Nem látványos, de létező törésvonal mélyül a világban a drogliberalizáció mentén. Egyesek merészen kísérleteznek, ám a következmények hajmeresztőek lehetnek.
Tóth Veronika írása
Világszerte felszínre törtek a marihuána legalizálása körül érdekellentétek, így a kérdéskör egyre fontosabb a nemzetközi politikában. Jelenleg három, az Egyesült Nemzetek Szervezete által megalkotott egyezmény határozza meg a kannabisz szabályozására vonatkozó alapelveket.
Az első, 1961-es ENSZ-egyezmény csak a kábítószerek orvosi és tudományos felhasználását ismeri el. Bár a nemzetközi jog előírja a szerződő felek számára, hogy a nem orvosi és a nem tudományos célú marihuána termesztése, előállítása, terjesztése és birtoklása esetén büntetőjogi szankciókat alkalmazzanak, egyes országok mégis kivételt tesznek. 2013-ban hatalmas nemzetközi vitát váltott ki az a hír, hogy az uruguayi kormány bizonyos feltételek mellett teljes mértékben legalizálta a marihuána szabadidős célú használatát felnőtt állampolgárai számára. Uruguay nincs egyedül.
a drogliberalizáció bizonyos formáit elfogadva. Legújabban Németország kormánya jelentette be, hogy legalizálni kívánja a nem orvosi célú marihuánát is.
A kannabiszt csak néhány ország legalizálta teljesen, mint például Uruguay, Kanada és (Európában jelenleg egyedül) Málta, ahol a marihuána termesztése, birtoklása és értékesítése szabályozott keretek között orvosi és szabadidős (rekreációs) célokra is megengedett.
A térképen kék színnel jelölt országok „vegyes” jogi státuszt fogadtak el a marihuánát illetően, ami a drogliberalizáció különböző formáinak elfogadását jelenti. Egyes országok depenalizálták a marihuána fogyasztását szabadidős célra, ami a bűncselekmény elkövetése után járó szankciók csökkentésére utal. Németországban például a marihuána szabadidős felhasználása jelenleg illegális, de a kis mennyiségű kábítószer birtoklását nem büntetik. A dekriminalizáció túlmutat a depenalizáción, hiszen az említett kifejezés a bűncselekmény büntetőjogi státuszról nem büntetőjogi státuszra történő átsorolását foglalja magában. Portugália például a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetőit a tipikus büntetőjogi szankcióktól, például a börtönbüntetésektől a nem büntetőjogi szankciók felé, például a kötelező oktatási órák, kezelések és pénzbírságok felé tereli. Hollandia – ami híres a kannabiszos „kávézóiról” – a marihuána személyes, rekreációs használatát az 1970-es években dekriminalizálta.
A térképen piros színnel jelzett országok esetében a marihuána bármilyen felhasználása illegális, így szigorú törvények övezik a jogosulatlan szerhasználatot.
Magyarország a nemzetközi egyezmények büntető, végrehajtó jellegű hangsúlyát továbbra is védelmezi. Hazánkban az úgynevezett Nemzeti Drogellenes Stratégia képviseli a kábítószermentes országgá válásra irányuló törekvést.
A nemzetközi színtéren megfigyelhető, hogy a „zöld hullám” hatására (ami a térképen zölddel és kékkel jelölt országokat is magába foglalja)
egyes nemzetek a drogmentes helyett a „drogtudatosnak” nevezett politikát helyezik előtérbe, míg az országok többsége még mindig az eredeti, tiltó stratégiát követi, amelyet az ENSZ-egyezmények alkottak.
A drogliberalizálás bizonyos formáit fontolgató országok sok esetben úgy vélekednek, hogy a szigorú drogpolitika megbukott, és a „kábítószermentes társadalom” fogalma, amit 62 évvel ezelőtt fogalmaztak meg az 1961-es ENSZ Egyezményben, elavult. Továbbá ezen országok a reformok szükségességét hangsúlyozzák, ugyanis szerintük a „kábítószer elleni háború” megközelítése által kiváltott „elnyomás” csak újabb problémákat generált (a bűnözés erősödése, a feketepiac fellendülése) ahelyett, hogy megoldotta volna azokat.
Haller József, a Drogkutató Intézet igazgatója szerint, ha ezt a megközelítést elfogadjuk, akkor a bűnözés elleni küzdelem is kudarcot vall, hiszen bűnesetek a történelem fennállása óta naponta előfordulnak minden országban.
„Ha azért akarjuk legalizálni a drogfogyasztást, mert nem sikerült azt kiküszöbölni, akkor legalizáljuk a bűnözést is,
mert a bűnözésmentes társadalmat sem sikerült létrehozni. Alkalmazzuk a logikát következetesen. Ez két teljesen párhuzamos szituáció: ha elfogadjuk az egyiket, el kell fogadnunk a másikat is”.
A drogliberalizáció valamely formáját támogató országok indokai közt szerepel a bűnözés csökkentése, az illegális piac által okozott károk minimalizálása, valamint a bűncselekmény elkövetésére való hajlam csökkentése. Haller József ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz: „Én nem vonom kétségbe, hogy akkor, amikor bizonyos döntéseket meghoztak, ezeket bizonyos remények jegyében hozták meg. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a reménykedők hiú ábrándokat kergettek. A drogbűnözés nem csökkent, hanem nőtt. Ezt kutatások bizonyítják az Egyesült Államokban, Kanadában és még számtalan más országban, ahol a drogliberalizálás különböző formáit fogadták el.”
Haller József Kanada helyzetét emelte ki, ahol a drogliberalizálás relatíve friss, és ahol létrehozták azokat a boltokat, ahol legálisan lehet marihuánához jutni, de ezzel párhuzamosan megjelentek olyan boltok is, ahol illegálisan lehet beszerezni a marihuánát. Így a drogok feketekereskedelme fellendült, bármiben is reménykedtek a liberalizálás hívei, hiszen ma a feketepiacon több drog fogy, mint korábban, mert a legális drogpiac árnyékában erőre kapott az illegális is. Az igazgató szerint ennek oka az, hogy a legális marihuána hatóanyagtartalma Kanadában törvény által korlátozott, a választék pedig – mint minden államilag működtetett piaci szegmensben – kicsi. Ez a feketekereskedőknél egyfajta stimulusként hatott arra, hogy bővítsék a választékot, és olyan magas THC-tartalmú termékeket forgalmazzanak, amilyenek az állami szektorban nem kaphatóak. „Így ez az elképzelés, hogy a bűnözést kontroll alatt tartják nem vált be. Lehet, hogy papíron és íróasztal mellett úgy tűnt, hogy ez be fog következni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy erre nem került sor.
A drogliberalizálás nem szüntette meg a bűnözést, még csak nem is korlátozta, sőt”
– mondja Haller József.
Felmerülhet a kérdés, hogy lehet-e mérni azt, hogy mennyire érett egy társadalom abban az értelemben, hogy mennyire kell az embereket megvédeni önmaguktól. A neurobiológus igazgató szerint illúzió mindenkinek a belátására bízni, hogy milyen drogot fogyaszt. A szabad akarat ugyanis csak addig marad szabad, ameddig valakinél a függés ki nem alakul, hiszen attól kezdve már nem szabad akaratából fogyasztja a drogot, hanem azért, mert van egy belső késztetése, amivel nagyon nehezen küzd meg.
„Amikor már a szenvedélybetegség is kialakul, ezzel a késztetéssel már nem is tud megküzdeni külső segítség nélkül. Az ember döntése csak addig szabad, amíg bele nem kerül az önpusztító spirálba” – mondja a Drogkutató Intézet igazgatója.
Érdekes felvetés lehet, hogy képes-e az emberi agy különbséget tenni a rövid, alkalmankénti és hosszútávú drogfogyasztás (jelen esetben marihuánafogyasztás) között. Ugyanis számos kutatásból kiderül, hogy a kannabisz egyes vegyületeinek köszönhetően rövid távon alkalmi fogyasztójára pozitív hatást fejthet ki, például csökkentheti a szorongást és a depressziót, azonban hosszútávon a tartós marihuánahasználat szorongáshoz és depresszióhoz is vezethet.
A Drogkutató Intézet igazgatója elmondta, hogy az emberek között óriási különbségek vannak, és ez bonyolultabbá teszi a dolgot, hiszen nem lehet előre tudni, hogy kinél létezik és kinél nem létezik hajlam a szenvedélybetegség kialakulására: „ha száz fiatalból, aki a drogot – mondjuk a marihuánát – kipróbálja 5, szenvedélybeteggé válik, ez az 5 százalék egyéni szempontból talán kezelhetőnek tűnik – vagy sokan úgy gondolják, hogy ekkora kockázatot még be lehet vállalni –, társadalmi szempontból már korántsem az. Magyarország lakosságának 5 százaléka ugyanis félmillió ember, az EU lakosságának 5 százaléka pedig húszmillió fölött van. Ami egyéni szempontból esélynek tűnhet, az társadalmi léptékben, a nagy számok törvényének megfelelően, már bizonyosság. Ha bárki, korlátozás nélkül kipróbálhatja, akkor a drogfogyasztásnak ennyi áldozata lesz.”
A drogliberalizációs törekvések a kannabiszon kívül más pszichoaktív szereknél is fennállnak. Haller József Brit-Kolumbia helyzetét emelte ki, ahol 2023 januárja óta bárki büntetlenül birtokolhat és fogyaszthat szinte bármilyen drogot, gyakorlatilag bárhol, beleértve a közterületeket is, ahol alkoholos italt inni egyébként tilos. Kiemelte, hogy az elfogadott drogok közé tartozik az amfetamin, a kokain és a heroin is. Az intézkedést három évig kísérletinek tekintik. Az igazgató ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Gondolja el, hogy Aladdin kiengedi a dzsinnt a palackból, majd 3 év után megpróbálja visszagyömöszölni. Megnézném ezt az Aladint, akinek ez sikerül.”
A cikk a Polgári Magyarországért Alapítvány gyakornoki programjával együttműködésben készült.
Nyitókép: Getty Images, Thitikorn Suksao / EyeEm
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
A harmadik mérkőzésén az első gólját szerezte kanadai együttesében a magyar támadó. Sallói Dánielnek a meccs után nagy meglepetésben volt része.
Az USA nem fogja jó szemmel nézni.
Trump szombaton figyelmeztette Iránt, hogy súlyos csapásra készüljenek.
Az egykori német kancellár szerint a katonai szerepvállalás önmagában nem hozhat eredményt sem Ukrajna, sem Európa számára.
Hollandiában is átlátnak a szitán.
Az Egyesült Államok és Izrael háborút indított Irán ellen, amely során célba vették az ország katonai képességeit, és a támadás első hullámában megölték a rendszer vezetőit – beleértve Ali Hámenei ajatollahot is.
Szijjártó Péter szerint ha az ukránok nem adják meg a válaszokat, majd a magyar hatóságok feltárják azokat.
A harmadik mérkőzésén az első gólját szerezte kanadai együttesében a magyar támadó. Sallói Dánielnek a meccs után nagy meglepetésben volt része.
