a Mandiner tehát így kivételes eset, de a print eladások száma is növekszik.
Kálnoky megjegyezte, hogy a média veszélyes vállalkozás, mert kevesen akarnak fizetni az újságírásért. Ahmari szerint a New York Times és társai ideológiailag egyre zártabbak, kizárják az érdekes szerkesztőket, embereket, de ezzel új olvasótábor is jön létre: akik eddig hittek ezeknek a lapoknak, de ma már nem hisznek nekik. Ma van olyan modell, ahol egyes bloggereknek lehet fizetni a tartalmaiért (ez a Substack), de Ahmari a jó prózában, a tények ellenőrzésében, és a változatos szerzők felvonultatásában hisz, és szerinte ez nem kockázatos. Karnowskit vonzotta a kaland, saját pénzét tette a lapba, de a szabadság kárpótolta a kevesebb fizetésért. A saját lap lehetőséget teremt arra, hogy tegyen hazájáért, befolyásolja országa közéletét, és ez nagy megtiszteltetés, kiváltság. Ma főleg a közepes méretű lapok vannak rossz helyzetben, a kis lapoknak nincsen nagy költsége, elevickélnek, a nagyok sok hirdetést kapnak az üzleti életből vagy a kormányoktól.
Szalai szerint könnyű sok kattintást elérni a bulvárhírekkel, de ő nem ilyen médiát akar. Azok, akik nem ezeket a témákat hozzák, minden kattintásért megküzdenek, és közben próbálják tartani a színvonalat. Szalai nagyon büszke rá, hogy a Mandiner még nem vesztett pert, és így bizonyítja, hogy konzervatívok vagyunk, de támogatjuk a vitát. A hírekben a lap igyekszik fairnek lenni, persze az ember nem teheti félre személyiségét. A magyar média sokkal kisebb, mint az amerikai, de még a lengyel piac is négyszer nagyobb a magyarnál. Ezért is volt szükség a KESMA-ra, hogy a közepes méretű lapok megmaradjanak és megtarthassák a színvonalat.
Ahmari jól ismeri a támogatásokból élő szervezeti világot, ami ugyan biztonságot hoz, de ők a piacon akarnak megélni. Mint mondta ugyanis,
a támogatói modell hátránya, hogy beleszólnak a lapok tartalmába.