Tíz éve történt – az utøyai mészárlás tragédiájára emlékezünk

2011. július 22. – Oslo – 15 óra 25 perc

Egy bomba robban Oslóban, a Regjeringkvartalet-ben, Norvégia fő kormányzati negyedében. A bomba egy kisteherautóban volt, az akkori miniszterelnök, Jens Stoltenberg irodájának otthont adó toronyház mellett. Nyolc ember elhunyt, legalább 200 ember megsérült, közülük 13-an súlyosan.

2011. július 22. – Utøya – 17 óra 22 perc

Egy házilag készített rendőrruhába öltözött férfi, Anders Behring Breivik, bemegy a norvégiai – akkor kormányzó – Munkáspárt ifjúsági tagozatának a nyári táborába, hamis okmányokkal. Egyből tüzet nyit az ott táborozókra, megölve 69 embert, jórészt tizenéves gyerekeket, megsebesítve legalább 60-et, közülük 55-et súlyosan.

2011. július 22. – Utøya – 18 óra 35 perc

A Beredskapstroppen, köznyelvben Delta rendőrségi különleges osztag megtalálja az elkövetőt, 72 perc fékevesztett ámokfutás után. Breivik eleinte habozik, de amikor az osztag egyik tagja ráüvölt, hogy „Adja meg magát vagy lelőjjük!”, a földre veti magát és elfogják.

Anders Behring Breivik 1979-ben született Norvégiában, Oslóban. Egyéves korában a szülei elváltak, az anyjához került felügyelet alá. Négyéves korában két jelentés született Norvégia gyermek- és ifjúsági pszichiátriai központjától, melyekben a központ munkatársai a mentális egészségi állapota miatt aggódtak, s arra a következtetésre jutottak, hogy el kell őt távolítani a szülői gondozásból. Az egyik ilyen jelentésben

amely szerinte nem kötődött érzelemhez, hanem egy megjátszott, szándékos válasz volt a környezetére.

A másik jelentésben a munkatárs azt tárta fel, hogy az anyja rendkívül nehéz természet volt, borderline személyiségzavarral és depresszióval küzdött, miközben primitíven agresszív és szexuális fantáziáit kivetítette Breivikre, a saját gyermekére. Breivik közben radikalizálódott, anabolikus szteroidokat használt és fegyvereket vásárolt. 2005 és 2007 között tagja lett az oslói lövész klubnak, ahol képzett lövész lett belőle.

A tette után a törvényszéki pszichiáterek nárcisztikus- és antiszociális személyiségzavart állapítottak meg nála. A tárgyalások során

illetve ellen-dzsihadista retorikát használt az ultranacionalisták támogatására. Tárgyalásai során bevallotta, hogy ő követte el a két terrortámadást, ám nem tartotta magát bűnösnek, mivel szerinte tettei „szörnyűek, de szükségesek” voltak.

Állítása szerint azért hajtotta végre a bűntettét, hogy megmentse Norvégiát és Nyugat-Európát a muszlim hatalomátvételtől, illetve mert a Munkáspártnak meg kellett fizetnie azért, mert cserbenhagyták a norvég népet. Egyik meghallgatása során egy rövid beszédet mondott, melyben a liberálisokat és a multikulturalizmus népszerűsítőit támadta, illetve megjegyezte, hogy senki sem kérdezte meg a népét arról, hogy multikulturális nemzet akar-e lenni, pedig most már fennáll a veszélye annak, hogy saját hazájukban kisebbséggé válnak.

Breiviket végül

Norvégiában ez a legszigorúbb büntetés. Négy évvel bebörtönzése után beperelte a norvég államot, mondván, hogy fogvatartási körülményei miatt sérültek az emberi jogai, mivel magánzárkában őrzik, és „állatias bánásmódban” van része. Ennek érzékeltetésére egyebek közt azt hozta fel, hogy gyakran hideg a kávéja.

Miután a norvég legfelsőbb bíróság elutasította a kérelmet, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, akik szintén elutasították Breivik panaszát. 

Breivik nemrég megírta az életrajzát, aminek a megfilmesítési jogait hárommilliárd forint értékű norvég koronáért akarja eladni.

Minden évben megemlékeznek Norvégiában a terrortámadásról. Az eddigi megemlékezések során egyperces csend után felolvasták a hetvenhét áldozat nevét, ám most

Az emlékmű 77 bronzoszlopból áll majd, mindegyik egy-egy áldozatot szimbolizálva.

A tábor túlélői nagyrészt felhagytak a politikával, Ina Libak és Astrid Eide Hoem kivételével, akik a szociáldemokrata párt ifjúsági szervezetének a jelenlegi vezetői. Otto Lovik és a hozzá hasonló hős szemtanúk, akik a szigetről elúszó fiatalokat mentették a jéghideg vízből a hajójukkal, több mint 250 diákot mentettek meg. 

Az ötmilliós ország meg volt győződve arról a támadás idején, hogy iszlamisták voltak az elkövetők, így amikor kiderült, hogy a támadó egy jobboldali szélsőséges, az valósággal sokkolta a skandináv országot. Ez a sokk az egész országot önvizsgálatra sarkallta.

Az áldozatok arcai

„Sosem fogod megérteni… De azért hallgass meg, jó?”

Ezzel a két mondattal kezdődik a norvég film, melyet az események ihlettek. A film cselekménye és a szereplők pusztán kitalációk, ám a túlélők beszámolójai alapján készültek. A film a trauma után az egész országnak kívánt gyógyír lenni.

Utøyán a norvég emberek egy soha be nem gyógyuló sebet szereztek, ráadásul onnan, ahonnan a legjobban fáj: otthonról. Egy rendőrruhába öltözött norvégtól, aki válogatás nélkül ölte saját honfitársait, és tettét sosem bánta meg.

Nyitófotó: Utøya szigete (Science Norway)