Férfiasság és civilizáció

A 21. században nemcsak a nemi szerepek kérdőjeleződnek meg, de általánosságban az életmódideálok is. 
Az utóbbi néhány évben a társadalom olyan dolgokat fogadott el természetesnek – köztük a kábítószer-fogyasztást, a videójáték- és pornófüggőséget –, amelyek bár korábban is léteztek, legalább egyértelműen rossznak számítottak. Erre válaszul egyre több fiatal férfi keresi az identitását különféle fitnesz- és életmódprogramokban s olyan médiasztárokban, akik látszólag ugyan a maszkulinitás üzenetét hordozzák, valójában narcisztikus és önző férfiképet jelenítenek meg. Ez sem megoldás.

Anthony Esolen, a Magdalen College professzora napjaink Amerikájának legbátrabb keresztény közéleti szerzője. Új könyvének alapállítása, hogy a nyugati civilizáció jövője a férfiideál helyre­állításán múlik. Szerzőnk feleleveníti a Colonial kőolajvezeték esetét, amelynek informatikai rendszerét 2021-ben kibertámadás érte. A vezetéket üzemeltető cég hónapokig nem tudta helyreállítani a károkat, mert – ahogy a vezérigazgató fogalmazott – minden férfi, aki meg tudta volna javítani a vezetéket, „már halott vagy nyugdíjas”. Esolen szerint az egész – egykor világszínvonalú – amerikai infrastruktúra összeomlása annak az eredménye, hogy az emberek fizikailag és szellemileg ellustultak. A digitális életmóddal összefüggésben „sok mai fiatal azt feltételezi, hogy a dolgok valamiféle varázslattal működnek, és az általuk örökölt világ egyszerűen a semmiből bukkant elő”.

Szerzőnk szerint a valódi férfiasság alapja „a késztetés a nyílvessző követésére”, vagyis a keresésre, a felfedezésre, az építésre és a hódításra. Azaz a nagyság iránti vágy, ami nélkül a civilizáció hanyatlik. A transzkontinentális vasútvonalakat, az Apollo-programot, sőt az egész modern tudományt e férfithümosz, azaz „hajtóerő” vezérli. Esolen nem zárja ki, hogy ambiciózus nők is megtestesíthetik ezt a „hajtóerőt”, a közösség stabilitásához azonban egyszerre van szükség gyengédségre és erőre, óvatosságra és agresszióra, hierarchiára és együttérzésre. Ideális esetben a nemek nem ellenfélként tekintenek egymásra, hanem kiegészítik egymást. Bár a patriarchátust divatos dolog társadalmi kényszerként beállítani, a szerző szerint éppen „a nők férfiak utánzására irányuló modern törekvése a mesterséges konstrukció”. Ahogy azt Arisztotelész és később Aquinói Szent Tamás megjegyezte: a nők és férfiak közös feladata, hogy családot, falut, végül várost és királyságot építsenek. Munkamegosztásuk megkérdőjelezése tehát a civilizáció gyökere elleni támadás.