Scully és a tenger örök horizontja

Kevés szó esik azokról a kulturális veszteségekről, amelyek a múzeumi és a galériás színteret, valamint a műkedvelő közönséget érték az utóbbi időszakban. Miközben az intézmények szerte a világon változatos és gyakorta kifejezetten előremutató túlélési technikákat dolgoztak ki a netes tárlatvezetéstől a nagy felbontású, remekül böngészhető kiállítási panorámaképeken át az alkotók online megszólaltatásáig, addig pont a lényegre nem volt lehetőség: szemtől szemben, a kiállítótérben találkozni a művekkel, ami elengedhetetlen egy-egy festmény, grafika, szobor vagy installáció akadálymentes befogadásához – a nagy rácsodálkozásokhoz, a katarzishoz.

A személyesség élményének szükségessége határozottan igaz az ír származású, évtizedek óta az Egyesült Államokban élő és alkotó, 1945-ben született Sean Scully budai várbeli kiállítására is, amelyet májusban ismét látogathatunk. Már az is imponáló, amint Scully hatalmas vásznai között járjuk be a Magyar Nemzeti Galéria A épületének földszinti és első emeleti kiállítótereit, ahol egzakt módon és élvezetesen, a laikus szemlélő számára is érthetően, informatív falszövegekkel láttatja a kiállítás kurátora, Fehér Dávid művészettörténész a több mint fél évszázados életmű folyamatosan formálódó, szervesen egymásra épülő vagy egymásra reflektáló korszakait. Scully munkássága arra is tökéletesen alkalmas, hogy rajta keresztül megértsük az absztrakció mibenlétét és szándékait, valamint azokat a nonfiguratív képi kifejezőeszközöket, melyekkel – a téves híresztelésekkel ellentétben – nem az ingoványos jelenből tekintünk a bizonytalan jövőbe, hanem az emberiség archai­kus képi kifejezési formáihoz kanyarodunk vissza. Scully maga is figurális festőként kezdte munkásságát Londonban, főként a francia fauve-ok és a német expresszionisták hatására. Ahogy ő mondta: „Egyike vagyok a néhány absztrakt művésznek, aki végigküzdötte magát a figurativitáson valamilyen mértékig. Nem mondhatom, hogy a legkitüntetettebb alkotók közé tartozom a figuratív festészetben, de talán egy kicsit ezek az alkotásaim is fontosak. Egy ideig figuratív munkákat készítettem, de azután az alakokon át elértem az absztrakcióig.”