Kutatás: a németek jelentős része szerint nincs véleményszabadság Németországban

Az Allensbach Demoszkópiai Intézet közzétette legfrissebb közvélemény-kutatását, amelyből kiderült, hogy sok német panaszkodik az erős szociális irányítás miatt – írja a Magyar Nemzet.

Emellett jelentős számú megkérdezett nehezményezte, hogy a részletekbe menően megpróbálják előírni számukra, miként kellene viselkedniük. Sokan úgy érzik, hogy ez ellen nem lehet védekezni. Az említett nyomásgyakorlást azonban nem a többség fejti ki, hanem egy kisebbség.

Az Intézet korábbi közvélemény-kutatásai is azt a tendenciát mutatják, hogy az állampolgárok szabadságérzete folyamatosan csökken. A ’60-as évektől kezdve az elmúlt évtizedig a válaszadók kétharmada állította, hogy a véleményét szabadon kinyilváníthatja, azóta azonban drámai változás következett be a válaszokban.

2021 júniusában már csak 45% mondta azt, hogy szabadon kifejtheti véleményét, 44% pedig ennek gyakorlatilag ellentmondott.

Külön érdekes, hogy mennyire különbözik egy-egy politika párt szavazótáborának a szabadságérzete a véleménynyilvánítás tekintetében.

Pártpreferenciák alapján

Az AfD-t támogatóinak 62%-a gondolja úgy, hogy nem szabad a véleménynyilvánításban, az FDP és a Linke támogatóinak többsége is hasonlóan látja, szerintük inkább óvatosnak kell lennie véleménynyilvánításkor. Az SPD tábora megosztott a kérdésben, míg a CDU/CSU-ra szavazók az átlagosnál gyakrabban érzik szabadnak a véleménynyilvánítást. Feltűnő, hogy a legkevesebb nyomást a Zöldek szavazótábora érzékeli – 62%-uk úgy érzi, hogy szabadon kimondhatja a véleményét.

Fontos kiemelni, hogy akik arra panaszkodtak, hogy nem tudnak szabadon véleményt nyilvánítani, azok is tisztában vannak vele, hogy nincs olyan törvény, amely ezt tiltaná számukra. A sérelmeik okai leginkább azokban a társadalmi szankciókban keresendőek, melyek akkor érhetik az adott személyeket, amikor megsértik a „politikai korrektség” szabályait.

„Kényes témák”

A résztvevőktől azt is megkérdezték, hogy szerintük mi számít „kényes témának”, amelyről ha nyilatkoznak, könnyen visszaüthet.

1996-ban a megkérdezettek 15%-a mondta azt, hogy a muszlimok és az iszlám témája kényesnek számít – ma 59% vallja ugyanezt.

25 évvel ezeleőtt 16% válaszolta, hogy a hazaszeretet és a patriotizmus kényes téma – ma 38%. Az emancipáció és a nők egyenjogúságának témájánál 3%-ról 19%-ra nőtt az arány.

A közvélemény-kutatás a nemnek megfelelő nyelvezet használatának példájával illusztrálta, hogy milyen mértékben szemben áll a polgárok nagy részének elképzelésével az a nyomás, hogy nyilvánosan bizonyos témákban csak bizonyos szóhasználattal lehet megnyilvánulni. A felmérés során megkérdezték, hogy személyes beszélgetések során mindig használni kell-e a férfi és a női nemi formát is, hogy ne diszkrimináljanak senkit.

A résztvevők 71%-a túlzásnakítélte ezt a fajta nyelvhasználatot, míg 19% mondta azt, hogy ez így helyes – többségében kortól, nemtől és politikai irányultságtól függetlenül.

Az Intézet tavaly arról kérdezte meg az embereket, hogy manapság lehet-e még „cigánypecsenyét” rendelni vagy a habcsókot „négercsóknak” nevezni. A jelentős többség igennel válaszolt. A „cancel culture” jelenségéről azonban csak a megkérdezettek 24%-a hallott, és csak 11% tudta megmondani, mit is jelent pontosan.

Honnan érkezik a nyomás?

Az Intézet végül felteszi a kérdést: ha személyes körben a polgárok többsége nem figyel a „politikai korrektségre”, mert embertársai aligha fognak megbotránkozni, akkor honnan jön az a benyomás, hogy ezt nem lehet megtenni. Az Allensbach Demoszkópiai Intézet szerint a jelenség csak a média e folyamatban betöltött szerepével magyarázható, enélkül ugyanis nem jöhetne létre ilyen nyilvános nyomás a többség beállítottságával szemben

A megkérdezettek 55%-a egyébként elutasítja, hogy nyelvhasználatát a politikailag korrekt elvárásoknak megfelelően igazítsa. Egyedül a Zöldekre szavazók voltak megosztottak ebben a kérdésben.