A technológia és a biológia házassága a 21. század nagy ígérete. Az élettudomány csúcsain már ötszáz éves tervben gondolkodnak, és a csillagközi utazásokhoz alakítanák az ember genetikáját. A „mi baj lehet?” kérdésről azonban megfeledkeznek.
A 21. a biológia évszázada, tartja az izgalmas és félelmetes közhely. Emlékszem, egy Szilícium-völgyben tett látogatásomkor beszélgetőtársam azzal indította innovatív gyógyszercégének bemutatását, hogy „maga a biológia sem több egy szabadon fejleszthető technológiánál”. Azóta tudom, hogy az első hallásra szélhámosságnak tűnő megközelítés korunk természettudományos elitjének központi hittétele, jövőnk egyik meghatározó ideológiája. Az ember műszaki és biológiai tudásának találkozásából születnek szép és lebilincselő dolgok is. Ilyen a biomimikri, a természetben fellelhető megoldásokat – például a hangyák által épített hidak statikáját vagy a madárrajok mozgáskoordinációját – másoló mérnöki megközelítés. Karl Schroeder sci-fi-szerző szerint „egyetlen igazán fejlett technológia sem különbözik a természettől”. Amikor azonban nem tanulni akarunk a teremtett világ törvényeiből, hanem felülírni őket, a következmények beláthatatlanok.
Christopher Mason az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb genetikusa és számításbiológusa, hét alkalommal bízták meg NASA-projektek irányításával. 2015-ben ő vezette a híres kísérletet, amikor egy ikerpár egyik tagja, Scott Kelly 340 napot töltött az űrben, miközben testvére, Mark a Földön maradt, és párhuzamos vizsgálatokkal követték állapotukat. Szerzőnk ekkor kezdte űrgenetikusnak, majd lassacskán Istennek képzelni magát. Könyve, a The Next 500 Years (a következő 500 év) ijesztő összefoglalója, mit tartanak a Homo sapiens lényegéről az élettudomány csúcsain.
Visszatérnek a jól megszokott hétköznapok, bele kell rázódni a tanév rutinjába. Gyermektraumatológusként ilyenkor évről évre a balesetek számának jelentős emelkedését látom. Kőnig Róbert írása.
Ifjabb Lomonici Zoltán rávilágított: „főként online térre támaszkodó jelölő szervezetek mozgástere szűkül, míg azok a pártok és jelöltek, amelyek eddig is hagyományos kampányeszközökre építettek, várhatóan kevésbé érzik meg a változást.
A modern társadalmak időanalfabéták. Mivel nem értjük a természetes folyamatok sebességét, elveszett az időarányérzékünk, és szükségszerűen csak rövid távú döntéseket hozunk. A megoldás? Legyünk egy kicsit mindannyian geológusok – javasolja Marcia Bjornerud.
A legesélyesebb forgatókönyv egy amerikai befektetői konzorcium létrejötte, amely többségi tulajdonosként venné át a TikTok amerikai ágát, miközben a ByteDance kisebbségi részesedést tartana meg.