A körúton belüli és azon kívüli Magyarországról

2021. február 18. 12:21
A vidékiek máig a legkézzelfoghatóbb valóságban és a józan ész erőterében léteznek. Ezt nem értik meg a valóságtól elszakadt, nagyvárosi elefántcsonttornyokban élő ideológusok.

Évekkel ezelőtt történt. A sarki pubban nagyjából az ötödik sörünket ittuk egy lánnyal, már majdnem mindent tudtunk egymásról: filozófia és pszichológia sűrűsödött a levegőben, költők, írók nevei bukkantak föl percenként, már az összeköltözést fontolgattuk. Csaknem a végső fázisba értünk, csillogtak a szemeink, amikor előkerült a „Fidesz” kifejezés – és összeomlott a világ. Kiderült, hogy érveim vannak a jobboldali politika mellett (valódi érvek állításokkal, mérlegeléssel és statisztikákkal), ami padlóra küldte azt a lányt. Hiszen átvertem őt: azt hazudtam, hogy jó fej vagyok. Hosszan gondolkodott, hogy lehetséges az egész. Mivel ötvenszer annyit olvastam, mint ő, beleeértve az irodalom legszélsőségesebb csapongásait, nehéz lett volna a műveltség hiányára hivatkozni.

Végül odébbtolta a söröspoharakat, ujjait az öklömre fűzte, a szemembe nézett és azt mondta: „Te nem érted, amit olvasol. Ez valami vidéki dolog.”

A jelentéktelennek tűnő, de annál jelentékenyebb történetet elraktároztam, és mindig beugrott, amikor újabb és újabb variációk születtek a magyar politikai valóság megfejtésére azok részéről, akik nyilvánvalóan értik, amit olvasnak. Azoktól, akik minden értenek. Ahogy (munkámból következően) nap mint nap jön szembe velem Vásárhelyi Mária monomániás, hisztérikus számonkérése, Bauer Tamás álneutrális okoskodása és Gábor György artikulálatlan kurvapecérezése, lassan megértettem:

ez ugyanaz a hang. Az elképedés azon, hogy valaki mást gondol a világról.

A totális intolerancia, amelyik képtelen tükörbe nézni.

A magyar vidék túlnyomó többsége újra meg újra a jobboldalra szavaz, millió okból. Amikor rátámadnak a Fidesz-szavazókra (mert minden nap minden percében rátámadnak), amikor diktatúráról, „politikailag kevésbé iskolázott emberekről”, krokodilagyról és rajtad imbolygó bohócsipkáról értekeznek, akkor ugyanarról van szó, ami meggátolta a hatodik sört a sarokpubban: „Te nem érted, amit olvasol. Ez valami vidéki dolog.” Vagyis: „jusson el az agyadig paraszt. Téged átkúrnak a palánkon, minden idők leggonoszabb emberével szövetkezel a hatalomért, ne a szemednek higgy, ha jót akarsz magadnak. Hanem nekünk.”

Csakhogy a dolog ellenkezőleg van: egyre inkább úgy tűnik, hogy

a vidéki szavazók konok jobboldaliságában a vélemény szövetséget kötött a valósággal.

Először is spirituális (és például mezőgazdasági) értelemben a vidék vállain nyugszik az ország. Ahogy a tradicionalitás a pszichés valóságot jelentő szimbólumok erejét őrzi a szépirodalomban és valódi művészetté teszi azt, úgy viszonyul a vidék a józan észhez: elraktározza és megőrzi a maradékát. A termőfölddel napi kapcsolatban élő, ebben a relációban felnőtt vidékiek nagyon úgy tűnik, hogy kiszűrik a szennyezett tartalmat.

A „szűrő” mögött ezer év áll, ha nemzeti szinten közelítünk; tízezer, ha történelmi léptékben, a földművelés kezdeteitől számolunk. Az alapok végtelenül egyszerűek: ha a magyar paraszt (vagy bárki, akinek a történelem során termőföldel volt dolga) rossz döntéseket hozott, akkor nem termett búza és nem volt mit enni.

A vidékiek máig a legkézzelfoghatóbb valóság erőterében léteznek,

a munkában hisznek és ebből az alapszituból származnak a gondolataik is. „Krokodilagyuk” kiveti a mesterséges szutykot: az anyagi, hétköznapi élet közelségéből fakadó józan haszon élteti őket, aminek a spirituális háttere és következménye is felmérhetetlenül hasznos és fontos, de ebbe nincs időnk most belemenni (Javasoljuk Szabó Lőrinc Materializmus című versét, amiből a legmagasabb szinten érthető meg, hogy kapaszkodik össze anyag és szellem).

A fenti alaphelyzet hozza, hogy a vidékiek megérzik, amikor valaki hülyeséget beszél, megjegyzik a nekik címzett gyűlölködést, és az életben nem szavaznak többé arra a politikai spektrumra, amelyik lehülyézte őket. Nem, nem azért mert fasiszták, vagy rasszisták (pedig igény, az volna rá); hanem azért, mert

a vidékieknek ugyanaz az a józan ész diktál,

amelyik túllendítette az országot a tatárjáráson, a török uralmon, a szovjeteken.

A valóság szorítása meggátolta a nagyvárosokon kívül élők őseit a terméketlen elméletek és a szavakat szaporító idiotizmusok terhétől: maradt a munka, a túlélésbe vetett hit. A mai vidékiek ennek a megingathatatlan szellemi alapállásnak az örökösei. A mai vidékiek, illetve a hatvan felettiek is internetet olvasnak, egymástól eltérő meggyőződést valló portálok híreit vetik össze, vitatják meg, a Hírt TV-t és az Atv-t is követik, gyerekeik a Föld minden sarkából hozzák az infókat.

Tökéletesen képben vannak és árnyaltan látják a világot.

Sokkal árnyaltabban, mint egy Vásárhelyi Mária, egy Bauer Tamás vagy egy Gábor György. Ezért képesek felelős döntést hozni.

A „semmiből”, összeköttetések nélkül, hendikeppel induló, vidékről származó értelmiségiek pedig magukkal viszik évezredes hátterű, mindent jelentő identitásukat, sallangmentes, kötődés- és szeretetalapú patriotizmusukat. Példát mutatnak arra, hogy máshogy is lehet: nem csupán beleszületni egy sokáig kivételezett, ellenben egyre frusztráltabb és beszűkülő tudatú kasztba; hanem sok tanulással, nyelveket elsajátítva, értékeket őrizve és azokat megújítva, friss szemmel és nyitott elmével belépve a világ ajtaján.

Ide kívánkozik a tündöklő tehetségű kortárs orosz író, Zahar Prilepin megdöbbentő hasonlata: Oroszország története nagyjából tizenöt generáció (egymást váltó korcsoportok szerint), így tizenöt öregember egyetlen szobába leültetve megjeleníti az ország történetét. A bölcsességet, a tapasztalatot, a kultúrát, mindent. Tizenöt öregember egyetlen szobában. Meggyőződésem, hogy a baloldal gyűlöletvezéreinek Magyarország tizenöt öregemberével van bajuk: hogy ez a mélyebb tudás nem őket kiáltotta ki győztesként. Egészen pontosan: a tizenöt öregember figyelembe sem veszi őket.

„Te nem érted, amit olvasol.” A baloldal terhe, hogy görcsös gyűlölködők adják a ritmust, százezreket tartanak befolyásuk alatt: például egy lányt a pubból.

A falusiak, a vidékiek senki mellett és senki ellen nincsenek,

az pedig az évtized tévedése, hogy számukra Orbán Viktorról és a Fideszről szól a történet.

A vidék saját maga mellett, a saját értékei és érdekei mellett hoz döntést. Szerencsére komoly átfedés látszik a vidéki „jobbosok” és „balosok” között: az értékek közösek, sokszor meg sem lehet különböztetni őket, és ez így van jól. E sorok írója is „krokodilagyú”, történetesen rábaközi vidéki, vígan jár-kel a „jobboldali” és „baloldali” értékek között, miközben semmilyen ellentmondást nem érez, mert nincs is. Ugyanabban hiszünk, csak nem tudunk róla. Ideje is lenne fölfedezni egymást.

Fotó: MTI

Összesen 226 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Neked a HVG a lakajmediad.
Annyira hasonlít ez ahhoz, amit az USA ballib közvélemény kutatói csináltak......

Ez nagyon jó írás. Megfogott egy nagyon lényeges szálat. "Az elképedés azon, hogy valaki mást gondol a világról." Mi csak azon képedünk el időnként, amit gondolnak, de természetes számunkra, hogy sokféleképpen gondolkozunk. Bennünket nagyon zavart, amikor nyilvánosan csak egyféleképpen lehetett gondolkozni és ha valaki ezzel szembeszegült, mindenféle hátrányok érték, a munkától, vagyontól való megfosztástól a börtönön, körömletépésen át egészen az akasztásig. Én még emlékszem, amikor ez a 'nagy demokrata' fiú, ez a 'gyurcsányi' ott ült velem, velünk szemben (párt-és kisztársai körében) és megpróbált bennünket leleplezni, hogy mást gondolunk a fegyverkezésről, mint, amit szabad és kell. (Netán nem azt gondoljuk, hogy az imperialisták miatt van a fegyverkezési verseny, esetleg azt merjük gondolni, hogy a csodálatos Szovjetunió Magyarországon is tart atomfegyvereket. És a többi.) Számomra sajnos nem volt ez annyira régen. Most meg azt hallom, hogy kedves feleségével, az egyik legundorítóbb, leggerinctelenebb kommunista helytartó unokájával együtt azt hirdetik, hogy legyen Európai Egyesült Államok.

Egyetlen szépséghiba az, hogy ez a 'gyurcsányi' is vidéki. Sajnos a vidékieknek is legfeljebb a vékony többsége őrzi még a tradíciókat és a józanságot. És a hagyományos városi polgárok leszármazottai is - szerencsére.

De vannak még más lényeges szálak is, amelyek különbséget jelentenek köztünk. Például az, hogy ők egyfolytában meg akarják váltani az egész világot. Mi csak jobbá tenni szeretnénk, leginkább ott, ahol otthon vagyunk benne. A többi részét azok felelősségére bíznánk, akik oda születtek. A megváltás pedig egy kétezer éves tradíció szerint már alighanem megtörtént, nem szerencsés minden generáció morális forradalmáraival újra eljátszatni, hogy Jézust szólva Barrabást kiáltsanak.

Mi nem vagyunk billegő állam. Ez egy jobboldali ország.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés