Fönn van a sorsunk az ég tetején
A Véletlenül írtam egy könyvet című új magyar családi mozi a megszokottól merőben eltérő módon és a Bauhaust megidéző látványvilággal beszél felnövésről, gyászfeldolgozásról, szeretetről.
A címben szereplő kérdést teszik fel egymásnak a Vörösmarty Színház színészei; arról beszélnek két felvonásban, amiről józanul nem lehet.
Egyértelműen kimondható, hogy a rendezés módjától és minden egyéb külső körülménytől függetlenül valamit nagyon eltalál az emberben a Részegek. Nem véletlen, hogy az orosz „új dráma” mozgalom egy ideje lengyel állampolgár tagja, Ivan Viripajev műve időről időre előkerül valamely színház jellemzően stúdiószínpadán, hogy aztán kíméletes kíméletlenséggel szembesítsen minket Isten elhagyásának a következményeivel.