Gulyás Michelle: Nem szeretném, hogy minden rólam szóljon! (VIDEÓ)
Viharoktól sem mentes, de rendkívül eredményes esztendőt zárt a magyar öttusasport – volt tehát mit ünnepelni a szövetség évzáró gáláján.
Messziről érződik az újonnan hatalomba jutottakra jellemző neofita revánsvágy és az a buzgalom is, hogy minden hűséges harcostársat elhelyezzenek ilyen-olyan pozíciókba.
Új, ellenzéki fuvallatok söpörték ki a régi médiamunkásokat az önkormányzatokból a választásokat követően. Van, ahol teljes sorcserét hajtottak végre, van, ahol (egyelőre) csak vezéráldozatokat követelt az impériumváltás.
A minap egy régi nyilatkozat jött velem szembe: Eötvös Pál, a MÚOSZ egykori elnöke a megboldogult Népszabadság hasábjain írt arról 2008-ban, hogy micsoda elánnal, milyen megengedhetetlen módon gyarmatosították az önkormányzati voksolás után a helyi sajtót az új polgármesterek. Szavait akkor egyértelműen a Fidesznek címezte, és a 2006-os választás után két évvel is fontosnak tartotta kárhoztatni az új városvezetőket a nagytakarításért:
„Az országban sok száz helyi lap, rádió- és televízióállomás működik, döntő többségükben közpénzen. A nyilvánosság hatalmi manipulálása ebben a szférában a közszolgálati rádiót és televíziót érintő kísérleteknél lényegesen durvább és gátlástalanabb, mert míg azok ellenállásba is ütköző kísérletek, a helyi lapok, rádiók, televíziók és újabban internetes portálok - ma már tudomásul vett gyakorlatként - többnyire az önkormányzati testületek túlsúlyos oldalának, jellemzően a polgármesternek rendelt propagandaeszközök. Ennek demonstratív megnyilvánulása az is, hogy az önkormányzati választások után az új színezetű testületek, a párthovatartozásukat tekintve új polgármesterek egyik első dolga a helyi szerkesztőség, illetve szerkesztőségek feldúlása, lefejezése, a nekik nem tetsző munkatársi gárda szélnek eresztése vagy »átprogramozása«.”
A helyi médiasakktábla újrarendezése persze minden polgármester szíve joga, nincs ez másként idén sem. Azonban az első keserédes tapasztalatok azt mutatják, hogy
Messziről érződik az újonnan hatalomba jutottakra jellemző neofita revánsvágy és az a buzgalom is, hogy minden hűséges harcostársat elhelyezzenek ilyen-olyan pozíciókba.
Puhára esett például a pásztói választási vereség után Dömsödi Gábor, akit a DK karolt fel, így a hetedik kerület sajtósa lehet Niedermüller Péter mellett. A Ferencvárosban is gyorsan újraszabta a helyi médiát a főszerkesztő lecserélésével Baranyi Krisztina, aki aztán kínos magyarázkodásba is kényszerült egy frissen felröppent cenzúragyanú miatt.
A korábban még főpolgármesteri pozícióra is ácsingozó médiakalandor, Kálmán Olga is megtalálta számítását az újrakonfigurált fővárosi vezetésben és a DK ölelő karjai közt: Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes főtanácsadója lett. Így az ATV, majd a Hír Tv és a rövid, önálló politikai pályafutás után a baloldali városvezetésnél érhet révbe a stúdiók rettegett úrnője.
Nem túl szívderítő az újpesti sztori sem, itt a momentumos Déri Tibor és a korábbi újpesti főszerkesztő került egymással szembe: míg Déri ígéretet tett arra, hogy nem lesz politikai tisztogatás, a végén mégis sokakat elbocsátottak – a beszámolók szerint megalázó körülmények között. A vákuumot pedig régi-új zsoldosok töltötték be, élükön Balogh Gáborral. Azzal a Baloghgal, aki az alfahíres időkben az egyik legvitaképesebb, legkritikusabb tagja volt a Jobbik háztáji lapjának, és aki most
a Sallerben. Nem lehetett túl hálás szerep vidáman szorgoskodni a Jobbik lassú amortizációjában sem, de ehhez képest Para-Kovács Imrével vagy Havas Henrikkel hétről hétre kedélyesen parolázni mégis meghökkentő ízlésficam.
Itt tartunk hát másfél hónappal a választások után, és vélhetően felbukkannak még újabb baloldali sajtólovagok a semmiből. A MÚOSZ figyelmeztető ujjától pedig továbbra sem kell tartaniuk.