A kormányzati jóakarat megvan Gyenes szerint, aki megemlíti például a Klebelserg-öszöndíjat: aki ezt megkapja egyetemistaként, annak vállalnia kell, hogy végzés után állami fenntartású intézményben helyezkedik el. De ha van egyházi vagy magánfenntartású intézmény, ami kivásárolja az illető hallgatót, azaz kifizeti az államnak az ösztöndíját, akkor mehet oda is. Eddig – jegyzi meg Gyenes Viktor – ez sem igazán segített a pályaelhagyáson.
Nem csak a pénzen múlik
A szakértő hozzáteszi: a társadalom alapja a család, viszont sok baj van a magyar családokban, amelyek szétestek. Az oktatással mindenki kapcsolatba kerül, hiszen tankötelezettség van. Egyre több a tanulási problémával, beilleszkedési és magatartási nehézségekkel küzdő gyermek, s ugyan már tanítanak gyógypedagógiai alapismereteket a tanároknak, de az mégis egy külön szakma. A diákok jobban ismerik a jogaikat, mint a kötelességeiket, és rettentő sok az iskolai konfliktus. Érthető, hogy sokan ezt nem vállalják, és inkább más, lelkileg nyugisabb, kevésbé stresszes területen helyezkednek el.
Gyenes megjegyzi:
könnyen beszélnek a jogvédők például Gyöngyöspata esetében, tanítani viszont iszonyat nehéz
az ilyesfajta településeken. Vele például megesett korábban, hogy egy, a börtönből frissen szabadult apuka üvöltve közölte vele, hogy megveri, mert őt nem érdekli, ha két évre vissza kell mennie a börtönbe.
Mindeközben pedig azt, akinek van végzettsége, azonnal belökik tanítani, mert a tanárhány miatt nem nagyon tudnak mérlegelni az iskolák – jegyzi meg az igazgató. Ezen a pedagógus életpálya-modell sem változtatott, amiben 2-4 letanított év után gyakornoki vizsgát kell tenni, mivel ha megbukik valaki, nincs szankció, kötelező vele új szerződést kötni, és meg lehet próbálnia újra vizsgázni – hat év után pedig vizsga nélkül át kell sorolni őt a magasabb fizetéssel járó Ped1-es kategóriába. Vannak motivációs elemek a rendszerben, de szankciók nem nagyon.
Nehéz megoldást találni
Mindenki azt hitte, hogy a tankerületek orvosolni fogják a területi munkaerőhiány problémáját, magyarán segítenek, hogy egymásra találjon a kereslet és a kínálat. Ez valamennyire működik, de Gyenes személyesen tud olyan esetről, hogy pedaógushiány idején a tankerület nem reagált a beérkező életrajzra, és nem küldte tovább azon saját intézményeinek, ahol tanerő-hiány volt. Nyilatkozónk szerint a helyi KLIK-eknek profi hr-esekre lenne szüksége.
A pedagógushiányt okozó problémahalmaz megoldása tehát nem könnyű feladat: a kezdők bérének még jelentősebb emelése erős motiváció lenne a pályán maradáshoz, de ez bérfeszültséggel járna, és kérdés, honnan teremtenék elő a szükséges forrásokat. Emellett
szükség volna egy szakmai szűrőre, ami viszont sokakat kiszűrne a tanári pályáról,
s ez minőségnövekedéshez ugyan hozzájárulna, ám a hiány megoldásához kevésbé – mutat rá Gyenes, hangsúlyozva: a magyar tanárok átlagosan szakmailag magasan felette vannak nyugat-európai társaiknak; nálunk például igen gyakori akár a négy-öt diplomás tanár is, ami tőlünk nyugatra nagyon ritka.
Az állam nagyvonalúan önti a pénzt a közoktatásba, ám az mégsem elég hatékony Gyenes szerint; s míg ugyan a logisztikán és a pénzügyeken tud az állam javítani, addig a tanári pálya vázolt stresszfaktorát, ami az egyik legfontosabb oka a pályaelhagyásnak, szinte lehetetlen állami eszközökkel csökkenteni.
Fotók: MTI