„Nem most jöttünk le a falvédőről!”

Soha ekkora tétje nem volt még európai parlamenti választásnak – mondta májusban. Mennyire elégedett az eredménnyel?

Küzdelmes hónapok után vagyunk, és az a bizalom, amelyet a magyar választóktól kaptunk, erősítette a pozíciónkat az Európai Parlamentben és az Európai Néppártban egyaránt. Bebizonyosodott, hogy oda kell figyelni arra, amit mondunk. Meglehetősen ellenséges ugyan a légkör, még mindig a bevándorláspárti többség dominál, de nem tudnak megkerülni minket. Ettől sajnos nem javul a parlamenti hangulat és a munka, a viták még élesebbek. Jól mutatta ezt az Európai Bizottság új elnökének megválasztása is: az utolsó percig nem lehetett megjósolni a parlamenti szavazás eredményét.

Hogy érték el, hogy Ursula von der Leyen legyen a befutó?

Először az Európai Tanácsban kellett megnyerni a csatát, és ezt zseniálisan vitte keresztül a magyar miniszterelnök. Utána a parlamentben kellett a szükséges számú szavazatot hozni, és az is sikerült. Nem kispályás játék volt, ami jól mutatja, mekkora súlya van Orbán Viktornak az európai porondon – bármit mondjanak is rólunk az itthoni és a nemzetközi kárálók.

Mit várnak Von der Leyen bizottsági elnökségétől? Mennyiben lesz más az Európai Bizottság szerepfelfogása?

A nagy kérdés ma az, hogy az uniós politikában tud-e elég hangsúllyal érvényesülni a tagállami érdek, vagy folytatódik a lopakodó szuverenitáselvonás. Von der Leyen személyének megválasztása azt mutatja, jó esély van az előbbire. De arra is, hogy nem feltétlenül az történik mindig, amit Brüsszel kitalál magának. Von der Leyen nem a brüsszeli buborékban él, ez már önmagában biztató. Egyelőre úgy tűnik, hogy képes lesz tartani magát, és a brüsszeli adminisztráció remélhetőleg nem eszi meg reggelire. Ha csak azt nézzük, milyen zseniálisan tudta elérni egy lehetetlen közegben, hogy az utolsó pillanatig ne szivárogjon ki, melyik biztosjelöltnek milyen portfóliót szán, vagy ahogy megvédte a baloldalról rögtön megtámadott, az európai életforma védelméért felelős tárcát, azt sugallja, hogy határozott elképzelései vannak.

Trócsányi Lászlót szomszédságpolitikai és bővítési biztosnak jelölte csapatába Von der Leyen, de még a meghallgatásig sem jutott el, máris össztűz alá került, és elkaszálták. Tizenöt évnyi LIBE- (állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsági) tagság után meg tud még lepődni az ilyen fordulatokon?

Mivel a bővítési biztosi poszt összefügg a bevándorlás kérdésével, tudtuk, hogy komoly vitáknak és feszültségteli helyzeteknek nézünk elébe. A sajtó és azok a civil szervezetek, amelyek ilyenkor mindig fellépnek Magyarország ellen, azonnal elkezdték levadászni Trócsányit. A címkék, a megbélyegzés,  a félretájékoztatás már abban a pillanatban beindult, amikor a jelölését megkapta. De hogy a meghallgatásig sem jut majd el, arra senki nem számított.

Hogy állhatott elő az összeférhetetlenségi vád, ha egyszer már átment az átvilágításon?

Vegyük sorra, mi is történt. A parlament jogi bizottsága elsőre zöld jelzést adott Trócsányi Lászlónak. Ugyanez az átvilágítás problémásnak tartotta, ezért megállította például az OLAF-vizsgálat alatt álló, liberális Sylvie Goulard volt francia védelmi minisztert vagy az ügyészségi eljárás alatt álló belga külügyminisztert, Didier Reynderst is. Ennek ellenére az otthonról érkező feljelentő levelek és az ellenzéki magyar kollégák gyalázkodásának hatására, mintegy megrendelésre, a zöldfrakció javaslatára szavazással úgy döntöttek, mégis előveszik Trócsányit. Egy rövid meghallgatás után 11:9 arányban megszavazták, hogy összeférhetetlenség áll fenn egy olyan ügyvédi iroda tevékenysége miatt, amelyben a biztosjelölt tizenhárom éve semmilyen módon nem vesz részt, részesedését már eladta. Anélkül, hogy a vádaskodást bizonyítaniuk kellett volna, a jogi bizottság kimondta, Trócsányi nem lehet biztosjelölt. Miközben a zűrös Goulardt és Reynderst végül szépen átengedték.

Időközben a parlament elnöke visszadobta a bizottság döntését, és új ülést hívatott össze, ahol aztán egyetlen érv meghallgatása nélkül, pusztán politikai-hatalmi játékkal újra megerősítették az összeférhetetlenséget. A legrosszabb kommunista időket idéző koncepciós eljárás ez. Politikai lincselés, ahogy  Szájer József mondta. Miközben Trócsányi felkészültségéhez nem férhet kétség: nagy szakmai tudású, a diplomáciában jártas politikus, egyénisége, hozzáértése az ellenfelek számára is meggyőző kellene hogy legyen – ha ez számítana. Ha nem lett volna előre eldöntve a kikészítése, csak azért, mert a magyar kormány igazságügy-minisztere volt, amikor Magyarország megállította az illegális migrációt.

Egyszerű bosszú, vagy egy kiemelten fontos hadállás, amit féltenek a magyaroktól?

Bizonyára mindkettő. Pontosan tudják rólunk, hogy Magyarország mindig is az Európai Unió bővítésének pártján volt, most pedig olyan időszakban kapnánk meg a feladatot, amikor a bővítési kedv jelentősen lanyhult Nyugat-Európa-szerte. A migrációs fenyegetés miatt ráadásul ma kulcskérdés számunkra, hogy az unió bővítése tovább haladjon, elsősorban a Nyugat-Balkán felé. Ezzel nem mindenki ért egyet.

A posztok elosztása mégis azt sugallja, hogy felértékelődött a V4 súlya az uniós politikában.

Így van, és ezt a bizottság elnöke is felismerte. Olyan portfóliókat szán a V4-nek, amelyek hagyományosan fontosak Közép-Európának – a magyaroknak szánt bővítési portfólió mellett a mezőgazdasági biztosi posztot Lengyelország kapja. Emellett több alelnököt is jelölt az új tagállamokból. Ügyvezető alelnök lesz a lett biztosjelölt, alelnök a szlovák, valamint a horvát jelölt is.

Mindeközben Varga Judit igazságügyi miniszter brüsszeli meghallgatásával a 7-es cikkely szerinti eljárás is újabb állomásához érkezett. Azóta, hogy Sargentinit állva tapsolták meg a Magyarország elleni határozat elfogadásakor, mintha félretették volna az ügyet. Most ott folytatódik minden, ahol abbamaradt?

A parlamenti szavazást követően az eljárás a tanácsban megy tovább. A tavalyi osztrák elnökség elkezdte a procedúrát, de sem ők, sem utánuk a románok nemigen léptek vele előre. A mostani finn elnökség viszont kimondottan a jogállamiság kérdését tűzte zászlajára.

Olyannyira, hogy Finnország igazságügyi minisztere újra felvetette az uniós támogatások és a jogállamiság kérdésének összekapcsolását.

Nem először halljuk ezt. A parlament kezdte, és folyamatosan mondogatja 2015 óta, ahogy látni lehetett, hogy nem engedünk a migrációs álláspontunkból.

GÁL KINGA
1970-ben született Kolozsváron. Házas, négy fiúgyermek édesanyja. Jogász, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. Az őshonos kisebbségek védelmének nemzetközileg elismert szakértője. 2004-től európai parlamenti képviselő, az EP Kisebbségi Munkacsoportjának elnöke. 2007 és 2019 között az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának alelnöke. 2015-től az Európai Néppárt alelnöke. 2014-ben az év képviselőjének választották. Jelenleg az EP külügyi és biztonságpolitikai szakbizottságaiban folytatja tevékenységét.

Az új bizottsági elnök ugyanakkor a jogállamiság-vitának álcázott politikai pallos helyett érdemi párbeszédet ígér.

Nincs könnyű dolga Von der Leyennek: két ellentétes szempontot próbál összeegyeztetni. Egyfelől rendkívül károsnak tartja, hogy a visegrádi országok elidegenedtek, ezért igyekszik nagyobb empátiával kezelni a V4-et. A folyamatos szembenállás helyett párbeszédet szeretne. Ugyanakkor nagy a nyomás rajta az EP részéről, hogy folytassák a megkezdett eljárásokat, ezért a jogvédő liberálisok felé is próbál gesztusokat tenni. Közben Timmermans is erősíti pozícióit a bizottságban, nő a szocialista és a liberális biztosok száma. Meglátjuk, mi sül ki ebből.

Mire számít, alábbhagynak a támadások?

Elnézve a balliberális többségű, teljesen doktriner LIBE bizottságot, biztosak lehetünk benne, hogy nem hagyják abba.  Ez az eljárás a nyomásgyakorlás eszköze volt és marad, egyetlen politikai célja ránk erőltetni, hogy álljunk vissza a fősodorba. Ráadásul az a Věra Jourová korábbi igazságügyi biztos, valamint Didier Reynders viszik majd tovább az ügyet, akik erősen követik a Timmermans-vonalat.

Az Európai Néppárt alelnökeként hogyan látja most a Fidesz és a pártcsalád kapcsolatát? Meddig tarthat még a tagság felfüggesztése? Várható valamilyen döntés a november végi, zágrábi kongresszusig?

A kongresszuson a frakció tagjaiként hivatalból jelen leszünk, de nem hiszem, hogy napirendre kerül a kérdés. A néppárti bölcsek tanácsa folyamatosan egyeztet a Fidesz által kijelölt tárgyalóbizottsággal, az ügy reményeim szerint megnyugtatóan zárul majd. Ugyanakkor már a választás éjszakáján látható volt, ami aztán az Európai Néppártban is kikristályosodott, hogy nélkülünk nehéz lenne többséget szerezni. A frakcióban pedig még inkább egyértelművé vált, hogy szükség van ránk.  A negyedik legnagyobb delegáció vagyunk a pártcsaládon belül, az egyik legsikeresebb, közben nézzük meg, hány európai tagállamban gyengült meg a néppárt. Harcedzettek vagyunk, nem most jöttünk le a falvédőről az európai politikában.

Címlapképen: Gál Kinga. Fotó: Vadnai Szabolcs.