Ezeknek az ázsiai hordáknak teljesen ki voltunk szolgáltatva: napló az óvóhelyről

2022. február 9. 18:48

Írta: Sal Endre
A Budapest ostroma idején 32 éves Györffy István már elismert szemorvos volt, az ő nevéhez fűződött például a világ első, törhetetlen műanyagból készült kontaktlencséjének a megalkotása. Budapest ostroma a Mária utcai szemészeti klinikán érte a családjával együtt, a kórház óvóhelyén írta meg drámai naplóját. Írása bekerült a tavaly megjelent Naplók az óvóhelyről című hiánypótló kötetbe is, amely Budapest II. világháborús ostromát mutatja be a civil lakosság megpróbáltatásain keresztül.

Részletek következnek Györffy István háborús naplójából:

 

1944. december.

„A klinikára való beköltözésünktől kezdve (október 17.) mind gyakoribbá váltak a szovjet bombázások a város területén, ezért a naponta többszöri légiriadó miatt gyakran kellett az óvóhelyre szaladni. Az operált szemű és félvak, idős betegek le- és visszahurcolása bizony nem volt könnyű feladat. A családom a különszobában fokozatosan berendezkedett a tábori életre. (…) Karácsony után mindinkább érezni lehetett, hogy a front közeledik. Állandóan bombázás, ágyúzás, repülőzúgás hallatszott, s a mi környékünket is mind gyakrabban érték aknabecsapódások. (…) Óriási megdöbbenést váltott ki bennünk december huszonkilencedikén a szovjet parlamenterek lelövése. Erről a rádióból értesültünk. (…) A parlamenterek lelövése egyértelművé tette, hogy a legsúlyosabb bombázásra és utcai harcokra kell felkészülnünk.”

A Mária utcai szemklinika épülete. Fotó: Fortepan/Makovecz Benjamin

1945. január.

„Január elsejével elszabadult a pokol. A szovjet hadsereg a körbezárt fővárost teljes erővel támadni kezdte. Délelőtt egy bombázási szünetben hároméves Miklós fiamat kiküldtük az alagsori folyosóra, hogy egy kis friss levegőt szívjon. Nemsokára egy irtózatos detonáció rázta meg az épületet, mintha földrengés lett volna. Miklós üvegcsörömpölés, vakolathullás és porfelhő közepette, rémülten rohant be a szobába. Szerencsére pont két ablak között, a főfal védelmében tartózkodott, s az ijedségen kívül nem esett semmi baja. (…) Ahogy a város bombázása, ágyúzása, vagyis a szovjet csapatok előnyomulása közeledett felénk, mind több sebesültet hoztak be hozzánk a szemklinikára is. (…) Az egyedüli, amit tehettünk értük, hogy reggelente sorra vettük őket, aki még élt, annak adtunk egy csésze teát, amíg volt fájdalomcsillapítónk, egy-egy tablettát, a halottakat pedig átszállítottuk a szomszédban lévő kórbonctan hullakamrájába. (…) Számomra a sebesültekkel szemben való teljes tehetetlenségünk volt az egész ostrom alatt a legborzalmasabb élmény.

Hallani könyörgésüket, hogy mentsük meg őket, s egyben tudni, hogy nem tehetünk értük semmit,

szörnyű érzés volt. (…) Az újabb és újabb csapatok érkezése, randalírozása, zaklatása, zabrálása idegileg talán még jobban kikészített minket, mint a bombázás. Végül is a bombázás ellen az óvóhely meglehetősen jó védelmet nyújtott, de ezeknek az ázsiai hordáknak teljesen ki voltunk szolgáltatva. Amint kis pihenőjük volt, berúgtak, randalíroztak, fenyegetőztek. Állandóan zaklatták nőtagjainkat. (…) Különösnek tűnt, hogy a szovjet katonák sebesültjeinkről úgyszólván tudomást sem vettek, élettelen tárgynak tekintették őket.

Képesek voltak a haláltusájukkal küszködők közé letelepedni és röhögcsélni

csak azért, mivel ott valamivel enyhébb volt a hőmérséklet. (…). Január tizennyolcadikán elesett (felszabadult!) a pesti oldal. Mi ebből semmit sem vettünk észre, mivel a szovjet csapatok a klinikán keresztül változatlanul jöttek-mentek. A klinika lassanként egy átmeneti katonai szállássá alakult át, s közöttük mindig akadt néhány erőszakos, undorító szörnyeteg. (…) Január huszonötödike után, mivel a szovjet katonák nyüzsgése erősen lecsökkent a környéken is, zavartalanabbul nézhettem széjjel. (…) A kapuban még ott volt egy székre ültetve annak az egyik német katonának a hullája, akit még tizennegyedikén lőttek agyon. A kezébe a hecc kedvéért egy kinyitott, színes napernyőt tettek.”

A hiánypótló kötet a Nemzeti Emlékezet Bizottsága gondozásában jelent meg

1945. február.

„1945. február tizenharmadikán elesett Buda is. A gyilkos küzdelemnek vége volt. (…) Az utcán civilnek mászkálni nem volt tanácsos, mert a katonák könnyen kifosztották az embert, vagy csak szelíden elvették a télikabátját. (…) Az egyetemtől ugyan hamarosan kaptunk orosz nyelvű, arcképes igazolványt, ez azonban gyakorlatilag semmit sem ért, hiszen sok katona még olvasni sem tudott. (…) Szívesen szétnéztem volna a városban, de már híre ment, hogy

az oroszok szedik össze a férfinépet, hogy az előző hadijelentéseikben közölt hadifoglyok számát mesterségesen előteremtsék.

Emiatt legfeljebb a József körút 55. alatti lakásunkig merészkedtem. (…) A lakók, mikor meghallották, hogy magyarul szólítom őket, előjöttek, s ekkor tudtam meg, hogy apósom és anyósom január tizenhatodikán egy bombatámadás alkalmával életét vesztette. Amint elmondták, délelőtt egy kis bombázási szünet állt be. Apósom valamiért felszaladt az első emeleti lakásukba, anyósom pedig beszaladt a földszinti házmesterlakásba, hogy Zoli unokájának tejet melegítsen. Amint apósom éppen jött le a lépcsőn, akkor csapódott be egy repülőbomba a lépcsőházba, mely apósomat darabokra tépte szét, anyósom pedig ennek a bombának a légnyomásától halt meg. Testén semmiféle külsérelmi nyom nem is látszott. A szörnyű tragédiában enyhe vigasz volt számunkra, hogy fájdalom nélkül, egyszerre haltak meg.”  

Györffy István végül túlélte a borzalmakat, a háború után is a szemklinikán dolgozott, ahol a Kontaktlencse Laboratórium vezetője lett. Munkásságáért megkapta a Nemzetközi Kontaktlencse Társaság jutalomérmét is. 1972-ben vonult nyugdíjba, amikor már többet hódolhatott a két hobbijának, a botanikának és a numizmatikának. 1999-ben, 87 éves korában aludt el örökre. Nem csupán a tudományos munkáit, az óvóhelyen írt naplóját is az utókorra hagyta. 

 

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága gondozásában megjelent Naplók az óvóhelyről című kötetben további, Budapest II. világháborús ostromát többnyire pincékben átélt civilek szemszögéből megjelenítő naplókat olvashatnak.

Összesen 54 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A szovjetektől való félelmet eldöntötték a történelmi előzmények:
1.Az orosz gyarmatbirodalom, amikor a történelem során először vált határossá
Magyarországgal 1939-ben, Lengyelország keleti (nagyobbik) felének elfoglalásával, akkor éppen Hitlerrel volt szövetséges és gyűrte le ezen kívül
Észtországot, Lettországot, Litvániát, Észak- Bukovinát és Beszarábiát. Finnországot is megtámadta és vett el tőle területeket.
Idegességre volt okunk, pláne mivel közelebb voltunk az orosz medvéhez, mint
például Ausztrália, amely tanulva az orosz terjeszkedési hajlam történelmi
trendjéből, már az 1860-as évektől partvédő műveket épített ellene. A
történelmi tapasztalat levonása felvilágosít arról, hogy ki is a gyilkos
agresszor.
2.Egyébként az orosz birodalmi terjeszkedés volt az, amiről Fridhjof Nansen, norvég sarkkutató és Nemzetek Ligája (Népszövetség) megbízott, állította: "Oroszország az 1500-as évektől kezdődően minden hét évben egy norvégiányi területet kebelezett be."
(Ezen, addig megállíthatatlan terjeszkedés érte el határainkat is 1939-ben. Ráadásul úgy, hogy a Vörös Hadsereg éppen a Wehrmacht szövetségese is volt. Egyetlen valamirevaló döntéshozó sem hagyhatta ezt figyelmen kívül.)
3. "Az oroszok már öt évszázadon keresztül próbálják országuk végső határát meglelni, de sehogy sem sikerül.”
(A. L. Kennedy, The Quarterly Review, 1947. január)
4. Humanitárius ok: Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.
Forrás: Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.
5. Tagja voltunk, jó okkal, az Antikomintern Paktumnak. Megelőzve ezzel a nyugati világ jórészét. A kommunistaellenes szerződéshez 1939 februárjában csatlakoztunk. A Komintern a kommunizmus nemzetközi elterjesztésének szervezete volt.

6. Egy négy évvel korábbi felébredés akkor most jobb vagy rosszabb, Mr. Churchill?:
„Napokkal Németország kapitulációja után, 1945 májusában,
Churchill elrendelte egy a szovjetek elleni haditerv elkészítését. 1944 folyamán a Whitehall hidegháborúja még csak titkosszolgálati előjelzésekre koncentrált, mostanra azonban már a cselekvés lett a téma.
Churchill kifejezett célja a „Szovjetunió kiküszöbölése”
volt. A haditerv fedőneve az „Elképzelhetetlen Hadművelet” lett és csak 1999-ben vették le a titkosítását. A terv brit és amerikai
csapatok százezreivel számolt, akiket százezer újra felfegyverzett német katona
támogatott volna abban, hogy meglepetésszerű támadást intézzenek a háborúban kimerült keleti szövetséges ellen.
Miközben a Királyi Légierő szovjet városokat támadna Észak-Európa-i
támaszpontokról.”
(Forrás: Richard J. Aldrich, The Hidden Hand, Britain, America and Cold War Secret Intelligence (Az eldugott kéz, Anglia, Amerika és a hidegháborús titkosszolgálat), The Overlook Press, 2001, 57-58.old.)
7. Winston Churchill egy vezércikket írt Cionizmus kontra bolsevizmus címmel, amely az Illustrated Sunday Herald-ban jelent meg (1920. február 8). Ebben az írásban, amely nyomatékosította, hogy a cionizmus és a bolsevizmus „harcban áll a zsidó nép lelkéért”, felszólította a zsidókat, hogy tagadják meg a „bolsevik konspirációt” és tegyék világossá, hogy „a bolsevik mozgalom nem zsidó mozgalom”.
Ugyanakkor kifejtette:
(A bolsevizmus) a zsidók között semmi esetre sem új. Már Spartacus-Weishaupt-tól kezdve, Karl Marx-on át egészen Trockíjig (Oroszország), Kun Béláig (Magyarország), Rosa Luxemburgig (Németország), Emma Goldmanig (USA), ez a világraszóló összeesküvés a civilizáció megdöntésére és a társadalom átépítésére, a korlátozott fejlődés, a rosszindulatú irigység és a lehetetlen egyenlőség alapján, folyamatosan nő.
8. „A szövetséges nagyhatalmak együttesen és külön-külön is meg fogják bánni azt a tényt, hogy nem tudtak tenni több elhatározott és több együttes akciót a bolsevista veszély megsemmisítésére, mielőtt az túl erőssé nőtt.” (Winston Churchill, 1920. február 14.)
Bár nem voltunk nagyhatalmak, az egyikkel fegyvertársként megpróbáltuk körülbelül húsz évvel később.
9. A teheráni háborús csúcstalálkozón 1943 novemberének végén Roosevelt amerikai elnök önigazoló hangulatban közölte reményét Sztálinnal: "Isten a Szövetségesek oldalán áll." De Sztálin helyre tette: "Az enyémen az Ördög áll, aki egy jó kommunista.” (Nat Geo dokumentumfilmből)

Az Ördög uralma, vagy ahogy Reagan amerikai elnök nevezte a kommunizmust 1983-ban: a „gonosz birodalma” ellen nem nemes dolog küzdeni 1917 óta bármely adandó alkalommal?
Háborús bűnös-e az, aki Ronald Reagan amerikai elnöknél 42 évvel korábban ismeri föl azt, hogy a "gonosz birodalma" megérkezett a határra?

Ázsiai hordákkal van tele Budapest ma is.
Az nem zavarja a pohosékat?

A nemzeti szocialista és a kommunista táborokat egyaránt megjárt túlélő, Margarita Buber-Neumann szerint: Sztálin = Hitler + Ázsia

Olvasni is hátborzongató, nemhogy megélni, végicsinálni. A feltámadt Krisztus az, AKI mindenkinek megadja, ami jár, kinek-kinek tettei szerint.

Aki mindkettőt megismerte, annak joga, sőt kötelessége összehasonlítani.

Aki kb. háromszoros fölényben van, az nem védekezésre van bevetve:
A „védekező” szovjet erők 1941. június 22-én és a „támadó” német erők:

Hadosztályok: 303 ellen 135
Személyzet: 5,373,000 ellen 3,750,000
Tank és rohamlöveg: 18,680 ellen 3,350
Löveg és aknavető: 91,400 ellen 7,000
Repülőgép: 15,599 ellen 2,000

Forrás: Steven D. Mercatante: Why Germany nearly Won (Amiért Németország majdnem nyert), Praeger, 2012, 64.old.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés