„Az európai értékek megállapítása nem demokratikusan történik, hanem nem választott bírók alapvetően alakítják a fogalmat.”
De akkor mi is a demokrácia definíciója? A hagyományos európai demokrácia-felfogás összetett rendszeren alapul. A rendszer demokratikus, mert a hatalom legitimációját a népakarat képviselete adja, de közben liberális is, mert a hatalmi ágak szét vannak választva, és ez által korlátozottak, továbbá a jogorvoslati lehetőség adott. A politikai hatalom demokratikusan legitim, a bírói hatalom az utóbbi logikából ered. „A nagy kérdés a kettő egyensúlya” – magyarázza Mathieu. EU-s szinten a legutóbbi fejlemények arra mutatnak, hogy a politikai hatalom gyengül és a bírói hatalom erősödik, így egyensúlytalanság lép fel a demokratikus és liberális aspektusok között.
Orbán Viktor élt az „illiberális” kifejezéssel, ez a politikai hatalom erősítésének szándékát mutatja, vagyis a szerinte felborult egyensúly helyreállítását.
Felmerül a kérdés: fel lehet-e egyáltalán oldani a konfliktust a jogállamiság liberális és demokratikus definíciója között? Mathieu szerint kérdéses, hogy egy bírónak van-e joga meghatározni a jogállamiság fogalmának tartalmát. A bíró szerepe, hogy a meglévő törvényeket alkalmazza, jogbiztonságot nyújt – de ő maga nem tud a törvényekről dönteni. A bíró tehát csakis ebben a szerepben legitim: amikor garantál, de nem akkor, amikor a törvényekről dönt. Ez megtörténhet a nemzeti, állami szinten és az európai, állam feletti szinten. A konfliktus feloldása a hatáskörök újradefiniálása lenne: meg kell állapítani, mi is tartozik a közös EU-s értékek közé, s hogy mi a nemzeti identitások egyedi része. Ez a munka elkerülhetetlen, hiszen ha nem foglalkozunk ezzel, az további konfliktusokat fog szülni, fenyegetve az európai együttműködés gondolatát.
EU-s szinten szükséges visszaadni tehát több hatalmat a népet képviselő politikusoknak, mert most inkább a meg nem választott bírók kezében van ez.