„Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok”: 80 éve lett öngyilkos Teleki Pál

2021. április 3. 8:30

Írta: Sal Endre
„A gazemberek oldalára álltunk...” Napra pontosan 80 esztendeje, 1941. április 3-án, hajnalban ölte meg magát a pisztolyával gróf Teleki Pál, Magyarország miniszterelnöke.

Teleki Pál halálhíre aznap, már kora délelőtt terjedt a fővárosban. A korabeli lapok szerint 9 óra 15 perckor a Magyar Távirati Iroda a következő, szűkszavú közleményt adta ki: „Széki Teleki Pál gróf, magyar királyi titkos tanácsos, magyar királyi miniszterelnök, ma éjjel tragikus hirtelenséggel elhunyt”. A hírt percekkel később bemondta a Magyar Rádió is, majd ettől kezdve gyászzenét közvetített.

Az újságok természetesen megpróbáltak mindent megtudni a halál körülményeiről, és a miniszterelnök utolsó napját is feltérképezték. Ezek szerint Teleki Pál még szerda reggel elvégezte a szokásos napi sétáját, később a minisztertársaival tárgyalt, majd a képviselőházba ment. Innen kiautózott a János-szanatóriumba, ahol minden nap meglátogatta a nagybeteg feleségét. A délutáni órákban fontos tárgyalások foglalták le, majd a Bazilikába autózott, ahol lelkigyakorlaton vett részt. A templomban igen hosszú ideig maradt és elmélyülten imádkozott. Este fél kilenckor ismét politikai megbeszélést tartott Bárdossy László külügyminiszterrel, mintegy fél órán át beszélgettek. A külügyminisztériumból még egyszer kiment a felesége betegágyához, majd megérkezett a Sándor-palotába.

Teleki Pál egy 1940-ben készült felvételen (Fotó: Fortepan/Vass Károly)

 

Késő este volt már, amikor nyugodni tért, s azt az utasítást adta inasának, hogy reggel, háromnegyed hétkor keltsék fel. Mint mondta, csütörtökön délelőtt a cserkésztisztek lelkigyakorlatán akar részt venni. Ezért az inas ki is készítette a miniszterelnök cserkésztiszti egyenruháját. Aztán reggel az inas belépett a szobába,

„felnyitotta a zsalugátert, s a világosságnál, a kora reggeli napsütés aranyfényében viaszsárga arccal, holtan találta ágyában a miniszterelnököt.”

Az öngyilkosság megdöbbentette a közvéleményt, ám akik netán gyilkosságot emlegettek volna, azokat is hamar lehűtötte az orvosszakértők véleménye, amelyet részletesen ismertettek a másnapi lapok. Dr. Bakay Lajos egyetemi tanár és dr. Levitzky Károly rendőrfőorvos vizsgálta meg az elhunyt miniszterelnököt, majd az alábbi közleményt adták ki. „A holttestet megvizsgálván, kitűnt, hogy jobb oldalt, a nyakon, a jobb kéz mutatóujjával érintkezésben egy nagy típusú, Browing-revolver fekszik. Az ágy párnája tele van véralvadékkal, amely kétoldalt lecsurgott. Jobb oldalt a halántéktájékon, a hajas fejbőr szélén találtuk a behatolási nyílást, amelyet megpörkölt és összecsapzódott haj körít. A nyíláson át roncsolt agyvelőrészek ürültek ki. A kimenési nyílás a bal halántékfalcsonti tájékon látható, körülbelül kétpengősnyire tátongó, szintén véralvadékkal és agyrészekkel telt. A fej tájékának megfelelőleg, a falon fillérnyi nyílás látható, amelynek környéke a falon tapadó agyroncsokkal borított. A holtest vizsgálata azt mutatta, hogy a halála korai hajnali órákban következhetett be. Az öngyilkosság ténye minden kétséget kizárólag megállapítást nyert.”

A miniszterelnök haláláról természetesen Horthy Miklós kormányzót is értesítették, aki a helyszínre sietett. Délután negyed öt táján a Szent János-szanatóriumból betegszállító gépkocsin a miniszterelnökségre vitték gróf Teleki Pál özvegyét is. Mintegy fél órát töltött férje halálos ágyánál, majd visszatért a szanatóriumba. A miniszterelnök holttestét öt órakor koporsóba helyezték, fekete, zsinóros, magyar ruhába öltöztették és kezébe édesanyjának ezüst keresztjét tették. Háromnegyed hatkor a BN 444 rendszámú halottszállító gépkocsi vitte el a miniszterelnök érckoporsóját.

A másnapi lapok természetesen az öngyilkosság okát kutatták. A 8 Órai Újság például a következőket írta: „Egy régóta húzódó lelki depresszió kirobbanása okozta ezt a magyar történelemben is szinte példa nélküli tragédiát.” A Magyarság című újság magánéleti gondokat emlegetett:

„Az utóbbi napokban csak fokozta a lelki depressziót a miniszterelnök feleségének súlyos betegsége, mely komolyra fordult”.

Kétségtelen, Teleki Pált nagyon megviselte, hogy a felesége – akivel 33 éven át voltak házasok – súlyosan megbetegedett, s azt is tudni lehet, évtizedek óta vesebaj gyötörte a miniszterelnököt.

A 8 Órai Újság beszámolója Teleki Pál temetéséről. Fotó: Arcanum/8 Órai Újság

 

Teleki Pál régóta húzódó, depresszióba hajló lelki tusájára utalt az a levél is, amelyet Incze Péter, miniszteri tanácsos, Teleki Pál elsőszámú bizalmasa, személyi titkár hozott nyilvánosságra a tragédia után. A halála után felbontandó búcsúlevelet 1929. január 8-án írta Teleki.

A levélben szerepelt, hogy a temetése ne csak a legegyszerűbben, hanem titokban, reggel 7-kor történjék, „azon a papon kívül csak Te vegyél részt” – írta Teleki. „A Távirati Iroda útján közzéteendő, hogy koszorút senki ne küldjön és a temetésre senki ne jöjjön el. A cserkészek és egyetemi ifjak röviden értesítendők, hogy maradjanak otthon. Az egyetem értesítendő, hogy nem onnan temetnek. A professzorok maradjanak otthon. Vigyenek ki előbb a halottasházba, hogy itthon ne zavarjak. Gyászjelentés nem nyomtatandó. Síromra sem most, sem később emléket ne tegyenek. A szokványos temetési gondoskodáson kívül másról ne gondoskodjanak. Barátságodat még egyszer szívből köszönöm. gróf Teleki Pál.”

Csak utóbb derült ki, hogy

a miniszterelnök április 3-án is több búcsúlevelet írt,

ám ezek akkoriban nem kerültek nyilvánosságra. A Horthy Miklósnak írt búcsúlevele is csak az ötvenes években. Ebben Teleki egyértelműen fogalmazott az öngyilkosság indokával kapcsolatban: „Főméltóságú Úr!  Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok. Teleki Pál” Teleki a jugoszlávokkal hónapokkal korábban kötött örökbarátsági szerződés megszegésére utalt a búcsúlevelében, s arra, hogy Magyarország átengedte a Jugoszláviát lerohanó német csapatokat.

2019-ben nagy szenzációt keltett, hogy Teleki Incze Péternek címzett búcsúlevele is előkerült az egykori személyi titkár hagyatékából. Ebben az embergyűlöletét jelölte meg az öngyilkosság okaként.

Összesen 464 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

azon keves vezetok egyike akinek volt lelkiismerete

Minek hülyéket beszélni?
Az ausztráliai közszolgálati rádióban foglalkoztunk egy alkalommal Teleki Pállal. Az adás után felhívott egy hallgatónk, a Perth-ben élő Pál Jenő villanyszerelő, aki 1941-ben inas volt, és elmondta a következőket (betühíven):

„Kaptunk egy alkalommal ordrét (rendelést) tőle, mert mi voltunk a házi villanyszerelője, és többször jártam már nála. Kérte, hogy szereljünk be az irodájába és a hálószobájába vészcsengőt, annak ellenére, hogy már volt csengője a hálószobában és az irodában le a portáshoz. De ez egy vészcsengő, ami azt jelenti, hogy erősebb csengő.
A vezetékeléssel már megvoltunk, én szereltem Teleki Pál íróasztala alá a gombot, hogy a térdével is meg tudja nyomni. Kifejezetten azt kérte, hogy oda tegyem. A munkát nem tudtuk teljesen befejezni, mert nem volt nálunk a battery (akkumulátor) és a csengő.
Ez volt előtte való nap. Másnap reggel körülbelül 7 óra után megjelentünk hármasban (egy segéd és két inas), hogy befejezzük a munkát. Amikor csengettünk a portáshoz, kétségbeesetten kinyitja és mondja ijedten, hogy mi történt az éjszaka folyamán.
Úgy este 8 óra tájban jött két német, de nem emlékszem rá hogy mit mondott: civilben vagy egyenruhában. Azt is mondta, hogy Gestaposok voltak, tárgyalni akartak Teleki Pál gróffal, ezért beengedte őket. Éjfél után, amikor kiengedte őket, fölment az irodába, és ott találta Teleki Pál grófot holtan.
Ez az egész, amit én abban az időben tudtam, mert nem olvastam újságot, nem is érdekelt nagyon a politika, de akkoriban ez nagyon megütött engem és nem tudtam soha elfelejteni.”

Miután így megismertem hallgatónk történetét egy telefon-interjút is felvettem vele a témában. Leadtuk természetesen Ausztráliában, de leadtuk Magyarországon is a Kossuth-rádió Vasárnapi Újság című műsorában.

Nem zárom ki az öngyilkosságot, de kétségesnek tatom.

1. Az előkerült ,,Búcsúlevélnek,, tartott dokumentum nem egyértelmű, hogy búcsiplevél. Lehet az is, hogy a tisztségéről lemondó levél melléklete. Nekem a dátumozás is kétséges. Nem zárható ki, hogy korábban íródott.

2. Miért 1950 évben került elő, miért nem közvetlen a halála után?

3. Teleki Pál vallásos volt és a megelőző napi tevékenysége sem utal arra, hogy zavarodott elmeállapotban lett volna.

4. Nagyon szerette az édesanyját, feleségét így számomra elképzelhetetlen, hogy tőlük ne búcsúzott volna el.

5. A temetéséről való rendelkezés sem egyértelműen utal az öngyilkosságra. Az sem zárható ki, hogy azt gondolta meg fogják gyilkolni. A pszichés betegsége erre is akár bizonyíték is lehet.

6. Számomra egyértelmű csak az lenne, ha a búcsúlevél tartalmazná, hogy véget vet az életének, mert a ránehezedő erkölcsi terhet nem tudja elviselni.

A link nem működik.
Én is adok egy linket. Az ebben írtakon is érdemes elgondolkozni.
https://horthykorszak.blog.hu/..

A villanyszerelő inasról még annyit, hogy 1956-ban disszidált és került Ausztráliába, ahol egész életében villanyszereléssel foglalkozott.

1941 áprilisában már, jó okkal, az Anti-Komintern Paktum tagjai voltunk. Tehát az "oldalra állás" már nem is merült fel.

Nem tudom milyen rossz oldalra állásról beszélt Teleki, amikor a jugoszlávok egymást nyírása kétszer is bekövetkezett, míg Jugoszlávia végleg a történelem szemétdombjára került.
A másik szemétdomb várományos, a Szovjetunió pedig már mintegy 26 millió idő előtt, erőszakosan elpusztított áldozatnál tartott 1941 közepére. (R: J. Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917, Transaction Publisher, 1990.)

A bécsi döntésekről megemlékezhetnénk, a második: 1940. augusztus 30.

A szovjet kommunisták halálteljesítménye a következő korszakok végére, göngyölve:

A polgárháború idején 1922 végére: 3,284,000
A NEP korszak 1928 végére: 5,484,000
A kolhozosítás, éhhalál 1935 végére: 16,924,000
A Nagy Terrorral 1938 végére: 21,269,000
A sztálini foglalással 1941 közepéig: 26,373,000
A világháborúval, 1945 közepéig: 39,426,000
A háború után 1953 végéig: 55,039,000
A poszt-sztálinista kor 1987 végéig: 61,911,000

Forrás: R. J. Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.

Innen látszik, hogy például Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.
Mikor is hoztunk be ekkora gyilkolási előnyt? Ha a válaszod rossz, ott egy jó erős kötél.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés