rejtekhelyét naponta kellett változtatnia. Családjával is megszakított minden kapcsolatot, így csak a háború után értesült édesanyja és egyik kislánya haláláról, illetve ekkor láthatta először az ostrom idején született gyermekét. A nyilaspuccsot követően a Magyar Függetlenségi Mozgalom elhatározta, hogy Soost egy titkos tárgyalódelegáció élén Nyugatra küldi, hogy tájékoztassa a szövetséges erőket a magyar ellenállás együttműködési készségéről, embermentő tevékenységéről, hogy minél kedvezőbb fegyvernyugvási feltételeket érjenek el, beleértve Budapest ostromának elkerülését is. Az előkészületek rendkívüli titoktartás mellett, többek között Bethlen István egykori miniszterelnök és Wallenberg tudtával folytak. Soos kémregénybe illő, életveszélyes úton, egy német felségjelű repülőgépet ellopva érkezett 1944. december 9-én társaival az olaszországi Bari városának amerikai támaszpontjára, ahol az angol, illetve az amerikai hírszerző szolgálat őrizetébe kerültek.
1945. május elejéig az amerikai titkosszolgálat foglya volt. Soos még ugyanazon év szeptemberében áttelepedett Genfbe. Felesége gyermekeikkel együtt Svájcba ment, miközben ő 1946 januárjában visszatért Magyarországra, hogy felvegye a szolgálatot a Külügyminisztériumban, de néhány hónap múlva
menekülni kényszerült a politikai rendőrség várható letartóztatása elől.
1946 májusában többek között egy, az életéért Soos Gézának hálás politikai nyomozó segítségével kalandos úton, vöröskeresztes csomagok közé bújva hagyta el véglegesen az országot. Az emigrációban elvégezte a teológia szakot. Tanulmányaival párhuzamosan megbízást kapott a közép- és kelet-európai menekültek lelki gondozására. 1951 őszén családjával együtt az Egyesült Államokba költözött.