Tizenkét év telt el azóta, hogy 2010. szeptember 7-én José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke elmondta első beszédét az Európai Parlamentben az EU állapotáról, ám az amerikai mintára megteremtett európai műfaj továbbra is az önmeghatározás nehézségeivel küzd. Nyilvánvalók a különbségek az amerikai és az európai helyzet között. Az amerikai elnök az egyik szuperhatalom fejeként, jogszabályi hatáskörökkel felruházva, hazája politikai vezetőjeként, polgárai és a média érdeklődésével felértékelt helyzetben mondja el beszédét. Az ott elhangzott tervek rövidesen kormányzati politikai lépésekként köszönnek vissza a döntéshozatal fórumain.
Az EB elnökének helyzete inkább csak ambícióiban, semmint valós lehetőségeit illetően hasonlít az amerikai elnökéhez. Ő nem egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen vezetője az Európai Uniónak, hiszen ezért a címért ugyanúgy beszáll a versenybe az Európai Parlament és az Európai Tanács elnöke is. Ezt az eleve gyengébb startpozíciót tovább nehezíti, hogy a bizottság elnöke nem bír jogalkotási jogkörrel, az amerikai elnökkel ellentétben mögötte nem áll egy többé-kevésbé egységes identitású politikai közösség, és bizony ezekből adódóan a média is csak mérsékelten érdeklődik a beszéd iránt.
Az amerikai elnök beszéde politikai súlyából adódóan jelentős médiaesemény, az Európai Bizottság elnökének viszont már azért is küzdenie kell, hogy tudósítások jelenjenek meg az ő európai parlamenti beszámolójáról. A figyelem felkeltésének igyekezete időnként bombasztikus lépések megtételére ösztönzi a szónokot. Sokan emlékeznek arra például, amikor Jean-Claude Juncker 2018-ban meghirdette a téli és nyári időzónára való átállás eltörlését anélkül, hogy a bizottságnak erre bármilyen ráhatása lenne. A bejelentés mégis elérte a célját, az újságok napokig tárgyalták az ötletet annak ellenére, hogy az intézménynek nem volt semmilyen illetősége az ügyben. Láthatjuk, ma, négy évvel később is éppen egy újabb óraátállításra készülünk lassacskán.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Viszont még mindig nem a teljes összegről van szó.
A német külügyminiszter elárulta, a „többi tagállam nem fogja tétlenül nézni Magyarország magatartását”.
Úgy visszautasította az Európai Bizottság üzemanyagra vonatkozó tervét a kormányfő, hogy öröm nézni.
Több országban is megpróbált beavatkozni a választásokba Brüsszel úgy, hogy az EU-s elitnek nem tetsző jobboldali politikai tartalmakat igyekezett cenzúráztatni a közösségi platformokkal. Cenzúra felülről, a jobboldaliak démonizálása. Erről szól az amerikai kongresszus februári jelentése. Mutatjuk.
Miközben az EU munkaerőhiánnyal küzd, egy friss elemzés szerint egyes bevándorlói csoportok súlyos, akár több százmilliós költséget jelentenek fejenként a költségvetéseknek.
A magyar autósok fizethetik meg az árát.
„A humor az élet legnehezebb pillanatain át tud lendíteni” – vallja Nacsa Olivér, aki Hajdú Péternél beszélt a szakma válságáról. A humorista szerint a „közép” megszűnt, a világ végletesen kettészakadt. Az őszinte interjúban a parodista politikai hitvallásáról is vallott: „Egyszerűen szeretem a hazámat.”
Sebaj: április 12-én ki fog derülni, hogy Bródy ma már nagyon kevés.
