Viva la muerte

Olvasom Antony Beevor spanyol polgárháborúról szóló, The Battle for Spain című könyvét, amit Málagában vettem, az elképesztő zsakarandafák lilájába borult Málagában – jobb híján, hiszen a legjobbnak híresztelt könyvesbolt idegen nyelvű kínálata a közismert nemzetközi lektűrökön kívül nem sok mindent kínált, a spanyol történelemmel kapcsolatosan pedig szinte semmi érdemlegeset, két polgárháborús kötetet csupán, közülük Beevor munkája volt az olcsóbb –, szóval olvasom a könyvet, ami szerencsére nem volt rossz választás, ha nem is éppen színes stílusban írta meg az angol történész, az események száraz elbeszélése a bevetésre induló Messerschmittek és Moscák hosszas felsorolásával mégis majdhogynem epikusan hat. Beevor többé-kevésbé objektívan tárgyalja a szemben álló felek felelősségét, persze pont a spanyol polgár­háború az a konfliktus, amivel kapcsolatban legendásan senki nem tud pártatlan lenni, bármennyire szerény ismeretekkel rendelkezünk róla, adja magát, hogy vérmérsékletünk, ideológiai szimpátiáink szerint oldalt válasszunk, így, évtizedek távolából visszamenő­leg leszavazzunk a köztársaságiakra vagy Francóra, mintha lenne ennek bármi értelme. Talán nem volt még egy háború, amely ilyen koncentráltan mozgósított volna pszichopatákat mind a vörös, mind a fehér oldalon. Ez persze merész kijelentés, a háborúnak elvégre az a természete, hogy elszabadítja az emberben lakozó démont, a spanyol polgárháború krónikáját viszont tényleg végletesen elvetemült alakok népesítik be. Gondoljunk a szovjet „tanácsadókra”, akik alig felfegyverzett, kiképzetlen katonák ezreit áldozták fel értelmetlen propagandacsatákban, meg a Komintern ügynökeire, akik minden bokorból trockista szabotőröket rángattak elő, hogy rövid úton falhoz állítsák őket, vagy olyan figurákra, mint Queipo de Llano tábornok, aki szabadkőműves létére állt a katonai felkelés mellé, és a sevillai rádió mikrofonjánál buzdította a rettegett marokkói zsoldosokat – azokat a törzsi harcosokat, akik néhány évvel azelőtt még elkeseredett harcot vívtak a spanyol gyarmatosítók ellen – az útjukba kerülő nők megerőszakolására, hogy egyéb bizarr és vérgőzös szónoklatait ne is említsük.