MDF

A rendszerváltás utáni első szabad választások győztese tegnap kiírta magát a parlamenti erők közül, minden valószínűség szerint örökre. Hosszú út vezetett Antall József pártjától Dávid Ibolya pártjáig, azóta voltak kormányon és pszeudoellenzékben is, a hajdan a nemzet nevében fellépő MDF mára azonban néhány szürke, vagy éppen túlságosan is sötét figura magánügyévé vált. A fórumosoknak köszönhettünk legalább két teljesen béna dolgot a közéletben: egyrészt az antalli örökségre való állandó hivatkozást, amivel legitimációs-hitelességi hiányosságukat leplezték el, illetve a publicisták állandó antallozását, ahol az elhunyt miniszterelnök személye nem volt több egy jó ürügynél, hogy kései párttársait csépelni lehessen.

Az útvesztés és a szocialistákhoz csapódás után jött Bokros Lajos, rögtön mint EP-listavezető, majd miniszterelnök-jelölt, akinek úri allűrjei (lásd Bokros saját parlamenti listáját) túl gyakran tudódtak ki ahhoz, hogy jelöltségét akár csak egy kicsit is komolyan lehessen venni. Jött Somogyi Zoltán, akinek egyébként jól esne az elkövetkezendő évekre a mentelmi jog. És jött az a teljesen képtelen kalimpálás, amit a kampányban bemutattak: szövetség az SZDSZ-szel, az OCÖ-vel és az az elképzelés, hogy saját mártíromságukat teszik meg legfőbb kampánytémává. Eltaktikázták magukat: a fórumért senki nem ejtett könnyet, kivéve azt a néhány összetört embert vasárnap este, úgy tizenegy után a Szilágyi Erzsébet fasor 73. első emeletén.