Volt válság és lesz is válság – Szajlai Csaba a világgazdaságról

Néhány hete a Figyelőben megjelent cikkében figyelmeztetett Szajlai Csaba a közeledő gazdasági krízisre. A krízis okairól, megoldási lehetőségekről és a magyar gazdaság állapotóról beszélgettünk a gazdasági szakújságíróval, a Figyelő főszerkesztő-helyettesével. 

Szajlai Csaba Egerben született 1968-ban. Diplomáját Budapesten szerezte a BKÁE államigazgatási szakán, mellette felsőfokú külkereskedelmi végzettséggel is rendelkezik. Ösztöndíjakkal tanult Németországban és az Egyesült Államokban. Könyvelőként kezdte pályafutását, majd felkeltette érdeklődését a politika, belépett a Fideszbe, és 1990-94 között önkormányzati képviselő, valamint a Fidesz Országos Tanácsának tagja volt. Ezután jött a gazdasági újságírás: a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap gazdasági rovatának volt szerkesztője, majd a vezetője, s tíz éven keresztül az Echo TV gazdasági műsorát, az Analízist vezette. A korábbi Gazdasági Rádióban, a mostani Trend FM-ben állandó közgazdasági műsora van. Nős, felesége az ingatlanszakmában dolgozó külkereskedelmi közgazdász. Hobbija az országúti versenykerékpározás és az alpesi hegymászás.

***

Közeledik egy újabb gazdasági világválság?

Válság volt, válság lesz, ez a kapitalizmus egyik velejárója, tíz-húsz évente számítani kell rá. Egy krízis valószínűségét tavaly 10 százalékra, idén már 30 százalékra teszik a globális pénz- és tőkepiaci szereplők. Pontosan prognosztizálni nem lehet, a közelségét azonban lehet érezni,

Mik ezek a jelek?

Ilyen figyelmeztető jel volt, az ázsiai tőzsde bezuhanása, ami egyébként leképeződött Európában, így hazánkban is. Szerintem az egy aggasztó jel, hogy a részvények túl vannak árazva az egész világon. A kínai növekedés is lelassult, ma már csak 6 százaléko a bővülés, ami a korábbi két számjegyű növekedési ütem után erős visszaesésnek számít. 2008 óta a kínai államadósság megduplázódott, a magánszektor is aggasztóan eladósodott, és hírek szerint az eltitkolt kínai önkormányzati tartozás dollárbilliókra rúghat. A kínai gazdaság nehézségeit tetézi a kereskedelmi háború, amit az USA vív Kínával szemben.

beleértve Magyarországot is.

Mi várhat Európára?

Engem Európa állapota aggaszt, kontinentálisan nem vagyunk felkészülve egy válságra,

Az olasz gazdaság állapota, a bankrendszer helyzete komoly aggodalomra ad okot, ennek előbb-utóbb komoly kihatása lesz az euróra is. A nagy európai pénzügyi intézetek, beleértve a Deutsche Bankot is, azonnali megoldást kívánnak. Európát éppen most rázta meg az 55 milliárdos adócsalási botrány, ezek további gyengülést, bizalmatlanságot idéznek elő.

Mi lesz Dél-Európával?

A mediterrán országok vannak a legnagyobb bajban, nagyon magas a munkanélküliség, az államadósság mértéke is aggasztó, ehhez alacsony növekedési mutatók párosul. Ezekben az országokban ijesztően magas a nem teljesítő hitelek aránya, ez komoly veszélyeket hordoz magában. Nagyon sok déli ország mára sem érte el a 2008-as válság előtti kibocsátási szintet. Ezek az országok költségvetési élénkítéssel próbáltak segíteni magukon. Ezzel azonban az a gond, hogy mostanra már tucatnyi ország van eladósodva, több, mint a 2008-as válság előtt.

Mi a helyzet Magyarországgal?

A jó hír az, hogy Magyarország helyzete hatványozottan jobb, mint a válság előtt volt. Jók az egyensúlyi mutatóink: a folyó fizetési mérleg folyamatosan többletes, alacsony az államháztartási hiány, az államadósság finanszírozása átalakult, kicsi a deviza rész benne. Többségében már magyar befektetők finanszírozzák a magyar államadósságot.

Az eurózóna-tagság előny vagy hátrány egy válság közeledtével?

Is-is, nehéz erre egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni. Egyfelől az, hogy valamelyik ország tagja az eurózónának, azt jelenti, hogy ott van mögötte az Európai Központi Bank és egy nagyon erős, több száz milliós közösség. Ez garancia arra, hogy nem engedik padlóra kerülni az eurót használó országok. Másfelől az euró meg is fogja a tagországok kezét, nem tudják magukat megfelelő pénzügyi és reálgazdasági egyensúlyi szintre terelni. S nincs monetáris mozgásterük.

Az eurót alapvetően Németországra szabták, egy bikaerős gazdaságra.

Honnan indulhat a gazdasági válság?

A globális válságok általában a részvénypiacokon, vagyis a tőzsdéken jelennek meg, a részvénypiac pedig az, ami a leginkább leképezi egy ország gazdaságát, egy gazdaság vállalati szektorának az értékét. Én azt gondolom, hogy válság akkor van, amikor kiderül valamiről, hogy túl volt árazva. Egy túlfinanszírozott „ingatlanbuborék” robbant ki 2008-ban is, ami magával vitte az egész világot.

A válság közeledtének az emlegetése nem generálja a válságot?

A közgazdaságtan nem csak matematikából áll, van egy pszichológiai része is, ez természetes. Azonban a lélektani hatások nem ennyire erősek, a befektetők minden szempontot mérlegelnek, kockázatok alapján döntenek. Szerintem 2008 óta óvatosabbak és alaposabbak a befektetők. Például a BMW Magyarországra települését hosszú időn át tartó tárgyalás előzte meg. Korábban a döntéseket gyorsabban hozták, most az invesztorok megfontoltabbak. A befektetési térkép átalakult 2008 óta, most a biztonságos helyeket keresik.

Az óvatosság nem elegendő?

Az óvatosság ellenére is azt gondolom, hogy

Ennek az az oka, hogy a nagybankok kilőtték a tartalékaikat: a nagyon alacsony kamatot, illetve nagyon sok forrást pumpáltak a rendszerbe. A közeljövőben nem lesz ilyen pálya, nem lesz ennyi pénz, az elmúlt tíz évben forrásbőség volt. De, hogy mit hoz a jövő, még nem lehet biztosan tudni, két év az, ami belátható.

Hogyan lehet tompítani egy válság hatását?

A pénzügyi intézmények, a bankszektor állapota a meghatározó, ezeket kell erősíteni. A mi bankszektorunk erős lábakon áll, jobban fel van tőkésítve, mint korábban. A válságra készülni kell, ennek tekintetében fokozottan érvényes az a római mondás: „ha békét akarsz, készülj a háborúra”. Azok a gazdaságok tudnak talpon maradni válság idején, amelyeket nem ér felkészületlenül a változás. Kanyarban ugyan nem lehet előzni, de a szakadékot el lehet kerülni – szerintem alapvetően senki sem kerülhet ki egy krízist, de a negatív hatásokat lehet tompítani. Ezért fontos, hogy Magyarországon magas a háztartások megtakarítása, jó pozícióban van a költségvetés, nagyon erős a jegybank tartalékolási rendszere, jó a devizatartalék szintünk.

nem a véletlen műve, hogy jön hozzánk a vállalati működő tőke. Ezek tovább erősítik a magyar gazdaságot, illetve az iránta való bizalmat, jó hírünk van a piacon. Vállalati működőtőkénk is erős, és van egy portfóliónk, ami finanszírozási oldalról is jó.

Úgy látja, hogy Magyarország készül a válságra?

Ez a minimum a felelős gazdaságpolitika tekintetében. Jó lépés a nemzetközi tartalékolás, helyes, hogy megtízszereztük az aranytartalékot. Fontos az is, hogy meglegyen az országnak a finanszírozási képessége.

Mit kell tennie a kormánynak, hogy válság esetén „puhára essünk”?

Folyamatosan javítani kell az egyensúlyi mutatókat, az államháztartási hiányt tartósan alacsonyan kell tartani, minél közelebb a nullához, és annyit fogyasszunk, amennyit megtermelünk. Folyamatosan csökkenteni kell az államadósságot, ami még mindig magas. Magyarország 70 százalék fölött van, az európai kulcsszint a 60 százalék, a kelet-közép-európai régióban 40 százalék az átlag.

Az első Fidesz-kormány idején 53 százalékra levitték, tehát nem képtelenség újra elérni ezt a szintet. A szakértők véleménye szerint a 60 százalékos szintet gyorsan el tudjuk érni, most van erre a legjobb lehetőségünk, amikor jó pályán vagyunk. Hangsúlyozom: nagyon fontos, hogy az államadósságban minél kevesebb legyen a devizaadósság hányada, ezért nagyon jó döntés volt, hogy a devizahiteleket konvertálták. Ezzel nincs veszélynek kitéve sem a lakosság, sem az államháztartási szektor. Emlékezzünk csak a devizahitelekre: a  svájci frankban eladósodni egy nagyon rossz döntés volt, a legrosszabb pénzügyi malőr, egy deviz volt ez, amihez semmi közünk. Azt kell szem előtt tartania a kormánynak, hogy a növekedési mutatók továbbra is jók legyenek, és ne hitelből növekedjünk.

Mennyire okoz kitettséget itthon a német függőség?

Magyarország nagyban függ a német gazdaságtól, ez persze igaz az egész régiónkra, ez egy történelmi adottság, ez így is marad a jövőben is. 

Azonban örvendetes lépések történtek, egy több lábon álló gazdaság megteremtésének irányába. Az az egészséges szerkezet, amikor a reálgazdasági szereplők fektetnek be. Magyarországnak van saját gazdasága, kinőtt néhány újabb lába a gazdaságunknak. Alapvetően duális gazdaság vagyunk, de már történt előrelépés, van egy erős multi vonal és van egy kkv-szektor, ami elkezdett éledezni. Szerencsére az építőiparban és az agráriumban alapvetően belgazdasági szereplők a meghatározóak. Kiemelt a turizmus szerepe is: nem titok, hogy ennek a szektornak a támogatása része a kormány stratégiájának is. Iparból és szolgáltatásból él minden fejlett ország, de a magyar gazdaság több lábra állt. Eddig nagyon exportorientált ország voltunk, de beindult a belső, a háztartási fogyasztás.

Mibe érdemes most fektetni?

Budapesten nem biztos, hogy most a lakás- vagy részvényvásárlásnak van itt az ideje, ezeket jellemzően válság idején kell megvásárolni. Az állampapír mindig jó befektetés, az állam állja a garanciát. Komponálni kell a befektetéseket, több mindenbe fektetni: fel kell magunknak tenni a kérdést, hogy mire van szükség válság idején, amitől meg lehet gyorsan szabadulni? Most mindenki ingatlanba akar fektetni Magyarországon: egyelőre úgy állunk, hogy ebből még nem lehet baj. S nagyon nem kell tartani az építőipari kitettségtől sem: ez a szektor a GDP 7-9%-át kell, hogy adja optimálisan, nálunk öt százalékon van ez a szint. Van még hova fejlődni, nincs túlpörgés. Gond akkor lenne, ha csak állami pénzből pörögne az építőipar.  

Magánemberként mit tehetek, hogy a saját gazdasági túlélésem biztosítva legyen?

Ne rohanjunk plazmatévét venni,

Tervezni kell előre: a hiteleinket úgy kalkuláljuk, hogy a jövedelmi szintünkkel összhangban legyenek. Mindig csodálkozom, amikor azt hallom, hogy a magyar pénzügyileg egy tudatlan nép, ez nem igaz. Nem kell feltétlenül 0 km-es autót venni: ameddig a takaród ér, addig nyújtózkodj. Élni kell, de ne a lehetőségeinken túl.