„Az Európai Unió »dolgozatírásra« készül, indul az »európai szemeszter«. A kicsit elkanászodott hallgatókat rövid pórázra fogják az euróiskola tanárai. A tagországoknak, mielőtt a saját parlamentjüknek benyújtanák, Brüsszellel is ellenőriztetniük kell az éves költségvetésüket. Ezzel az állami szuverenitás csökkentésének újabb kritikus határához érkeztünk. (...)
Ami azonban az európai szemeszterrel történik, az olyan cinikus és szemfényvesztő mutatvány, amelynek egyetlen célja a gyengébb országok relatív pozíciójának további lerontása. A szemesztert előkészítő tárgyalások retorikájából világosan kiderült ugyanis, hogy az EU uralmi struktúrái – bár tagadják – miért is kívánják az »európai egyesült államok« szupranációjának ellenőrzési jogát. Azért, hogy ezzel intézményesen is kikényszeríthetővé tegyék a globális birodalom hamis metanyelvén »strukturális reformoknak« nevezett büntetőintézkedéseket.
Ma már evidencia, hogy a strukturális reformok miféle szerkezeti átrendezéseket céloznak meg. Hogy, hogy nem, csupa olyan intézkedést, amely a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokat fosztja meg ön-újratermelési folyamatainak utolsó bázisától is. Annak érdekében, hogy a globális tőkestruktúrák többletkifosztási törekvéseik számára »maradjon« egyre több hely a tagállami költségvetésekben. Ha azonban a »birodalom« uralmi struktúrái a kelet- és közép-európai térség »fokozott terhelésével« akarják mérsékelni a birodalmi centrumban is veszedelmesen növekvő társadalmi konfliktusok élességét, rendkívül veszélyes útra lépnek. A 20. század valamennyi háborús konfliktusa ugyanis valójában nagyon is hasonló okok miatt robbant ki.”