A Habsburg, aki Magyarországot választotta: Frigyes főherceg portréja

2021. december 30. 12:00
Születésekor akkora birtokállomány tulajdonosa volt, amely nagyobb volt, mint néhány korabeli államocska. Mivel nem volt hajlandó letenni az esküt az új osztrák alkotmányra, végleg Magyarországot választotta: Habsburg-Tescheni Frigyes főhercegre emlékezünk.

Írta: Paár Ádám

 

Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1936. december 30-án hunyt el Habsburg-Tescheni Frigyes főherceg. Születésekor akkora birtokállomány tulajdonosa volt, amely nagyobb volt, mint néhány korabeli államocska. A saint-germaini és trianoni békeszerződések, valamint a Habsburg-dinasztia trónfosztása következtében elveszítette Magyarországon kívüli birtokai nagy részét. Mivel nem volt hajlandó letenni az esküt az új osztrák alkotmányra, családjával véglegesen Magyarországon telepedett le 1921-ben. Portrénkban Frigyes főherceget mutatjuk be.

*

A Habsburg-Tescheni család rangját két személy alapozta meg: Albert Kázmér és adoptált fia, Károly Lajos. A szász dinasztiából, a Wettin-házból származó Albert Kázmér, Mária Terézia veje, a császári sereg tábornoka felesége, Mária Krisztina főhercegnő kezével együtt elnyerte a féltoronyi, magyaróvári és béllyei uradalmat, valamint Teschen hercegségét. A hercegi párnak egyetlen lánygyermeke született, aki egyéves korában meghalt. Albert Kázmér főherceg, aki egy ideig Magyarország, majd Osztrák-Németalföld (a mai Belgium) helytartója volt,

megalapította a bécsi Albertina múzeumot és a Magyaróvári Gazdasági Akadémia elődjének számító Felsőbb Magántanintézetet. 

A gyermektelen pár örökbe fogadta Mária Krisztina bátyjának, Lipót toscanai hercegnek, a későbbi II. Lipót császárnak egyik fiát, Károly Lajost, a későbbi kiváló hadvezért. Károly Lajos tekinthető a Habsburg-Tescheni-ág valódi, vér szerinti alapítójának. Károly Lajos a szelíd, műgyűjtő Albert Kázmérral ellentétben leginkább Napóleon ellenfeleként szerzett hírnevet. Az egyetlen osztrák császári tábornok volt, aki győztes csatát vívott a félelmetes „korzikai emberevő” ellen. Több csatában megverte a napóleoni sereget, leghíresebb győztes csatáját 1809. május 21-22-én vívta Aspernnél.

Károly Lajos főherceg két fia, Albrecht és Károly Ferdinánd főherceg ugyancsak híresek lettek. Albrecht főherceg a Bach-korszak idején Magyarország helytartójaként szerzett kétes hírnevet. Mivel csak lányai születtek, Károly Ferdinánd örökölte a birtokállományt. 

A Habsburg-Tescheni család által birtokolt földállomány magába foglalta a féltoronyi, magyaróvári, béllyei uradalmakat és Teschen hercegségét. Akkora területet, amelynek szétszórt darabjai ma három ország – Ausztria, Magyarország és Csehország – területén terülnek el. Erre a birtokállományra is igaz, amit Esterházy Péter őseivel kapcsolatban írt szellemesen: ez a föld „jelentett olyan terjedelmű földeket, amelyeket még a vadludak se tudnak átrepülni egy éjszakán (…) Jelentett forgós, lobogós tornyú kastélyokat, amelyek unalmukban a tó tükrében nézegetik magukat, mert a gazdájuknak nincs ráérő ideje a látogatásukra.” (Esterházy Péter: Harmonia caelestis. Bp., 2000., Magvető Kiadó. 11.)

Egyszóval kis „mesebeli királyság” volt ez a Habsburg-Tescheni-minibirodalom,

legalábbis a cselédeknek, intézőknek, kulcsároknak, s mindenkinek, aki rajta vagy belőle élt. Hogy egy nap majd a Habsburgok soketnikumú birodalma széteshet, és három ország osztozik ezen a mesebeli kiskirályságon, hihetetlennek tűnhetett 1918 előtt. 

Moson megyében a Habsburg-Tescheni család nagy népszerűségnek örvendett. Ügyes és jó gazdái voltak a földnek, s jól megválasztották azokat a szakembereket, akikre rábízták a birtokaikat. Ahol azelőtt mocsár terpeszkedett, ott fél évszázad múlva korszerű svájci tehenészetek, cselédlakások és iskolák húzódtak. Az idősebb Albrecht főherceg kivételével egyikük sem keveredett bele a magyar szabadságharcot követő önkényuralmi időszakba. Az általuk pártfogolt Magyaróvári Gazdasági Akadémia sorra bocsátotta ki a képzett intézőket, agronómusokat, az egész ország javára.

Mindezek következtében elmondható: ha volt valaha Magyarországon olyan pontja az országnak, ahol volt esély a Habsburg-család kultuszának kialakulására, az a kicsiny Moson megye volt, Északnyugat-Magyarországon. Igaz, nem a császári és királyi koronát viselő főágnak volt erre esélye, hanem egyik mellékhajtásának.

Károly Ferdinánd fia, Frigyes főherceg az I. világháború idején a császári-királyi seregek főparancsnoka volt.

Frigyes főherceg, követve őseinek példáját, mintaértékű mezőgazdaságot folytatott a birtokain.

Monopolizálta Bécs tejpiacát. A birtokán élő cselédség körében az a mondás járta, miszerint a főhercegnek „99 majorja volt és csak azért nem száz, mert akkor hadsereget kellett volna tartania”. Ha úgy vesszük, a mondás igaz volt, hiszen a k. u. k. (császári és királyi) hadsereg főparancsnokaként valóban felügyelte egy birodalom hadseregét.

Frigyes főherceg a visszafoglalt Przemyśl erődjében, 1915. június. (via Wikipedia)

 

Frigyes főherceg 1856. június 4-én született a csehországi Gross-Seelowitz (Židlochovice) városában, Károly Ferdinánd főherceg és a Habsburgok nádori ágából származó Habsburg-Lotharingiai Erzsébet Franciska második gyermekeként. Mivel bátyja egyéves korában elhalálozott, és nagybátyjának, Albrecht főhercegnek nem volt fiúgyermeke, Frigyes volt a trónörökös. Mint az oldalág férfijai, Frigyes is a hivatásos katonai pályára lépett. 1874-ben Albrecht hivatalosan örökbe fogadta az ekkor főhadnagyi rangot viselő Frigyest. Ezzel hatalmas birtokállomány pottyant a fiatal főherceg ölébe, amely a csehországi Gross-Seelowitz-tól a magyaróvári uradalomig terjedt, de szétszórva voltak birtokok és épületek Sziléziában, Ausztriában és Magyarországon. 

A fiatal főherceg 1877-ben házasságot kötött Croÿ-Dülmeni Izabella hercegnővel,

akiről minden újság kiemelte, hogy Árpád-házi ősökkel is büszkélkedhet.

1897. július 24-én megszületett közös fiuk, Albrecht (Albert) főherceg. Frigyes a fia születése alkalmából építtette az Albertkázmér faluban (ekkoriban még Albertkázmér-puszta néven csak cselédmajor) található templomot. Volt is miért örülni, hiszen korábban a házasságból nyolc leánygyermek született. 

Frigyes gyorsan haladt a katonai ranglétrán. Az ekkor már táborszernagyi rangot viselő főherceg Ferenc József akaratából a császári és királyi hadsereg főfelügyelője lett. 1907-ben átvette a magyar honvédség osztrák ikertestvérének, a Landwehr-nek a vezetését.

Az I. világháború idején az agg császár-király kinevezte Frigyest a hadsereg főparancsnoki tisztségére. Frigyes joviális karakterével, Ferenc Józsefet idéző pofaszakállával és kövérségével alkalmas volt a „népszerű főherceg” szerepére, ellensúlyozva a „rossz zsaru” pozíciójába szorult Franz Conrad von Hötzendorf tábornokot, aki ténylegesen irányította a hadműveleteket. Frigyesnek némileg sikerült ellensúlyoznia a szenvedő katonák ellenszenvét a legfelsőbb hadvezetéssel szemben. A katonák csak „öreg Frici” néven emlegették. 1917-ben IV. Károly visszavette a főparancsnoki tisztséget Frigyestől. 

A háború után a Habsburg-Tescheni család elveszítette minden ausztriai és csehországi birtokát,

csak a magyaróvári uradalom maradt meg számukra.

A „hontalan” Habsburg-Tescheni család otthonra lelt Magyaróváron. A család tagjai tevékenyen részt vettek a város társadalmi életében. Többek között az a megtiszteltetés érte Frigyest, hogy ő vezethette a város első autóbuszát. Ellentétben fiával, a kalandor természetű aranyifjúval, Albrecht-tel, Frigyes távol tartotta magát a nagypolitikai manőverektől. Uradalmának cselédjei szerették. 80. születésnapján a főherceg megvendégelte valamennyi majorja alkalmazottját.

A Mosonvármegye című lap kiemelte, hogy „az ország egyik legnagyobb földesura, akit birtokai kezelésében és irányításában az a két nemzetgazdasági vezéreszme hatott át, hogy az ország érdeke harmóniában legyen saját érdekével s hogy a jó gazdálkodás segítségével minél több embernek tudjon minél nagyobb darab kenyeret”. Dicsérték, mint „érző szívű, egyenes gondolkodású embert”, aki „elesett, gyámolításra szorult embertársai felé hajlott legnagyobb szeretettel és soha nem késlekedő bőkezűséggel”. 

Az idős főherceg gyakran üldögélt az óvári Magyar utca végén található padon. 2006 óta egy szobor, Paulikovics István alkotása emlékeztet rá: az emlékmű egy padon ülve ábrázolja a főherceget, ugyanazon a helyen, ahol egykor üldögélt. Frigyes 1936-ban halt meg. 1937. január 4-iki temetésén többek között XIII. Alfonz volt spanyol király, Horthy Miklós és II. Vilmos császár fia, Oszkár herceg kísérték el utolsó útjára. A főherceg a magyaróvári plébániatemplom kriptájában nyugszik. Emléke azóta is él Mosonmagyaróváron és az egykori magyaróvári uradalom falvaiban.

Összesen 54 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Van szabály és van kivétel.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés