Szép új világ 1.

„A valóság ugyanis az, hogy a katolikus nevelési-oktatási intézményekben – a médiában tárgyalt és bizonyságot nyert esetekkel együtt is (!) – arányaiban jóval kevesebb efféle visszaélés történik, mint a világi, sőt, más felekezetekhez tartozó egyházi nevelési-oktatási intézményekben. Ennek bizonyítékai megjelentek ugyan a médiában, de ha valaki nem keresi aktívan, aligha akad rá ezekre. Az ártatlan katolikus egyházi intézményeket és személyeket ért relatív erkölcsi veszteség (azon felül, ami a terhes múlt felvállalásának elkerülhetetlen velejárója) csak a kisebb dolog, aminek méltányos dolog figyelmet szentelnünk.

Riasztóbb ennél annak látlelete, hogy milyen arányban képes eltávolítani világról alkotott reprezentációinkat a valóságtól az a médiamátrix, mely nap mint nap kitesz bennünket önmagának. A legfigyelemreméltóbb azonban az, hogy míg egy maroknyi bűnözőt halálra üldöz a morális térben a lincselő tömeg, addig a háttérben a közfigyelem nyomásától csöppet sem zavarva tevékenykedhet a nagy arányú (nem katolikus) pedofil bűnözés! Odáig még érthető, hogy az önmagának erkölcstanítói tekintélyt vindikáló egyház berkeiben elkövetett erkölcstelenség különösen is irritáló. De hogy a világi pedofil nevelők áldozatául eső gyerekek százai emellett miért nem érdekelnek aránylag senkit, az korántsem érthető! De legalábbis védhetetlen.”