Európa válaszúthoz érkezett

Sándor Lénárd interjúja a Mandiner hetilapban.

Három és fél évvel az uniós tagságról rendezett népszavazás után, 2020. február elsején az Egyesült Királyság hivatalosan is elhagyta az Európai Uniót. Emmanuel Macron francia elnök történelmi vészjelzésként értékelte a kilépést. Ön szerint milyen üzenetet hordoz a britek távozása?
A 2016 júniusában rendezett brit népszavazás mindenki előtt nyilvánvalóvá tette, hogy egyre nagyobb szakadék tátong az uniós tagállamok polgárainak elképzelései, illetve az unió bürokratikus elitjének politikai törekvései között. A brit kilépés azonban csak lenyomata az európai integráció jóval régebb óta fennálló ellentmondásának és dilemmájának. Az európai építkezést ugyanis alapvető szembenállás jellemzi. Miközben az integrációt egy „brüsszeli buborékban” edződött, szűk politikai elit magának sajátítja ki, egyre nagyobbá vált az ellentét közte és az európai polgárok között. A britek kilépése tehát valóban vészjelzés, hiszen arra figyelmeztet, hogy az Európai Unió egyre messzebb távolodik a nemzetállamoktól, amelyeknek a létezését köszönheti. Ugyanakkor erre a jelenségre közel sem csak a brit népszavazás irányította rá a figyelmet, hanem az Európa-szerte zajló választások is sorra tanúbizonyságként szolgálnak. A britek távozása pedig azért veszteség Európa számára, mert megfosztotta az öreg kontinenst a területének egészére kiterjedő integráció álmától. A kérdés ezek után az, hogy Európa továbbra is egy elefántcsonttoronyba zárkózó szűk elit Európája marad, vagy pedig levonva a brit kilépés tanulságait, igyekszik 
a nemzeteket tiszteletben tartva mindenki Európájává válni.