Külföldön jön rá az ember, mit jelent a magyarsága – megújult a Magyar Krónika

2020. október 9. 19:20
Hol vannak a világítótornyaink? – ezzel a címmel rendezték meg 2020 október 8-án este a megújult Magyar Krónika lapbemutatóját a szintén nemrégiben nyílt Három Szerb Kávéház udvarában. 

A megújult magazin szándéka szerint a Kárpát-medencei világítótornyokat sorakoztatja fel, értve ezalatt azokat az emebreket, akikről nem szólnak nap mint nap a hírek, nem akarnak menők lenni, csak teszik a dolgukat. Ahogy Muray Gábor, a lap főszerkesztője fogalmazott: „a közösségi nárcizmus webkorában izgalmas felismerni az igazi hősöket, példaképeket és országépítőket.“ 

Ki kicsoda?

Fáy Dániel, építész és felesége, Fáy Judit, a Fáy-Inn családi vállalkozás tulajdonosai. Dániel elmondta, tizennyolc éve hagyták maguk mögött Budapestet, s költöztek Terénybe. A cél az volt, hogy a gyermekeik, akik száma a költözés óta ötről hatra nőtt, élhető környezetben nőjenek fel. Már a leköltözés évében polgármesterré választották Dánielt, aki népi építészként a régi parasztházak felújítását tűzte ki célul, ahol mint fogalmazott: „fontos az épület, de még fontosabb, hogy programokkal töltsük meg.”

Felesége, Judit szintén mérnök végzettséggel rendelkezik, de a hat gyermekük nevelése mellett, erre vajmi kevés ideje jutott. Így mikor kiröppentek a gyerekek, átképezte magát, és ma már turizmussal foglalkozik. Vendégházat, kávézót és csipkemúzeumot is vezet Terényben. 

A MagosVölgy Ökológiai Gazdaság vezetője, Dezsény Zoltán, nem sokat lacafacázott, beavatta a közönséget a zöldségközösség üzleti modelljébe: a tagok havi fix befizetésért cserébe folyamatosan friss, bio zöldséget tudhatnak az asztalukon. Az egyébként agrármérnök Zoltán, feleségével szintén Budapestről költözött Terénybe a „nagycsaládok Terénybe” program keretein belül, s mint elmondta „nem is tervezünk menni sehová a következő ötven évben, hiszen rengeteg a munka.”

Az asztalnál sorban a negyedik vendég Makláry Kálmán, galériatulajdonos, műkereskedő, aki huszonnégy év külföldi lét után tért vissza Budapestre tizenkét évvel ezelőtt, ahol képgalériát nyitott. Elfeledett magyar művészek felkutatásával és népszerűsítésével foglalkozik.

Végül, de nem utolsó sorban Szalai Ferenc, a Mátrai Bivalyrezervátum gazdája, aki miután elmesélte, hogyan került ő a bivalyok közelébe, gyorsan tisztázta: a magyar házi bivaly a legősibb, legtisztább genetikával bíró állat, az avarok jövetele óta velünk van, és még véletlenül sem összekeverendő a szarvasmarhával!

Újratervezés

Pap Lázár, a kerekasztalbeszélgetés moderátora, a rövid bemutatkozó kör után az újratervezés gondolatát feszegette. Hiszen, ahogy a Magyar Krónika esetében, úgy a meghívott vendégek életét is áthatja az újratervezés gondolata. 

Fáy Dániel úgy látja, hogy 1971-től kezdődően a települések elkezdetek funkció nélkülivé válni. Ennek egy pozitív hozadéka, hogy a parasztházak viszont megmaradtak. Terényben a teljes parasztház állomány kétszáznegyven épület volt, ebből százötöt sikerült önkormányzati védelem alá helyezni. Nem anyagi támogatással, hanem például a tervezésben való részvétellel nyújtott segítséget a Fáy család. „A házak megmentése nem abban merül ki, hogy felújítjuk őket. Új funkciót kell találni az épületek számára, hiszen már nem úgy élnek az emberek, mint nyolcvan-száz éve. – fejti ki véleményét Fáy Dániel. – Minden embernek van valamilyen bogara, ami fontos neki. Megkérdeztem őket, hogy mi az álmotok a házzal kapcsolatban.

Így érkezett negyven ötlet, amiből huszonötöt megvalósítottunk. Bevontuk az embereket.”

Fáy Judit kiegészítette férje gondolatait. Szerinte ugyanis a parasztházak divatossá válásának Terényben az is az oka, hogy ők is parasztházat vettek, kívülről meghagyták a jellegét, viszont belülről felújították. Jött néhány kíváncsi helybéli és rácsodálkozott a dologra, majd gyorsan híre ment: „mikor látták, hogy a parasztház, ami eddig a szegénység jele volt sokak szemében, az valójában érték, akkor ott történt egy szemléletváltás.” 

„Én agráregyetemet végeztem, de hogy hogyan kell kertészkedni, vállalkozni, arról fogalmam sem volt” – mesél a kezdetekről Dezsény Zoltán. A gazdaság így a stabilitást kereste mind közösségi, mind gazdaságossági szempontból. „Nem akartunk piacozni, éttermeknek, boltoknak szállítani, hanem egy közösségi gazdaságot szerettünk volna teremteni. Egy éven keresztül ugyanazok az emberek találkoznak rendszeresen, így pedig barátságok szövődnek és közösség épül – fejti ki véleményét a gazda. – Terénynek szépülnie, épülnie kell.

Hatalmas a potenciál térségben, nekünk éppen ezért hatalmas vízióink vannak.”

Dezsény Zoltán elmondta, hogy egyre több helyen tapasztalja, hogy a városi emberek szívesen költöznek akár Terénybe is, sőt már van is erre példa. A nagy kérdés azaz ambíciózus terényi gazda szerint, hogy azt a természetközeli álomképet, amiben ők élnek, hogyan tudják dinamizálni, és lehozni a földi világ körülményei közé.

A konferanszié Pap Lázár ekkor vigyázó tekintetét Terényről Párizsra és Kaliforniára emelte, így Makláry Kálmánon akadt meg a szeme. A galériatulajdonos szerint a magyar és a külföldi művészettörténeti kánon nem ugyanazokat a művészeket tartja fontosnak. „Amíg Munkácsy Magyarországon nagyon fontos, addig Franciaországban nem tartják számon. Ellenben Csernus Tibort, vagy Hantai Simont nagyra tartják” – beszél a különbségekről Makláry Kálmán. Hantai festménye lóg Emmanuel Macron irodájában is. Az ő célja éppen ezért az lett, hogy ezen művészek életművét felkutassa. Mindebből lett egy galéria, amely 2005-től működik, 2010-ben pedig maga a műkereskedő is visszaköltözött Budapestre.

„Éltem egy-két nagyvárosban, de Budapest világszinten csodás hely. Ezt minden külföldi ismerősöm így gondolja, aki itt járt, sőt sokan költöznek ide az életminőség miatt.

Amikor az ember külföldön él, akkor jön rá, mit is jelent a magyarsága.

Nem is tervezek innen elmenni” – szólal meg a hazaszeretet a műkereskedőből. Reigl Juditra vonatkozó kérdés kapcsán elmondja, hogy a festőművész 1950-ben disszidált Franciaországba, ahol a kezdeti sikerek után elfeledték őt. Nagyon szegényes körülmények között élt egy francia faluban, ahol a háztetőn festett, vevői pedig nem voltak. „Mikor Judit nyolcvankét éves volt, akkor sikerült találkoznunk, és elkezdtem a képeivel foglalkozni. Elkezdtem mutogatni a képeit Brüsszelben, Párizsban, Londonban. Ma, tizenöt évnyi munka után, a világ legnagyobb múzeumai közül negyven helyen vannak kiállítva a képei” – mesél Makláry, hozzátéve, hogy Juditot soha nem érdekelték az anyagiak, de a képek árát illetően elmondta, hogy a kezdetben egy-két ezer euróért lehetett aukciókon képet vásárolni tőle. Ma a képeit nagyjából négyszázezer euróért lehet megvásárolni. 

A bivalypiac

Szalai Ferenc arra a kérdésre, hogy mi a magyar bivaly piac jövője, azt válaszolta, hogy a magyar bivalynak három értéke van: a tej, a hús és a munka. A bivalyok elsősorban mindig a munkavégzésre szolgáltak, jó lenne tehát visszavezetni a bivalyerőt a munkába. Ugyanakkor rosszallóan megjegyezte: „az emberek nagy része ma már egy tízmilliós traktorral sem akar dolgozni, nemhogy bivallyal. Mindenki az íróasztal mögött akar ülni.” Szalai Ferenc elmondta, hogy a magyar bivalypopuláció a kilencvenes években óriási veszélyben volt, mára sikerült a populációt nyolcezerre növelni, ám ez még mindig elmarad a szürke marha, de még inkább az egyéb szarvasmarha félék mögött. A bivalygazda szerint Magyarországon minden tenyésztőtől más íze lesz a bivalymozzarellának, vagy a bivalyhúsnak, hiszen amíg Olaszországban nem legeltetik az állatokat, Magyarországon pedig igen. A gasztrokultúra rajongói éppen ezért lebegjenek Szalai Ferenc szavai: „bivalyból van a legjobb vadas és pörkölt a Kárpát-medencében.”

Kíváncsian várjuk a tapasztalatokat! Arra a kérdésre, miszerint veszélyes állat-e a bivaly, Szalai Ferenc úgy válaszolt, hogy egy városi buszpályaudvaron sokkal jobban fél, mint a bivalyok között. Szerinte az állatok tökéletes harmóniában élnek együtt, ősi intelligenciát magukban hordozva, és ősi szabályrendszert követve. 

Fenntarthatóság

A vidék fenntarthatósága kapcsán Fáy Judit kifejtette, hogy bár

a magyar vidék bármely osztrák, olasz üdülőhellyel felveszi a versenyt

az adottságait illetően, pusztán a turizmusra nem lehet alapozni a vidék fenntarthatóságát. Szerinte igen is szükség tartópillérekre, ilyen lehet a mezőgazdaság is. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy a vidéki szolgáltató szektor gyerekcipőben jár, és rengeteget kell fejlődni ahhoz, hogy fenntartható és versenyképes legyen. 

Fáy Dániel a vidékfenntarthatóságát a lélekszámhoz köti: „ahhoz, hogy az emberek a vidéket válasszák lakhelyül, vagy ne vándoroljanak el, ahhoz bizony meg is kell tudni élni." Az építész nem állítja, hogy a vidéki lét ne járna sok munkával, ugyanakkor azt érzi, hogy a munka örömét, a kellemes fáradtságot kevesen élik már át, hiszen megspórolják maguknak a fáradtságot az emberek: „olyan ez, mint egy jó sportolás után érezni, hogy tettem valamit" . Szerinte a kreativitástól függ, milyen munkákból lehet megélni vidéken, ugyanis nincs vállalkozás a Nógrádban: „bármibe belekezdesz, sikeres lesz. Nincs konkurencia. Örülnek, ha elindul valami". Elmesélte továbbá, hogy az ő beköltözésükkel, valamint polgármesterré választásával menekült meg helyi iskola is. 

Dezsény Zoltán egy gazdatársát idézte a vidék jövőjével kapcsolatban, mintegy frappánsan összefoglalva véleményét: „fogyasztóval Dunát lehet rekeszteni, de a termelő egy kihaló állafaj."

Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A fiam sokat jár külföldön. Sok emberrel beszélget. Eddig, ha megtudták, hogy magyar, nagyon pozitív véleményeket kapott:-)
Negatívat egyet sem! Ez azért fontos, mert az átlagemberek véleménye jó rólunk. Ők nem politikusok.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés