Ábrahám Béla: Az életnek több értelme van a hétköznapoknál

A szalézi rend, azaz a Szalézi Szent Ferenc Társasága - Don Bosco Szaléziak 1859-ben alakult Torinóban, s 1874-ben kapott pápai jóváhagyást. A rend alapítója Bosco Szent János (Don Bosco, 1815-1888), akit 1934-ben avatott szentté a katolikus egyház. Rendjét Szalézi Szent Ferencről nevezte el, akinek nagy tisztelője volt. A szaléziak az SDB rövidítést (Salesiani di Don Bosco) használják nevük után A rend tagjai az ifjúság oktatására és nevelésére áldozzák életüket iskolákban, szakiskolákban és különféle ifjúsági intézményekben.

*

Nemrég vett át a szalézi rend két középiskolát Kelenföldön, a SZÁMALK-ot és a META–t. Miért jó ez önöknek?

A SZÁMALK művészeti és informatikai képzést ad hétszáz diáknak, a META pedig szociális és egészségügyi képzést ezernek. Utóbbiban tehát olyan fiatalokat képeznek, akik emberekkel fognak foglalkozni. Az alapítványi iskolák sorsa nem stabil mostanában, ezért az intézmények vezetői az értékeik megőrzése végett kerestek egyházi fenntartót. Egy éve kaptunk egy e-mailt a SZÁMALK Holding vezetőitől, hogy fenntartót keresnek a két OKJ-s képzéseket nyújtó középiskolájuknak. Annyira akkor nem fogott meg a dolog, de válaszoltam rá, kíváncsiságból. Novembertől kezdtünk rendszeresen beszélgetni, úgy éreztem, hogy őszintén. Elmondták az iskolák múltját, jelenét, törekvéseit. Amit a pedagógiai munkáról mondtak, az nagyon közel állt ahhoz, amit mi, szaléziak gondolunk. Rámutattak, hogy a diákok nagy része ugyan nem igényel szabadidőprogramokat a szakmai képzésen túl, de a vezetők szerint hiányzik a közösségi dimenzió.

Lesz kereszt a falon?

Ezt a kérdést nem is tettem fel magamnak. Azért nem gondoltam rá, mert nincs itt az ideje. Egy jelvényt akkor tegyünk ki, amikor az már jelent valamit azoknak, akik ott vannak. Mindenesetre az etikaóra így is, úgy is kötelező. A szalézi rendnek sok indiai misszionáriusa van, Magyarországon is. Így több indiai rendtagunk is tanít ezekben az iskolákban. Az egyikük bement reggel órát tartani, és a harminc diákból 14-en voltak jelen. Azt gondolták sokan, hogy jön egy pap, nem érdekel. De az óra látogatása kötelező. Meg kell tanítanunk őket, hogy a munkaidőből sem lehet ellógni. Máshogy szankcionálni azonban felesleges volna őket: azt kell elérni, hogy akik bent maradtak, azok mondják a többieknek, hogy milyen jó óra volt, kár hogy kihagytad. Innen indulunk. Én azért hosszú távon hiszek abban, hogy itt két erős brand találkozik. és ez minőségi eredményhez vezethet. Ugyanakkor nem szalézi szerzetesekkel, hanem szalézi világi munkatársakkal szeretnénk megoldani az iskolában a szalézi jelenlétet a jövőben.

Hogyan kerülnek ide indiai szerzetesek?

A szalézi rend 132 országban van jelen, és az egyik legnépesebb szalézi ország India. Azt hiszem, a tanulóink sokat tanulhatnak az indiaiaktól. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a világ úgy működik, ahogy mi látjuk. Nem kéne félnünk kilépni a sarki zöldségesen túlra. A világ sokkal izgalmasabb.

Van a rendnek Kazincbarcikán egy szakmunkásképző és szakközépiskolája. Az sem hétköznapi iskola.

Igen, ott hatszáz, főként cigány származású fiatal tanul, de persze magyarok is vannak. Ez egy utolsó esélyt adó iskola, ami tele van olyanokkal, akiknek máshol azt mondták: még a miattad kapott fejkvóta sem kell, csak menj el innen. Már mindenhol eljátszották a lehetőségüket, valószínűleg nálunk is hamar el fogják játszani, de maradhatnak. Itt láttam például pár éve egy 21 éves nyolcadikost. Az itteni tanulóknak közös jellemzője, hogy a manuális munka sokkal jobban leköti őket és sokkal több sikerélményük van benne. Arra nincsenek felkészülve, hogy ülnek a padban napi hat órát. Gyakran halljuk, hogy mi itt belekényszerítenénk valami szakmába a diákokat, és így állandósítjuk a hátrányos helyzetüket – pedig tanulhatnak utána mást is, és mit tegyünk, ha nekik ehhez van tehetségük. Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy anyagilag rosszul járnak később, sokan dolgoznak a volt diákjaink közül Nyugat-Európában. A legsikeresebb szakmánk a hegesztő. Mivel a fiatalok jelentős része nehezen illeszkedik be a munkahelyeken, ezért létrehoztunk egy saját céget, a Szalézi Művek Kft-t; itt piaci körülmények közt, teljesítményre kényszerítve, de mégis védett háttérrel dolgozhatnak, a főnökeik tudják, hogy kell bánni velük. Egyébként, hadd jegyezzem meg, hogy borzalmas káosz van a szakképzésben.

Mindennek fényében milyennek látja a szegregáció-integráció vitáját?

Mi mindenkit felveszünk, aki jelentkezik, nem mi tehetünk róla, hogy a jelentkezők 80-85 százaléka cigány, vagy ha úgy tetszik roma származású. Amúgy az egészet álvitának tartom. Ha bárki lejönne és köztük élne két hétig, hogy lássa, mint élnek, hogy viselkednek a tanteremben, a műhelyben, az ebédlőben, akkor megtudná, hogy ez szegregált iskola-e vagy sem. Nem dokumentumok alapján kellene, számszakilag eldönteni, hogy szegregált-e egy intézmény. Mindenhol lehet találni tíz családot, aki panaszkodik. Bennünket is időnként feljelentenek olyanok, akiknek segítünk, kenyeret adunk. Egyest kap egy diák, és rögtön mondja, hogy azért, mert cigány, holott pusztán nem tanult. Ezen a mondaton egyébként már ők is nevetnek. Minden helyzetet külön kell megítélni, oda kell állni és érezni egymás leheletét. Nem írjuk ki az iskolára, hogy integrált vagy nem, hanem dolgozunk és szakmát tanítunk. Sokan úgy jönnek el reggel, hogy a szülei otthon még alszanak, és soha nem látta őket dolgozni. De legalább ő már eljön az iskolába.

Október közepén avatják boldoggá Sándor Istvánt, az ötvenes évek egyik vértanúját. Miért fontos ő a szaléziaknak?

Egyesek ilyenkor megvonják a vállukat, hogy jaj, már megint az ötvenes évek! Van két tábor: akik legyintenek rá és akik túlmisztifikálják ezt a korszakot. A boldoggá avatási ügymenetet csak 2006-ban indítottuk el, mert a rendszerváltás után még nem hittünk benne, hogy rajtunk kívül másnak is érdekes lehet. De aztán többektől, főleg újpesti papoktól kaptunk jelzést, hogy márpedig fontos Sándor István ügye – ennek az a magyarázata, hogy ő Újpesten tevékenykedett a Clarisseum nevű intézményben. Készíttettünk róla egy kisjátékfilmet is Dér András rendezésében, a Terror Házában pedig volt róla egy emlékkonferencia. Sándor Istvánt azért végezték ki, mert tiltott módon szervezte az ifjúságot és hűséges maradt szalézi szerzetesi örökfogadalmához.

*

*

Önnek miért szimpatikus Sándor István?

Lementünk Szolnokra, bementünk a volt iskolájába, és láttuk a bizonyítványát – borzasztó rossz tanuló volt. Csak hittanból és tesiből volt jó – azaz nem kell mindenképp észkombájnnak lenni, hogy értékes életet élhessünk. Aztán: a szülei nem akarták szerzetesnek engedni. Szerintem bölcsességből. Ma ha valakiről kiderül, hogy pap vagy szerzetes szeretne lenni, rögtön örömtüzeket gyújtunk az egyházban. Ahelyett, hogy normálisan kezelnénk, hogy érjen meg a döntés. Sándor Istvánt kétszer elvitték katonának, úgyhogy elhúzódott a novíciátusa is. Nem kell rohanni, van időnk megélni az életet – ennek ez az üzenete. Amikor már ég a lába alatt a talaj, azt mondják neki, hogy menjen ki nyugatra, kapott hamis útlevelet, de ő mégis maradt. Ákos egyik dala feszegeti az itthon maradni vagy kimenni problémakörét, és abban ráismertem Sándor Istvánra. Azért maradt, mert tudta, hogy Isten nem véletlenül hívta meg őt itt és most.

Érdekes, hogy a pernek nem olyasmi címe volt, hogy szaléziak pere, hanem pártőrség pere. Ez hogy lehet?

Hogyan kerül az ávósok közé Sándor István, egy szalézi szerzetes? Sándor István a Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesülete (KIOE) csoportjait vezette. Ezek a fiatalok a KIOE-ben nőttek fel, de 1948-ban betiltják ezt a szervezetet. A fiatalok Sándor István körzetében maradnak, de besorozzák őket: kit rendőrnek, kit ávósnak. A párt úgy élte meg, hogy az árva, félárva munkásgyerekek az ő gyerekei, akiket ő karolt fel. Végső soron janicsárok, pártkatonák lehetnek. Akik pedig kapcsolatban maradtak papokkal, azok árulók. Ezért volt olyan durva ítélet, hogy Sándor István mellett két fiatalt is kivégeztek.

Száz éve telepedtek le szaléziak Magyarországon. Mi volt itt száz éve?

Száz éve, november 6-án érkeztek meg Olaszországból Péliföldszentkeresztre a kint élő szaléziak, ahol egy üres kolostort kaptak. Gyorsan fejlődött a rend: 1913-ban 24-en jöttek haza, 1915-ben már 48-an vannak, 1950-ben, a rendek feloszlatásakor pedig 220-an. Ennek egyik oka az is, hogy sokan azok közül, akik nem tudták volna kifizetni a papképzésük árát, szaléziak lettek, mivel a rend finanszírozta a képzést. Az első intézmény, 1919-ben egy iskolaalapítás, amihez megvettek egy gyógyszertárt és egy kocsmát. Ez szimbolikus: az egyik a gyógyulás, a másik a társaság helye.

Ma hogy áll a rend?

Itthon mindössze 36-an vagyunk, ebből 11 misszionárius: egy lengyel, négy vietnami és hat indiai. A rend Ázsiában, Latin-Amerikában és Afrikában pezseg igazán. A jóléti államokban kevésbé. Indiában pár év alatt a hétből 12 tartomány lett. Ma három nagy rend van: a ferences, a jezsuita és mi. Ennek a három rendnek több mint 15 ezer tagja van, minden kontinensen létezik, mi például 132 országban. Utánunk nagy szakadék jön, és a következő legnépesebb rendek körülbelül tízezer tagot számlálnak. A szalézi világban mi vagyunk a legkisebb tartomány, és ha nem beszélnénk ilyen őrült nyelvet, valószínűleg már rég összevontak volna minket egy másikkal. Kanada volt még ilyen kicsi, össze is vonták a többi észak-amerikai tartománnyal. A magyar tartomány átlagéletkora 50 körül van, idén volt négy papszentelésünk, három vietnami és egy indiai. Most már vannak magyar fiatalok is, két egyetemista van Rómában, két novícius és három jelölt van mellettünk. 

Itt járt idén az alapító ereklyéje. Miért?

Vannak rendek, ahol kevésbé jelentős az alapító személye. Nekünk Don Bosco olyan, mintha bejönne és leülne a székre. Szükségünk van a jelenlétére. A születése évfordulójára készülve indult el az ő ereklyéjének a világjárása 2009-ben, aminek az a címe, hogy Don Bosco meglátogatja fiait. Ázsiában, Latin-Amerikában óriási siker volt ez, de Belgium, Ausztria nem tudtak vele mit kezdeni, ezért csak szobor ment. Itthon Szombathelyen állt meg először, több várost járt végig a menet. Jó volt látni, hogy Don Boscónak még mindig nagy ereje van. Éjfélkor még édesanyák és fiatalok imádkoznak az ereklyénél, reggel hatkor miséztünk és tele volt a templom, ezek nagy élmények voltak.

*

Don Bosco Szent János 1815-ben született szegény családban. Apját két évesen elvesztette, már kis korában pásztorként kellett dolgoznia. Eleinte a helybéli plébános tanítgatta, de a család szegénysége miatt nem sok reménye volt a továbbtanulásra, noha éles elméje és jó memóriája volt. A tandíjhoz szükséges pénzt saját maga kereste meg. Torinóban, teológiai tanulmányainak helszínén határozta el, hogy életét a szegénysorsú gyermekek segítésének és nevelésének szenteli, Néri Szent Fülöp példáját követve. Az oratóriumnak nevezett intézményben 1842 februárjában húsz, 1846 márciusában már négyszáz fiú tanult. Az órákat eleinte a szabad ég alatt, Torino környékén sétálva tartották, majd amikor 1844 őszén Boscót a Rifugió segédpapjává nevezték ki, felettese két termet biztosított céljaira. Később a két termet kápolnává alakították át. Munkája folytatása többször is akadályokba ütközött. A termeket elvették tőle, így Bosco lakásokat bérelt, és ott folytatta a fiúk nevelését. Édesanyja is csatlakozott hozzá és életének utolsó tíz évében az első szaléziánus gyermekotthonban dolgozott. Utóbb a városi hatóságok is felismerték Bosco kezdeményezésének a fontosságát.

*

Miről ismerszik meg a szalézi szerzetes az utcán?

Rendi ruhánk nincs. Amikor erről kérdezték, Don Bosco három választ adott: egyrészt ugyanaz a rendi ruha, mint az egyházmegyés papoké. Egy másik válasza volt, hogy ő feltűrt ingujjal, munka közben szeretné látni a szaléziakat. A harmadik válasza volt a legspirituálisabb: legyen a mi rendi ruhánk az életszentség. Huh! Maradjunk inkább a feltűrt ingujjnál… Egy ismerősöm ment Klagenfurtba a szaléziakhoz, és kérdezgette, hogyan ismeri meg ott a szalézi templomot. Mi sem egyszerűbb, volt a válasz, ahol a templom mellett focipálya, kosárpálya van, az a szalézi templom. Ha nincs, menjen tovább. Azt hiszem, ez is válasz a rendi ruhákra.

Milyen kihívások előtt áll a rendtartomány 2013-ban?

Ha van kihívásunk, akkor az az, hogy több helyre hívnak, mint ahova menni tudunk, és ügyesen strukturálnunk kell az időnket, hogy ne múzeumi tárgyakat őrizgessünk és figyeljünk az idők jeleire. S be kell mutatnunk, hogy az életnek több értelme van a hétköznapoknál. Kihívás a szerzetesnek, hogy rendelkezésre álljon. Régen a szerzetes dolga az volt, hogy leül, beszélget, gyóntat. Ma a szerzetes rohan, pecsétel, tele a naptára, és a klasszikus hivatásunk vész el, amit meg kell tartani. Fontos a közösségi élet, ami a szalézi rend hagyományos erőssége. A szerzeteseknek kell leginkább tudni otthont teremteni az egyházban, mivel maguk is otthonteremtők a maguk számára.

Fotó: Szalézi Médiaközpont/Lengyel Ákos