Jazz bárónő, a kalandor asszony

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

„Jazz bárónőnek emlegetik. Egy fekete férfival él együtt, egy zongoristával. A háborúban Lancaster bombázókon repült. A narkós szaxofonista, Charlie Parker a lakásában halt meg. Öt gyereke volt, és 306 macskával élt együtt” – sorolja Hannah Rothschild Pannonica – A lázadó bárónő című könyvében, milyen híreszteléseket hallott családjában dédnagynénjéről, Kathleen Annie Pannonica Rothschildról, vagy ahogy a New York-i jazzkocsmavilág nevezte: Nicáról. A bárónő kalandos élete több filmkészítőt, számos zenészt és nem egy szerzőt megihletett – nem véletlenül.

Pannonica de Koenigswarter 1913-ban született, apja az angol Nathaniel Charles Rothschild, anyja pedig egy nagyváradi magyar zsidó, Wertheimstein Rózsika volt. Nica gyerekkora páratlan luxusban, ám unalmasan telt. „Az egyik vidéki birtokról a másikra hurcoltak, előre lefoglalt, steril pullmankocsikban, miközben éjjel-nappal dajkák, nevelőnők, nevelők, inasok, lakájok, sofőrök, lovászok hada felügyelt” – emlékezett vissza egy alkalommal. Változást első ízben házassága hozott: 1935-ben kelt egybe Jules de Koenigswarterrel, a francia diplomatával, akivel 1951-ig éltek házasságban. A férfi határozott, vezető típus volt, a mondák szerint kedvesét inkább utasította, mintsem megkérte, hogy legyen a házastársa. Hannah Rothschild szerint szabad lelkű dédnagynénje párválasztásával „egyik ketrecből a másikba került”, s a maga szenvedélyét háttérbe szorítva igyekezett megfelelni a rá szabott szerepnek. Franciaországba költözött, gyerekeket szült, háztartást vezetett, és óriási, előkelő partikat adtak abondant-i kastélyukban.