Milyen a világ magyar szemszögből 2021-ben?

2021. április 7. 10:40
Mely országok tartoznak a magyar érdekek belső körébe? Hol készülhetünk komolyabb konfliktusokra 2030-ig, mik a legfontosabb biztonsági kihívások Európában? Ezekről szól az MCC Geopolitikai Műhelyének új kötete. Recenzió.

A világ 2021-ben – Külpolitika, biztonságpolitika, gazdaság és potenciális konfliktusok magyar perspektívából címmel jelentetett megátfogó geopolitikai elemző kötetet” a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Geopolitikai Műhelye. A tavaly alakult műhelynek ez az első próbálkozása a műfajban; a szerkesztési munkákat Dr. Demkó Attila műhelyvezető végezte, aki régóta rendszeresen publikál a Mandiner (és korábban annak elődlapjainak) hasábjain is. A kötet széles szerzőgárdával büszkélkedhet, de a legtöbb közreműködő valamilyen módon azért kötődik az MCC-hez – több résztpéldául az intézmény hallgatói írtak.

A műhely, amelynek saját felfogása szerint az a célja, hogy „hozzájáruljon a magyar stratégiai gondolkodás fejlődéséhez”, alapvetően az idei évben várható elemzéseket vizsgáló elemzésként, előrejelzésként tekint a márciusban megjelent kötetre – áll az előszóban.

Cél a nemzetközi partnereink alaposabb megismertetése, de a viták provokálása is,

mert „csak ez vezethet a realitásokkal való szembenézéshez”. Kérdés persze, hogy egy, a tárgyév márciusában megjelent munka mennyiben képes betölteni a számára kijelölt előrejelző funkciót, de az is igaz, hogy a koronavírus-válság által gúzsba kötött világban nem is történt túl sok minden az év eddigi részében.

A kiadvány nyolc fejezetből áll, ezeken belül egységes szerkezetű alfejezetek foglalkoznak az egyes országokkal, szervezetekkel és folyamatokkal. A bevezető fejezetet követően a szupranacionális szervezetek és együttműködések – a NATO, az Európai Unió és a visegrádi négyek – 2021-es helyzetével, kilátásaival foglalkozik A világ 2021-ben. A szerzők meglátása szerint mind a NATO, mind az EU képtelen a megváltozott geopolitikai viszonyokhoz való gyors alkalmazkodásra, utóbbit pedig a koronavírus, a brexit és az „ideológiai politizálás” is bénítják. Itt a kormány EU-val kapcsolatos nézeteihez hasonlóan a „föderalisták” térnyeréséről is szó esik, a fejezetet jegyző Demkó ugyanakkor optimista, szerinte van remény arra, hogy „Ursula von der Leyen racionálisabban, a tényeket és nem a vágyakat figyelembe véve irányítja a Bizottságot”.

A kötet harmadik és negyedik fejezete a magyar érdekek „belső” és „külső köreit” veszi górcső alá, az ötödik a „fontos egyéb” államokkal foglalkozik. A differenciálás szempontjai szokatlanok: Demkóék keretrendszerében

az az ország tartozik a magyar érdekek „belső” köreibe, ami egyrészt határos hazánkkal, másrészt rendelkezik valamekkora magyar kisebbséggel.

A szomszédok – a határon túlra szakadt magyarság jelenléte mellett – azért kerülnek ilyen kiemelkedően fontos helyre, mert „Magyarország nem rendelkezik közvetlen tengeri kijárattal. Azaz minden kereskedelme, kapcsolatrendszere a hét szomszédos államon keresztül bonyolódik”, ráadásul arra is van esély, hogy Budapest befolyásolni tudja ezeknek az országoknak a politikai életét.

A világ 2021-ben ennek megfelelően „belső körösként” kezeli a nagyjából hatezer fős magyar lakossággal rendelkező Szlovéniát, míg hazánk legfontosabb kereskedelmi partnerét, a nagyjából kétszázezres – igaz, kivándorolt – magyar lakosságú Németországot a „külső körbe” szorítja azzal az indoklással, hogy Budapest nem sok befolyással bír Berlin gazdasági döntéseire.

A „külső körben” Németország mellett az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Törökország és Moldova kapott még helyet 

– ez utóbbi a recenzens szerint kakukktojásként. Érezhető, hogy ezeknek az országoknak az esetében már a határosság–magyarság-feltételrendszeren kívüli szempontok (például gazdasági, haderőfejlesztési, energiaügyi, vagy éppen migrációs megfontolások) is latba esnek. Éppen emiatt furcsa, hogy a Magyarországra és az Európai Unióra nehezedő migrációs nyomás, illetve a konfliktuspotenciál miatt mindenképpen kurrens nyugat-balkáni országok közül egy sem fért bele ebbe a körbe, noha hazánknak gyakran artikulált geopolitikai érdeke a balkáni stabilitás, illetve a szóban forgó államok euroatlanti integrációja. Moldova – egyébként Demkó Attila kedvelt kutatási témája – szerepeltetése ebből a szempontból még szokatlanabb, hiszen ahogy szerzők is elismerik, hogy a kis kelet-európai országban a magyar politika befolyása minimális, a moldovai fejlemények pedig csak akkor lehetnek komolyabb hatással a magyar geopolitikai érdekekre, ha Kisinyov és Bukarest között létrejönne a román és a moldáv nacionalisták körében régóta dédelgetett frigy.

Az ötödik fejezetben tárgyalt „fontos egyéb” államok között régiónkból Lengyelország és Csehország köszön vissza, de helyet kap mások mellett Franciaország, az Egyesült Királyság, Japán, India, Izrael, és a nyugat-balkáni államok közül egyedüliként Bosznia-Hercegovina is. Azért kerültek ebbe a csoportba, mert „politikájuk, döntéseik hatása potenciálisan nem olyan jelentős Magyarországra”, de attól még fontosak hazánk szempontjából. Érdekes, hogy a „belső kör” esetében jóval kisebb hangsúlyt kap, hogy közvetlen szomszédaink bizony komoly hatással lehetnek hazánk politikai életére, mintha ezeknek az országoknak az esetében ez kisebb súllyal esne latba – igaz, a rangsorolás módszertanát tárgyaló fejezet híján egyébként sem könnyű eldönteni, hogy melyik tényező mennyire fontos A világ 2021-ben szerzői és szerkesztője számára, és ezen a recenzens megítélése szerint keveset segít az előszó vonatkozó része: „Azok az országokat, melyekről szó lesz, négy csoportba osztottuk – nem feltétlenül fontossági sorrendben. Mégis elmondható, hogy az első két csoport fontosabb a többinél”.

A kiadvány utolsó három fejezete a honi geopolitikai érdekek számára kevésbé, a világ biztonsági kérdései szempontjából viszont annál fontosabb államokkal és folyamatokkal foglalkozik. A globális Déllel foglalkozó hatodik fejezetben a slágertémának számító közel-keleti országokon – Szíria, Irak, Líbia – kívül

örvendetes módon két népes, de instabil afrikai állam, Nigéria és Etiópia is helyet kapott.

A világ 2021-ben külön alfejezetet szentel a 2020-ban igen turbulenssé vált belarusz helyzetnek és az örmény-azeri konfliktusnak is.

A kötetet Demkó Attila és Horváth Csaba Barnabás prognózisa zárja, amely a 2030-ig tartó időszak várható trendjeivel és legvalószínűbb gazdasági-geopolitikai forgatókönyveivel foglalkozik. A szerzőpáros rendkívül nehéz következő tíz évre hívja fel a figyelmet, amiben akár a mostani koronavírus-járványhoz hasonló nagy befolyású, de alacsony valószínűségű (HILP) események is alakíthatják a Föld életét.

Következtetéseik szerint nagyon valószínű, hogy az Egyesült Államok tovább veszít majd jelentőségéből Kínával szemben, de ez várhatóan még nem fog kihatni az ország hagyományos hatalmi potenciáljára. Afrika esetében a demográfiai robbanás okoz majd további kihívásokat, de vízhiány, az etnikai feszültségek és az államok instabilitása is komoly konfliktuspotenciállal bírnak. Oroszország és Kína kapcsolatát akár a nagy egymásra találás is jellemezheti ebben az időszakban: Moszkva erősségei kiegészíthetik Pekingéit, de a kapcsolat aszimmetrikus mivolta mindenképpen utóbbinak kedvez. Nem szabad elhanyagolni Oroszország belső feszültségeit sem:

ha gyengülne a központi hatalom az országban, az jó eséllyel vezethet Oroszország szklerózisához,

ami még komolyabb biztonsági kihívás elé állíthatja Európát és benne hazánkat.

A megosztott öreg kontinens nem is biztos, hogy kezelni tudna egy ilyen válságot, mert belső konfliktusai – amik között Demkó különösen fontos helyen említi az EU föderalizálására irányuló törekvéseket – így is nagyon meggyengítik. Európa vezető hatalma a továbbiakban is Németország maradhat, mivel Franciaország belső megosztottságai Párizst az ország egységéért folytatott küzdelemre kárhoztatják, a dél-európai nagyoknak pedig szintén megvannak a maguk problémái. Valószínűsíthető viszont Lengyelország további erősödése, ami a magyar érdekek szempontjából sem elhanyagolható fejlemény. A legfontosabb európai kihívások Demkó értelmezésében az ukrán helyzethez és a román-moldáv egyesüléshez kötődnek – mindkét folyamat alakulása közvetlenül befolyásolja a magyar érdekeket is.

A világ 2021-ben a szó szoros értelmében véve nem az érdeklődő nagyközönségnek szánt munka, mert olyan ismeretek meglétére alapoz, amikkel a laikus olvasó nem feltétlenül rendelkezik; ugyanakkor egy befogadhatóbb nyelvezet, minuciózusabb szerkesztés és sokkal több grafikon, térkép, táblázat jobban megragadhatta volna a kívülállók figyelmét. A kötet viszont – a szakirodalmi hivatkozások, egységes hivatkozási rendszer hiányában – nem is szikár tudományos mű. A világ 2021-ben összességében érdekes hibrid: figyelemreméltó és kétségkívül hasznos munka, ami a következő kiadásokban találhatja meg a kiforrott formátumát.

 

Dr. Demkó Attila (szerk.): A világ 2021-ben. Külpolitika, gazdaság és potenciális konfliktusok magyar perspektívából. Budapest, Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhely, 2021 (226 oldal)

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Milyen?
lassacskán tényleg beigazolódik a mondás:
"Extra Hungariam non est vita"
Magyarországon kívül nincs élet, ha mégis van élet, az nem olyan.
Csak Magyarországot V4-gyel, Oroszországgal kell helyettesíteni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés