Szabad-e locsolni? Ezekkel a versekkel nem foghat mellé!

Ha húsvét, akkor locsolkodás. Közép-európai hagyomány, hogy húsvéthétfőn kora reggeltől a férfiak kortól függetlenül vízzel vagy kölnivel locsolják meg ellenkező rokonaikat, ismerőseiket. Nagyjából ötven éve kezdett terjedni hazánkban ez a hagyomány, mely a mai napig nagy népszerűségnek örvend. 

A szokás szerint a hölgyek díszesen kiöltöznek, várják a locsolókat, a férfiak pedig verssel köszöntik őket, melynek szinte mindig az a vége, szabad-e locsolni? 

Ahhoz, hogy garantált legyen a siker, kigyűjtöttünk számos verset olvasóinknak, hogy hétfő reggel már ne azzal kelljen törődni, mit mondjanak el a kiszemeltnek. Hála Istennek az internet tele van különböző versekkel, a hagyományosaktól, az infantilison át egészen a pajzán verziókig. 

A klasszikus

E szép házba nyitottam, 
Nefelejcset találtam, 
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?

A rendszerváltás előtti

Zúg a traktor,
Szánt az eke,
Elvtársnő, locsolhatok-e?

A biztos siker

Kelj föl párnáidról,
szép ibolyavirág!
Nézz ki az ablakon,
milyen szép a világ.

Megöntözlek szépen
az ég harmatával, 
teljék a tarisznya
szép piros tojással!

A könnyen megjegyezhető

Okos vagyok, szép és laza,
Locsoljak vagy menjek haza?

A szomjas

Zöld erdőben jártam,
Unicumot láttam.
Ha nem kapok belőle,
Nem locsolok jövőre.

Mikor minden forint jó helyre megy

Hét ágra süt a Nap,
mosolyog az ég is,
adjanak egy ezrest,
mosolygok majd én is.

Amit a gyereknek is meg lehet tanítani

Erdőn-mezőn nyitott szemmel,
Sok virágra lel az ember.
Én most őket megöntözöm,
A piros tojást megköszönöm!

Nem garantálható a siker

Én verset nem tudok, 
azt mondjanak a kicsik,
csak azért jöttem,
hogy igyak egy kicsit

Ööö...

Van nekem egy kis locsolóm,
Kölni nincsen benne,
Ha én azt most elővenném,
Nagy röhögés lenne.

A feleség nem biztos, hogy díjazná

Illatos fű, moha, páfrány,
Meglocsollak Házisárkány!

Nyitókép: MTI/Krizsán Csaba