Felnőni Újlipóciában

Budán lakni világnézet – mondhatjuk Máraival, de ez a helyzet Újlipótvárossal is. Ilyen volt felnőni egy Pozsonyi úti modernista mintaházban. Újlipótváros szellemisége sok tekintetben távol esik a megidézett budai világnézettől, ám kétségkívül megvannak a maga értékei: könnyedsége, sajátos kulturális atmoszférája, szellemi nyughatatlansága, ahogy a városrész felüdülését szolgáló Szent István park melletti, úgynevezett Dunapark házak Bauhaus-eleganciája is.

Egy ingatlancsere – kis budai öröklakásért nagyobb pesti tanácsi lakás – véletlenül vetette családunkat Budapest e szegletébe, így alakult, hogy több mint két évtizedet élt e sorok írója a Pozsonyi út 40. alatt. Az már gyerekként is feltűnt, hogy a jellegzetes, kék linóleummal burkolt csigalépcső, a rég nem üzemelő földszinti medence, a liftek mellett álló – mindig jéghideg – márványpad, a bejárati ajtók ovális kukucskálója, no és az ajtók mögötti tágas, élhető lakások nem egy átlagos fővárosi lakóház kellékei. Miközben kettesével szedtem a kanyarodó vasbeton szerkezet által szinte lebegő érzetet keltő lépcsőfokokat, és elviharzottam a bejáratnál fémbetűkkel kirakott felirat mellett, mely a zseniális tervezőpárosra, Hofstätter Bélára és Domány Ferencre emlékezik, éreztem, ennek a háznak különös múltja van.

Mások is meglátták szépségét: több játék- és reklámfilm forgatási helyszínéül szolgált. Itt készült A gyilkos a házban van című 1971-es krimi és a Ha megjön József című 1976-os filmdráma is, melyben Monori Lili épp a mi (későbbi) nappalinkban tört szanaszét egy tévékészüléket – a mai napig ott a nyoma a parkettán. 2017-ben a Debenhams üzletlánc itt vette fel karácsonyi reklámfilmjének egyes epizódjait.