Nagyon kiakadtak a német cégek Orbánra
Hosszú panaszlistát közölt a Der Spiegel a magyar kormánnyal és különösen Orbán Viktor miniszterelnökkel kapcsolatban, a cikk következtetése pedig nem más, mint hogy – bár korábban kimondottan gyümölcsözőek voltak a német-magyar gazdasági kapcsolatok – most egyre több német cég kezdi magát kényelmetlenül érezni, miután a kormány deklarált céljává vált magyar kézben tudni az ipar nagyobbik részét. Közülük tucatnyinak a vezetője pedig megelégelte a hallgatást, és kipakolta sérelmeit a kormánnyal kapcsolatban.
Az építőanyag kapcsán kimondottan nehezményezték például a bányászati járulék, az (egyébként a háború miatti krónikus építőanyaghiány ellenében bevezetett) építőanyagexport-korlátozás és a kőbányák felé támasztott állami előírásokat, kiemelve Lázár János miniszter közelmúltbeli építészetitörvény-tervezetét.
Bizonytalanság az építőiparban: némi visszaesés jöhet
Szerintük a kormány ezzel akar nyomást gyakorolni a külföldi cementgyártókra, hogy adják fel magyarországi érdekeltségeiket.
A Spiegel szerzője szerint a metódus a következő: az érintett befektetőket bürokratikus terhekkel és szabályokkal puhítják, majd jön a visszautasíthatatlan kivásárlási ajánlat, „magyar vállalkozóktól, lehetőleg olyanoktól, akik Orbán hosszú regnálása alatt csináltak maguknak karriert”.
A cikk számos éles, már-már kirohanásszerű mondatot tartalmaz, efféléket:
- a német cégek felé nyújtott kismillió kedvezményt pedig úgy fordították le, hogy Orbán „agresszíven kampányolt a német autó- és elektronikai cégek letelepedése mellett, alacsony adókkal és segítőkész hatóságokkal csábítva”.
- többször visszatér a magyar tulajdon arányának növelésére vonatkozó szándékra, mint valami rossz dologra, mondván: „hátrányban vannak a külföldi cégek”,
- illetve kiemeli, hogy „a magyarországi német cégek 18 százaléka a jogbiztonság hiányát nevezi meg a legnagyobb befektetési kockázatként az országban”.
A cikk citálja a CDU/CSU európai szóvivőjét, Gunther Krichbaumot, aki már egyenesen „maffiamódszerekre” és „kisajátításszerű beavatkozásokra” panaszkodik, mondván, az EU-ban nem gondolta, hogy ilyesmi elképzelhető.
Innen köt át a cikk az uniós kritikákra, emlékeztet a jogállamisági eljárásokra, a kötelezettségszegési eljárásokra, amelyek közül ötöt a „külföldi cégek elleni támadások miatt” indított, megállapítva közben, hogy Budapest 2014 óta harminc alkalommal avatkozott bele az üzleti életbe – jellemzően külföldi befektetők ellenében és magyar mellett.
Előhozzák egy osztrák térkő- és betonelemgyártó cég vezetőjének példáját is, aki szintén a romló körülményekre és korrupcióra panaszkodik.
A cikk kitér a kiskereskedelmi láncok kérdésére is, mondván, „a kormányfőt rendkívül bosszantja, hogy olyan német áruházláncok, mint a Lidl , az Aldi vagy a Spar uralják a piacot”, amelyekre a szerző szerint ráterheli az infláció egy részét a hatóság árakkal és a különadóval. Márpedig az Orbán-kormány olyan szerintük, hogyha egy helyütt felhagy a külföldi tőke zaklatásával, újrakezdi máshol.
Megállás nélkül menetelnek a magyar piac meghódításáért a külföldi üzletláncok: a hazai boltok a vesztesek
Előkerül a Budapest Airport példája is, ami 2007 óta a düsseldorfi Avi Alliance cég többségi tulajdonában van (a cikk mondjuk nem tér ki rá, hogyan is került oda), amelyre többször ajánlatot tett a kormány és magánbefektetők is, miközben egyes felújítási munkákat és egy hitelfelvételt sem engedélyeztek.
A Liszt Ferenc Repülőtér lett a legjobb kelet-európai repülőtér
Orbánék „gazdasági nacionalizmusa kifejezetten az EU ellen irányul, amelyet minden rosszért felelőssé tesz” – sumázzák – „Brüsszelben erősen korruptnak tartják az Orbán-rendszert”.
Aztán következnek a korrupciós vádak, elsősorban a miniszterelnök családtagjai és Mészáros Lőrinc kapcsán, illetve az EU által előírt 27 szupermérföldkő, amelyek teljesítése kapcsán a szerző szkeptikus – itt Polt Péter és Orbán Viktor barátságát emeli ki, illetve megjegyzi:
Orbán taktikája, amivel mégis maga mellett tartotta a német ipart, az volt, hogy csak bizonyos szektorokat pécézett ki a cikk szerint, míg a Volkswagent, a Daimlert és a BMW-t „behálózta és dédelgette”. Szomorúan jegyzik meg, hogy szerintük éppen ezért nem számíthatnak például a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara támogatására, mert a kamarában úgy látják, hogy persze, az újabb és újabb feltételek nem jók, de „a német befektetők kiváló elhelyezkedési tényezőket találnak, különösen az exportban erős ágazatokban”, vagyis, alles zusammen, megéri a dolog.
Achtung: meg kell javítani a magyar-német viszonyt!
Ezzel szemben a cikk idézi a szövetséges CSU EP-képviselőjét, miután Monika Hohlmeier
s olyanokat mondott, hogy Orbán egykor sokat tett a hazájáért, most azonban „kleptokrata vonásokkal rendelkező ember”, akit meg kell állítania az EU-nak és a tagállamoknak.
Nyitókép: Emmanuele Contini / NurPhoto / AFP
Összesen 348 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Akkor jó úton járunk!
Nem teszik a gyarmattartóknak, hogy az utolsó tartományaikat is elveszítik.
Elkeseredésükben beruháznak Magyarországon. Ez biztos így van, ha a Spiegel mondja.
Óriási hiba, bűn volt eladni az építési alapanyag ipart.
A bányákat, cementmüveket, téglagyárakat, a műanyag ipart, stb.
Ezeken keresztül ment vissza az uniós támogatások zöme.
Nem azon kellene paráznotok, hogy többek között a német autóipar átköltözik Amerikába?
Semmelrock
Miből gondolod, hogy helyettük annak a baloldalnak kéne tulajdonosoknak lenni, akik elkótyavetyélték mindazt, aminek a visszaszerzése miatt a németek rinyálnak. De most már kiderül feketén-fehéren, mi is baja az EU-nak velünk. Az, hogy mi is merünk és tudunk protekcionisták lenni, nem a külföldieket hozzuk helyzetbe.
Lázár is ezt mondta el a Mandinerben közölt interjúban. Néhány idézet:
"Amikor 2010-ben átvettük a kormányzást, nagy külföldi cégek uralták a vasút, az út és a magasépítés területét. Tudatosan, a magyar szereplőket helyzetbe hozva, erősítve változtattuk meg a piaci erőviszonyokat, óriási lehetőségeket nyitottunk meg ezen időszak alatt a magyarok számára."
"Globalizált és multikulturális világunkban, európai integrációs nyomás alatt a kormány továbbra is azt keresi, hogyan tud lehetőséget teremteni a magyar gazdasági szereplőknek. Bizonyos ágazatok esetében ez szinte lehetetlen, hiszen a külföldiek már leuralták őket."
"Ne feledjük, hogy az uniós támogatású projekteket korábban nyugati cégek nyugati bankok segítségével, nyugati alapanyagból csinálták meg, mostanra legalább már részleges javulást sikerült elérni. Lengyel számítások szerint az EU-pénzek nyolcvan százaléka csak átfolyt a közép-európai régión, s nyugati cégek profitját hizlalta."
Ezek a brüsszeli kötözködések valódi okai, csak ezt nem mondják ki egyértelműen. És ezt támogatja a hazai kollaboráns ellenzék a lopás mantrázásával.
Pusztába kiáltozol kisfiam, ez a cikk bizonyítja, hogy mi áll a megfoghatatlan fétis, a jogállam mantrázásának hátterében. Megbicsaklik az, amiért felvettek az EU-ba, csökken az innen kivihető haszon.
A Der Spiegel nem mond igazat! A német nyájas olvasó, aki csak a félrevezető propaganda tá-jékoztatására hagyatkozik, az számíthat arra, hogy kimossák az agyát
Ez nekem inkább egy globalista nyomásgyakorlási kísérletnek tűnik a Magyarországon befektető német cégekre. Ki akarnak bennünket csinálni gazdasági oldalról, ez sajnos egyre világosabb.
D
Bejelentkezés