés elmaradása és a Covid-járvány hatásai nyomán előfordulhat, hogy

Erre a célra kitűnően alkalmas Tajvan, amely nem tehet mást, mint alkalmazkodik a szemlátomást a viszony kiélezésében érdekelt amerikai fél lépéseihez.

A mirror imaging iskolapéldájaként a nyugati sajtóban rendszeresen megjelenő tajvani partraszállásnak rendkívül kicsit az esélye. Azonban a hadiflotta és a légierő fejlesztésében jelentős előrelépéseket tett kínai fegyveres erők számára számtalan eszköz és megoldás áll rendelkezésre, hogy a népköztársaság által szakadárnak tekintett szigetországot katonailag fenyegesse. A blokádtól kezdve a jelenleg Ukrajna ellen folytatott légi háborúhoz hasonló támadássorozaton át számtalan módon rá tudja kényszeríteni akaratát Tajvanra. Ez az összecsapás, amelynek sajnos a fentiek miatt kifejezetten nőtt az esélye 2023-ban, az utolsó szög lenne az Egyesült Államok által felépített és a hegemóniáján alapuló poszt-bipoláris rendszer koporsójába. Ez utóbbit az általam gyakran az emberi jogizmus vallásának nevezett nyugati ideológia rigorózus és sokszor a helyi szokásokat semmibe vevő módon képviselt érvényesítése amúgy is rendesen megingatta már a harmadik világban.

Az ideológiai háború

És itt jelenik meg az utolsó téma, amely korlátozott ideológiai küzdelemként indult, de

A liberálisnak mondott és a konzervatív oldal közötti összecsapásban olyan alapelvek, alapértékek, tabuk lettek eltörölve, amelyeket évszázadokkal ezelőtti, véres és kegyetlen vallásháborúk után fogalmaztak meg és fogadtak el. A pesszimista fejében az is megfordul, hogy a folyamatban lévő ügyekben tetten érhető elfogultság miatt akár még írásba fektetett garanciákra sem lehet számítani. Márpedig biztonságpolitikában a legrosszabb forgatókönyvre készülünk, és a legjobbat várjuk.

Bár odáig nem merészkednék, hogy Churchill szavaival vért, verejtéket és könnyeket ígérjek, az azonban biztos, hogy az eddigieknél sokkal viharosabb vizeken haladunk tovább, és a korábban minket segítő szél, hirtelen egyértelműen velünk szembe fordult. Hogy ez csak átmeneti gond lesz-e vagy tartós, azt még korai megítélni. Egy Oliver Cromwellnek tulajdonított szólás szerint „Istenben bízunk, de szárazon tartjuk a puskaport.”

Nyitókép: Ukrán katonák egy 203 milliméteres Pion önjáró löveggel támadják az orosz állásokat a kelet-ukrajnai Bahmut közelében december 16-án (MTI)