Elkeserítő, hogy az Európai Bizottság az egységbontónak kikiáltott országgal szemben az egységet gyengítő eszközökkel lép fel, kvázi túszként felhasználva az egyetemi hallgatókat a kormánnyal folytatott vitában. Összeszedtük az ügy tanulságait!
Nem túlzás: bombaként robbant minap a hír, hogy az úgynevezett közérdekű alapítványi fenntartásba kerülő egyetemek hallgatói nem vehetnek részt az Erasmus-programban. Pár nap kellett, mire nagyjából kiderült, miért és hogyan született meg ez a finoman szólva is barátságtalan lépés valahol a brüsszeli zegzugokban.
miután a szinte napról napra reszelt és fazonigazított elvárások nagyjából mindegyikét teljesítette a magyar fél, íme, az Unió központja megüzente, mégsem enged a szorításból.
Az oknyomozók és tényellenőrök ráadásul arra jutottak, hogy minderről már vagy egy hónapja szóltak is a kormánynak a jogállamiság támadhatatlan őrei, csak hát ugye Budapesten inkompetensek dolgoznak, bárcsak átvenné már az irányítást valami nemzetközi csapat, be jó is lenne az! A kormány részéről ugyanakkor többen tisztázták: ha érkezett is jelzés, az legfeljebb az egyik vonatkozó dokumentum apró betűs részében lehetett elrejtve, egyébként sem tisztességes egy jogi vitába ily módon bevonni a minderről semmit nem tehető magyar hallgatókat. Navracsics Tibor miniszter tisztázó megkeresést küldött az Európai Bizottságnak, a válaszig pedig marad a bizonytalanság, illetve néhány alapvető tanulság az ügy kapcsán.
Az első mindenekelőtt az, hogy miközben az egyébként bőven és nyugodtan kritizálható magyar kormányt vegzálják napestig, az elmúlt nagyjából egy esztendő fejleményeit nem lehet másként értékelni, minthogy a szabályokat menet közben alakító, arctalan brüsszeli illetékesek tesznek a jogállamiságra. Olyan a világon nincs, hogy két fél megegyezik, a paktumban rögzítik a teljesítendőket, majd az egyik oldal fű alatt bedob egy újabb fenyegető opciót. Csak úgy.
A másik tanulságra éppen Schiffer András hívta fel a figyelmet:
az alapszerződés szerint az adóztatáshoz és egyéb területekhez hasonlón ugyanis az kőkeményen tagállami hatáskör. Márpedig a legújabb brüsszeli kekeckedés oka egy felsőoktatási reform, illetve az, hogy a modellváltás nyomán, Európában korántsem példátlan módon egyes fenntartói kuratóriumokba helyi érdekeltségű politikusok is bekerültek. Ez pedig csúnya dolog szerintük, legalábbis akkor, ha magyar politikusokról van szó.
A forrásokról való tárgyalások során persze már szóba került, hogy ez nem tetszik az uniós döntnököknek, nyilván nem elvonatkoztatva a fülükbe sugdosó NGO-munkatársak, balos újságírók és politikusok „tanácsaitól”, ám arról nem szólt a fáma, hogy ennek apropóján rögvest meg is vonják a támogatást az egyetemistáktól, a fejlesztési pénzeket az iskoláktól.
De ha valami nyakatekert logikával meg is lehet magyarázni a döntést, a lényeg mégis az, hogy az ostor a magyarországi hallgatókon csattan. Márpedig ők aztán igazán nem tehetnek arról, milyen nézeteltérések alakultak ki az EU-val az elmúlt évtizedben, ahogy arról sem, milyen szerkezetben történik a fenntartói jogok gyakorlása az általuk látogatott intézményben. Erős túlzás, de mindez olyan, mintha egy üzleti tárgyalás során – sőt, a megegyezés után – az egyik fél a másik hozzátartozóinak megszorongatásával akarna előnyt kicsikarni magának. Jöhetnek a csűrések és csavarások, ez inkább maffiatempó, mintsem európai metódus.
A jogi megítéléshez tartozik, hogy az egész brüsszeli vita a jogállamisági eljárásról, az operatív programokról és a koronavírus-járvány után helyreállítási támogatásról alapvetően pénzügyi természetű, ahogy azt a 2020-as, még részben Angela Merkel által tető alá hozott nagy európai megegyezés is rögzítette. Akkor jutott arra az EU, hogy csak és kizárólag a közösség pénzügyi érdekei okán lehet bármilyen korlátozást érvényesíteni egy tagállammal szemben.
De milyen uniós pénzügyi érdek sérül azzal, hogy a dedikált módon csak a felsőoktatásra fordítható forrásokkal gazdálkodó egyetemeknek változik a fenntartói szerkezete, ezzel párhuzamosan nő az autonómiája az állammal szemben (lsd. például legutóbb a felvételi szabályok rugalmassá tételét)? Hovatovább:
És miért van szükség erre az egészre, ha a decemberi megállapodás nyomán a kormány tovább szigorít a közbeszerzési szabályozáson? Itt legfeljebb politikai vagy ízlésbeli kifogást lehet tenni a kuratóriumok összetételével kapcsolatban, ám az aligha jogállamisági szempont. Zárójel: ahol az apák szüléshez való jogáról parlamenti határozat születhet, ott minden efféle kérdés nagyjából felesleges. Zárójel bezárva.
A kialakult helyzetet tetézi, hogy az Erasmus-program az Európai Unió egyik vitán felül állóan pozitív kezdeményezése, talán a határok és a vámok eltörlése mellett. Egy valódi sikertörténet, ami az integráció legszebb arcát mutatja. Ebből kivonni a magyar társadalom érintett részét – akármilyen indokkal – finoman szólva sem a közös projekt iránti bizalmat növeli, sőt.
Végezetül nézzük a politikai következményeit a remélhetőleg hamarosan megnyugtató módon rendeződő, újabb csúnya konfliktusnak! Ahogy az eddigiekből, illetve az elmúlt napok megnyilvánulásaiból következik, minden érintett szereplő elfoglalta az immár szokásosnak mondható pozícióját. Brüsszel a magyar állampolgároktól pénzt visszatartó, a magyar ellenzék és a „haladó” sajtó az ennek tapsoló, a kormány pedig a magyar állampolgárok érdekeiért bárkivel szemben kiálló, megoldást kereső szereplőként jelenik meg a nyilvánosságban. Tehát nincs új a nap alatt!
Persze a kibogozható történetszálakból
Ám az egész mégis mélyen elkeserítő, Brüsszel mintha átlépett volna egy vörös vonalat, „túszokat ejt”, ráadásul teljesen vétleneket. Ebben a kiélezett nemzetközi helyzetben különösen is visszás, hogy az egységbontónak kikiáltott országgal szemben az egységet egyértelműen gyengítő eszközökkel lépnek fel az Unió vezetése részéről.
Nyitóképünk illusztráció: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egy sajtóértekezleten tavaly decemberben (MTI/EPA/Stephanie Lecocq)
***
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A német kancellár az EU-csúcs után otthon is komoly presztízsveszteséget könyvelhetett el.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
A miniszterelnök rövid videós összefoglalót osztott meg az EU-csúcs legfontosabb pillanatairól.
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Sőt, mint kiderült, ezeket még a saját brüsszeli pártja is erőlteti.
Az uniós csúcs végén nem az eredeti forgatókönyv valósult meg.
Kabaréba illő gólok és hihetetlen történetek.
A megmentett állatok gyapjújából a Rainbow Wool nevű termékcsalád készült.
