Súlyos beteg Esterházy Péter

Sajnálom a beteg embert! Írónak marad Mikszáth, Jókai, Móricz,Rejtő, Sütő!

Gyógyuljon meg..vagy ne legyenek fájdalmai és mehessen nyugalomban. Majd az utókor eldönti, milyen író volt.

Azért, emberek! Hányan láttatok már haldokló embert? Én már nagyon sokat. Eszméletlen bugyrai a pokolnak, ha az ember összeköti a távozó és az itt maradottak fizikai, lelki viszonyát! (Láttam szikrázó szemű férjet távozni, amikor átölelte a feleség, láttam kétségbeesett apát, amikor a lánya volt az egyetlen reménye és rájött, hogy nem tud rajta segíteni, láttam fiatal anyát, aki kímélte a kisgyermekét a távozás előtti állapotától és láttam hívő nagymamát, aki holtan szépült meg, miután a gyermeke fogta a kezét az utolsó út előtt. Soha, senki nem emlékszik a születése körülményeire és nem tudja, mit halmoz fel a rövid élete alatt,mielőtt búcsúznia kell. ) Azt gondolom, a távozás mindig olyan, mint a lét. Ha valaki valakit nem ismer annak ellenére sem, hogy hosszú időt vele él, nincs joga a szemébe köpni, hogy örül a halálának. Eszterházy és bárki, aki ugyanolyan bűnös ember, mint bárki más, ott, az utolsó pillanatban önmagáért felel, mint mindenki. Sem a média, sem semmilyen rendszer nem érzi magáénak a leélt életek minőségének javítását. Aki hatalomba, vagy hatalom közelébe kerül -kevés kivétellel- semmi mást nem lát, mint az egyéni luxusának, vagyonának növelését. Normalitást érdemben az "egyszerű ember" szintjén láttam megnyilvánulni. Azok az emberek, akik félre tudják tenni minden megbántottságukat, pusztán tiszta emberségből, őket nem lehet látni a médiumokban, nem lehet őket olvasni könyvekben, róluk nem szólnak színdarabok sem. Fel kellene ébredni egyszer és látni kellene, hogy az emberiség irányított cselekedetei mindig és mindenkor a hatalmi játszmák játékszereivé vált! Ma a korcsok uralkodnak és a józan ész szabadságra ment, emiatt szenved az emberiség.

Sajnálom. Ugyanakkor még egy halálos (talán mégsem..) betegség árnyékában is bennünket vígasztal azzal, hogy majd megírja. KÖNYÖRGÖM NE ÍRD MEG, LEGYÉL CSÖNDBEN ÉS NÉZZ INKÁBB MAGADBA, MÉG NEM KÉSÖ!